Meg is jelent az interneten a legfőbb ügyész válasza, ahol leginkább a kapcsolattartás kérdésére reagált, leírta, hogy most már találkozhatnak a fogvatartottak a hozzátartozóikkal, mert már nem indokoltak a fogvatartás szigorú körülményei, és úgy hallottam a hozzátartozóktól, hogy ez a változás már meg is történt, ami mindenképp pozitív fejlemény. Ezt kifogásoltam korábban, mert teljesen embertelen a külvilágtól elzárva élni, hogy valaki például nem láthatja a saját gyermekét, feleségét.

Budaházy Gyurit meglátogattam nemrég a váci börtönben. Büntetőjogászként igen sokszor voltam börtönökben életem során, ezért eszembe sem jutott, hogy ennyire felkavaró, megrázó hatású lehet rám valaha is egy személyes találkozás a rácsok mögött. Megdöbbentő érzés egy ilyen karizmatikus kisugárzású, ennyire szabadnak született és zsigerileg "szabad" embert fogságban látni. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy egy ilyen embertől sem bilincsekkel, sem falakkal nem lehet elvenni a szabadságot. Szeretnék bejutni a többi politikai fogvatartotthoz is. Ugyanakkor nem szabad abba a hiába esnem, hogy magamat valamiféle "kedves nővérnek" képzelem, akinek a feladata abban merül ki, hogy látogatást tesz a börtönökben s együttérző arccal sajnálkozik azon, hogy a huszonegyedik században egy EU-tagállamban minden bizonyíték nélkül, kirívóan jogsértő eljárási cselekményeket követően, több, mint fél éve tartják börtönben a parlamenten kívüli ellenzék számos tagját. Ezen nem sopánkodni kell, hanem rettenetesen felháborodni, és minden minden lehetséges eszközzel változtatni.

Az eljárások során tudomásom szerint rengeteg jogsértés történt, bár ezeket egyelőre tagadják, most egy átfogó, komoly vizsgálatot szeretnék indítani: összegyűjtöm a házkutatási és lefoglalási jegyzőkönyveket, meghallgatom a hozzátartozókat, a házkutatások egy része ugyanis az ötvenes éveket megszégyenítő módon zajlott, 40-60-80 símaszkos kommandós szállt ki a helyszínre, miközben sok esetben csak egy nő volt otthon. A hatósági tanúk, például szomszédok pedig többnyire csak akkor jöttek át, amikor a házkutatás már javában zajlott, ami szintén nem szabályos.

A jegyzőkönyvekben maximum 5-6 rendőr neve szerepel, de én inkább hiszek a házkutatást elszenvedett hozzátartozóknak, a fent említett esetben a Bea nevű hölgynél állítása szerint 50-60 kommandós volt kint, szörnyű dolgokon ment keresztül, bár sokan nem vállalják a nyilvánosságot, őket is megértem, de jó lenne ezen változtatni. Szerintem egyébként a rendőrségnek nincs objektív bizonyítéka, arra játszanak, hogy benntartják őket jó sokáig, aztán megtörnek, egymásra terhelő vallomásokat, beismerő vallomásokat kezdenek tenni, amik alapján el lehet ítélni majd őket. Ezt gyakran alkalmazzák különféle esetekben.

Elutasították a feljelentésemet, az indokolás felháborító volt, én ugyanis arra számítottam, hogy legalább a látszatra adnak, és majd egy három-négy oldalas részletes indoklást láthatok, hogy milyen büntetőjogi problémák miatt nem fogadható el ennek az eljárásnak a kezdeményezése, ezzel szemben azt írták, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Gázában 1300 polgári személyt megöltek volna, és nem bizonyított az, hogy az általam leírt dolgok megtörténtek. Fellebbeztem, de azt is elutasították, pedig nem sokra rá a Goldstone-jelentés kerek-perec leírta a történteket, de ők ezt nem várták meg.

Nekem az a kettős mérce jut erről eszembe, amikor az idézőjelben vett rendszerváltás után első közéleti fellépésemen a visszamenőleges igazságtételről volt szó, pontosan emlékszem, hogy akkor az egyik fő ellenérv az volt, hogy ez nem humánus dolog, meg kell bocsátani, nem lehet visszamenőlegesen felelősségre vonni a most már idős embereket, ez a jogállamiságba ütközne... 

Igen, és a Képíró üggyel kapcsolatban megjegyezném, hogy abban számomra Zétényi Zsolt a garancia, jól ismerem őt régóta, tudom, hogy ha valamiért ő szívét-lelkét odateszi, akkor az ő oldalán van az igazság. Őt még az 1990-es években ismertem meg, amikor együtt harcoltunk azért, hogy visszamenőleges igazságtétel legyen, hogy a bűnösöket vonják felelősségre - nem felejtem azt a döbbenetet, amikor egy jogász-fórumon annak a fontosságáról beszéltek, hogy ne kerülhessen sor például az 1956-ban tömegbe lövők felelősségre vonására. Azzal indokolták, hogy ez az egész 20 év alatt elévül, és így utólag ezt már nem lehet számonkérni. Én nem tartom elfogadhatónak azt a kettős mércét, hogy bizonyos cselekmények esetén akár 90 éves emberek ellen indítanak eljárást, míg más esetekben hallgatnak. Itt kettős mércét alkalmazni számomra ugyanúgy elfogadhatatlan.

Úgy érzem, hogy most EP-képviselőként tehetek legtöbbet Magyarorszáért. Azt is megmondom, hogy miért. A Nagy Átverés korszakát éljük egész Európában, sőt az egész világon. Miközben az emberek túlnyomó többsége "magunkfajta", azaz falusi gazdálkodó, kisvállalkozó, családi üzlet tulajdonosa, vagy állami alkalmazott, a dolgokat világszerte úgy állítják be, mintha a globalizáció és a liberalizált világkereskedelem, a multik által irányított élet lenne a "norma", s mindenki szíve vágya. Úgy tüntetik fel, hogy aki a fennálló pénz- és profitközpontú, embertelen rendszer ellen fellép, vagy aki félti a megélhetését, a kis üzletét, a földjét, a vállalkozását az egyre terjeszkedő nemzetközi nagytőkétől és az egyre kegyetlenebb versenytől, az szélsőséges. Nos, nem az. Az ilyen gondolkodás, amit ma szélsőségesnek tüntet fel a Birodalom által irányított média, ez az átlagos. S a tisztességes európai politikusoknak ezt a bizonyos "csendes többséget" kell megszólítania, s az igazságosság jelszavával harcba hívnia a változásért, az ember és közösségközpontú világért, a nemzetek önrendelkezési jogának visszaszerzéséért.  Ez most egy olyan történelmi küldetés, amelyben Magyarországnak élenjáró szerepet kell vállalnia. Más megfogalmazásban: Magyarországnak be kell fejeznie a velejéig romlott neoliberális rendszer és képviselőinek elvtelen kiszolgálását, az eddigi "dörgölőzést", s ehelyett élére kell állnunk a radikális változásért, az igazságosabb világért folyó harcoknak. Ebben a Jobbik európai parlamenti delegációjának és köztük nekem kiemelkedő szerepünk van. Ezért én egyelőre európai képviselő szeretnék maradni, de ezt a szerepet egészen új tartalommal szeretném megtölteni. A választóim s az érdeklődök folyamatosan ellenőrizhetik, hogy jól sáfárkodom-e a bizalmukkal - hiszen minden olyan felszólalásom, amelyik esetében ez technikailag megoldható, megtekinthető a hamarosan megújuló honlapomon: www.morvaikrisztina.hu Hálás lennék érte, ha minél többen követnék és ellenőriznék a munkámat.

Azt, hogy a Jobbik államfő-jelöltnek kért fel, én a következőképpen értelmezem. Noha nem vagyok pártpolitikus és nem is szeretnék az lenni, a Jobbik - éppúgy, mint az EP választás előtt - szeretné, ha résztvennék a magyar közéletben. Azzal, hogy engem ilyen magas közjogi méltóságra jelöl, kifejezi, hogy a párt számára fontos az az értékrend, amelyet én képviselek, s amelynek lényege az emberi méltóság, az emberi jogok és a nemzeti önrendelkezés melletti határozott kiállás. A Jobbikra történő szavazással az emberek egyben ezen értékrend mellett is leteszik a voksukat, s szavazatukkal nemcsak a Jobbik Parlamentbe jutását, hanem közvetve az én államfővé választásomat is támogatják. Ahogy azt a kérdés is sugallja, minél nagyobb erővel kerül a Jobbik az országgyűlésbe, annál komolyabb és reálisabb az esély, hogy az államfő kiválasztására meghatározó ráhatásuk lehet. Természetesen az a valószínű forgatókönyv, hogy a Fidesznek is állást kell majd foglalnia abban, hogy kívánatosnak tartja-e azt a következetes jogvédő kiállást, s azt a radikális változást, igazságosabb világ iránti igényt, amit én igyekszem kifejezni. Én egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Fidesz támogatná az államfői jelölésemet. Sőt, inkább arra lennék kiváncsi, hogy mit kifogásolnak abban az értékrendben, amely mellett következetesen kiállok, vagy abban a magyar jövőképben, amelynek lényegét egy friss írásomban így foglaltam össze: Egység az igazságosságban.

Először is a Hungarica, ők nagyon közel állnak hozzám, volt ugye a Szabadság betűi című közös számunk, nagyon meghatódtam, amikor felkértek, hogy mondjak fel egy részt a beszédemből a CD-jükre. Szeretem még az Ismerős Arcokat, a Kárpátiát. A Kárpátia volt az első nemzeti rockot játszó együttes, ami igazán megérintett. De ha egyet kell megnevezni, amit a legjobban szeretek, az a Hungarica.