 Zsidó dilemma: disznóhús ingyen |
A holokausztbiznisz ipari méretének és szervezettségének ismeretében nincs mit csodálkozni azon, hogy több, mint 200 Franciaországban, Izraelben, Belgiumban, Kanadában és az Egyesült Államokban élő család nyújt be keresetet a héten a francia állam és az SNCF, a francia állami vasúttársaság ellen - írja a Guardian. A családok kárpótlást követelnek, mert a feltételezések szerint az állam és az SNCF felelősségre vonható a franciaországi zsidó családok, politikai foglyok, homoszexuálisok és cigányok második világháború idején történt deportálásáért.
A keresetek többségét olyan, a második világháborút gyerekként átélő emberek vagy családjaik nyújtják be, akiket a Drancy elosztó táborba szállítottak. A tábort egyzerűen csak a "halál előszobjának" nevezték - írja a Guardian -, ahonnan többek között legkevesebb 67 ezer zsidót szállítottak haláltáborokba.
Az SNCF érintettségével kapcsolatos állításokat látszik megalapozni, hogy a vasúttársaság harmad osztályú utasként katalogizálta a deportálásra szánt embereket, akik nagy részét egyszerűen marhavagonokban szállították Drancy-ba. Az SNCF ráadásul fel is számolta a harmad osztályú utasok utáni jegyárat és - a Guardian szerint - ki is küldték a számlákat. Volt, aki Franciaország felszabadulása után kapott ilyen számlát a cégtől.
A családok azt követően döntöttek a keresetek tömeges benyújtása mellett, hogy Alain Lipietz júniusban precedenspert nyert az SNCF és a francia állam ellen. Lipietz apja Drancy-ba történő deportálása miatt indított keresetet, melynek végén 62 ezer eurós (több mint 17 millió forintos) kártérítést ítélt meg számára a bíróság. Az ítélet szerint Lipietz apjának szenvedéseihez köze volt "az állami felelősség figyelmen kívül hagyásának" is.
A brit lap szerint az egyes ügyek lezárása évekbe telhet, és a megalapozottnak talált esetek miatt eurómilliókra rúgó büntetés megfizetésére kötelezhetik a francia államot és a vasúttársaságot. Az SNCF nem kívánta kommentálni az ügyet. Jogi képviselője még júniusban azt nyilatkozta: a társaság nem vonható felelősségre, mert kényszer alatt működött együtt a nácikkal.
A keresetek többségét olyan, a második világháborút gyerekként átélő emberek vagy családjaik nyújtják be, akiket a Drancy elosztó táborba szállítottak. A tábort egyzerűen csak a "halál előszobjának" nevezték - írja a Guardian -, ahonnan többek között legkevesebb 67 ezer zsidót szállítottak haláltáborokba.
Az SNCF érintettségével kapcsolatos állításokat látszik megalapozni, hogy a vasúttársaság harmad osztályú utasként katalogizálta a deportálásra szánt embereket, akik nagy részét egyszerűen marhavagonokban szállították Drancy-ba. Az SNCF ráadásul fel is számolta a harmad osztályú utasok utáni jegyárat és - a Guardian szerint - ki is küldték a számlákat. Volt, aki Franciaország felszabadulása után kapott ilyen számlát a cégtől.
A családok azt követően döntöttek a keresetek tömeges benyújtása mellett, hogy Alain Lipietz júniusban precedenspert nyert az SNCF és a francia állam ellen. Lipietz apja Drancy-ba történő deportálása miatt indított keresetet, melynek végén 62 ezer eurós (több mint 17 millió forintos) kártérítést ítélt meg számára a bíróság. Az ítélet szerint Lipietz apjának szenvedéseihez köze volt "az állami felelősség figyelmen kívül hagyásának" is.
A brit lap szerint az egyes ügyek lezárása évekbe telhet, és a megalapozottnak talált esetek miatt eurómilliókra rúgó büntetés megfizetésére kötelezhetik a francia államot és a vasúttársaságot. Az SNCF nem kívánta kommentálni az ügyet. Jogi képviselője még júniusban azt nyilatkozta: a társaság nem vonható felelősségre, mert kényszer alatt működött együtt a nácikkal.
Kuruc.info kommentár: az eszkimók is holókárpótlást fognak fizetni?
A holokausztbiznisz hiénái kimeríthetlen ötlettárral rendelkeznek abban a vonatkozásban, hogyan pumpolják akár százféle jogcímen is a "bűnös" európaiakat. Ezen iparág lényege, hogy sohasem ér véget, nem vész el, csak átalakul. Először, másodszor és x-edszer "kárpótlás". Más népeknek, hiába hurcolták őket tömegesen a gulágra, nem jár. Mert fasiszták voltak vagy eltűrték a fasizmust, ha netán mégsem, hát akkor is fogják be a pofájukat, punktum.
Holokauszt köz és egyéb alapítványok, természetesen a fehérek adójából. Jól csúszik rá a holokausztoktatás, iskolai segédanyagok, megint csak a "kiválasztatlanok" költségén, ugyanazon zsebekbe. Holokauszt-emlékművek szinte korlátlan számban, hegyekben kihelyezhetők, sok zsozsóba kerül az is, vegytiszta profittal. Hiszen költség és kockázat nincs, s a haszonkulcs a heroin árrését is meghaladja. Ez bizony egyedi és semmihez sem hasonlítható. Filmek, sorozatok, konferenciák, lapok, interjúk finanszírozása, nagyobb cégek lehúzása, mit tesz Isten, megint csak a "nácik" unokáinak kontójára.
S ha már mindez megvolt, ami darabokra, tételekre bontva is évekre vagy évtizedekre tartó szivattyúzást jelent, a folytatás: most éppen (lásd alább) a francia vasúttársaságnak kell perkálnia a pénzüzemű, feneketlen bendőbe.
S ha már mindez megvolt, ami darabokra, tételekre bontva is évekre vagy évtizedekre tartó szivattyúzást jelent, a folytatás: most éppen (lásd alább) a francia vasúttársaságnak kell perkálnia a pénzüzemű, feneketlen bendőbe.
A Kuruc.info további elképzelései: fizessenek a flamand parasztok leszármazottai, mert gabonát adtak el a németeknek. Nyúljanak a zsebükbe az olasz takarítószakszervezetek, mert nagyapáik az SS tiszteknél is ablakot mostak. 100 millió euró az angol dokkmunkásoktól is behajtandó, elvégre rideg közönnyel kezelik Imre Kertész regényeit. Adakozzanak kötelezően az izlandi heringhalászok, mivel közismerten tétlenül nézték a holokauszt borzalmait, akárcsak a megveszekedetten előítéletes oglala sziú törzsi nagytanács Wyomingban. S persze gyakoroljanak bűnbánatot bankók formájában az eszkimó rozmárvadászok is, miután egyetlen üldözött zsidót sem fogadtak be jól fűtött jégkunyhóikba a vészkorszak idején.
*********************************************************
Első ízben ítélte el francia bíróság a francia államot és vasúttársaságot, amiért a második világháború idején részt vettek francia állampolgárok koncentrációs táborba szállításában: az ügyben Toulouse város közigazgatási bírósága 62 ezer eurónyi kártérítést ítélt meg kedden.
A felperesek – Alain Lipietz francia zöld párti európai parlamenti képviselő, valamint húga és nagybátyja – azzal vádolták a francia államot és az SCNF francia állami vasúttársaságot, hogy „részesek emberiesség elleni bűnök elkövetésében”.
A testvérpár szüleit 1944 folyamán a Gestapo letartóztatta és a Drancy városa mellett kialakított gyűjtőtáborba szállította, ahol a második világháború alatt közel 80 ezer zsidót tartottak fogva, mielőtt az auschwitzi haláltáborba szállították őket.
A toulouse-i bíróság kimondta az „állam felelősségét” polgárainak fogvatartásában, mivel „nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a (Drancy városába történő) átszállítás megkönnyítette az (auschwitzi haláltáborba történő) deportálás végrehajtását”.
Az SCNF vasúttársaság azzal védekezett a perben, hogy a kollaboráns Vichy-kormány és a német megszálló erők kötelezték a deportálások végrehajtására. A bíróság ítélete ellenben azt hangsúlyozta, hogy a vasúttársaság „soha nem tett ellenvetést vagy élt tiltakozással”. (Az európai és általában a nemzetközi jog nem ismeri a kollektív bűnösség fogalmát, mégis alkalmazzák egyesek nyomására. Eközben azon multik, akik a harmadik világban tömeges mérgezéseket vagy környezeti katasztrófákat okoznak, büntetlenül megússzák - a szerk.)
(Kuruc.info-hirado.hu nyomán)
*********************************************************
Első ízben ítélte el francia bíróság a francia államot és vasúttársaságot, amiért a második világháború idején részt vettek francia állampolgárok koncentrációs táborba szállításában: az ügyben Toulouse város közigazgatási bírósága 62 ezer eurónyi kártérítést ítélt meg kedden.
A felperesek – Alain Lipietz francia zöld párti európai parlamenti képviselő, valamint húga és nagybátyja – azzal vádolták a francia államot és az SCNF francia állami vasúttársaságot, hogy „részesek emberiesség elleni bűnök elkövetésében”.
A testvérpár szüleit 1944 folyamán a Gestapo letartóztatta és a Drancy városa mellett kialakított gyűjtőtáborba szállította, ahol a második világháború alatt közel 80 ezer zsidót tartottak fogva, mielőtt az auschwitzi haláltáborba szállították őket.
A toulouse-i bíróság kimondta az „állam felelősségét” polgárainak fogvatartásában, mivel „nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a (Drancy városába történő) átszállítás megkönnyítette az (auschwitzi haláltáborba történő) deportálás végrehajtását”.
Az SCNF vasúttársaság azzal védekezett a perben, hogy a kollaboráns Vichy-kormány és a német megszálló erők kötelezték a deportálások végrehajtására. A bíróság ítélete ellenben azt hangsúlyozta, hogy a vasúttársaság „soha nem tett ellenvetést vagy élt tiltakozással”. (Az európai és általában a nemzetközi jog nem ismeri a kollektív bűnösség fogalmát, mégis alkalmazzák egyesek nyomására. Eközben azon multik, akik a harmadik világban tömeges mérgezéseket vagy környezeti katasztrófákat okoznak, büntetlenül megússzák - a szerk.)
(Kuruc.info-hirado.hu nyomán)
(Origo, Kuruc.info)
