2014. április 24., csütörtök, György, Gyöngyvirág napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Magyar boltok
CSS váltás
Friss hírek
22:04 Újabb holocunami várható: gyülekeznek a "magyar származású túlélők" a fővárosban21:35 Schiffernek nem kell az MSZP támogatása21:21 2100 védett madarat ejtett el egy szaúdi herceg és kísérete - természetvédelmi területen21:12 Késsel raboltak ki egy dohányboltot Kaposváron20:31 A People magazin szerint ez a néger a világ legszebb nője20:05 Megállapította a választás országos listás eredményét az NVB19:51 A bizottsági helyekről egyeztettek a pártok - Volner János a Duna TV-ben19:46 Exkluzív befizetés nélküli bónusz csak magyar játékosoknak! (x)19:40 Kiszorították a szakadárokat egy Donyeck megyei városból19:31 Közel a megállapodás a Gazprom kínai gázszállításairól19:04 Bíróság: büntetlenül mászhatnak fel a Sándor-palota erkélyére balliberális nyikhajok18:45 Fico feltételekhez kötné a felvidéki termőföldvásárlást18:28 Moszkva az ukrán hadsereg kivonulását követeli Kelet-Ukrajnából18:15 Nem csak kordont bontani, graffitizni is szabad a zsidóknak - visszaparancsolták az intézkedni akaró rendőröket18:06 Vizsgálat indult a galgahévízi körmenetbe hajtó autós ügyében
24 óra legolvasottabbjai

Extra, Holokamu :: 2010-02-05. 20:13

A szent holoiratok titkaiból: zsidókból készült cipők és megnyíló padlók egy "jelentésben"


1945-ben a Zsidó Világkongresszus összeállított egy jelentést, amelyben a zsidók ellen a háború alatt elkövetett állítólagos bűncselekményeket kívánták bemutatni. A dokumentum annál is inkább jelentős, mivel az úgynevezett „háborús bűnösök” elleni eljárások során a benne leírtakat lényegében tényként kezelték. (Az irat az interneten is olvasható a Harry S. Truman Library and Museum weboldalán.)
Érdemes szemelgetni egy kicsit a leírtakból, és feltenni a kérdést: vajon ennek a jelentésnek az állításait fejvesztés terhe mellett el kell-e fogadnunk? Szabad-e kételkedni a dokumentumban szereplő vádakban, illetve ha valaki mégis kételyeit hangoztatja, akkor az csakis olyasvalaki lehet, aki újabb holokausztot készít elő, és ezért börtönben a helye?
A Zsidó Világkongresszus jelentésének 109. oldalán a következőket olvassuk:
„1942 márciusában Heinrich Himmler Lengyelországba látogatott. Ottani tartózkodása során kiadott egy utasítást, melynek értelmében a lengyelországi zsidók 50%-át meg kell semmisíteni az év végéig. 1942 júliusában Himmler másodszor is Lengyelországba jött, és a lengyel ellenállás információi szerint a Varsóban befolyásos náci vezetők részvételével lezajlott találkozón az alábbi utasításokat adta ki:
1. Hitler személyesen azt mondta neki (mármint Himmlernek), hogy a zsidók a fő felelősei a háborúnak, ezért szigorúan meg kell őket büntetni;
2. A zsidók a Föld söpredéke, ezért porrá kell őket zúzni;
3. Minden zsidónak el kell pusztulnia, de előtte még alaposan meg kell kínozni őket, hogy borzalmas haláluk legyen.
Mindemellett pedig a nácik felállítottak egy úgynevezett „Vernichtungskommission”-t egy Fey nevű emberrel az élen, és egy nagy hivatalt is berendeztek ennek a testületnek Varsóban. A bizottság feladata volt, hogy felügyelje a zsidók megsemmisítését Lengyelországban, és a tagjainak pedig rendszeresen el kellett látogatniuk az ország különböző vidékeire, és irányítaniuk kellett a zsidók lemészárlását. Fey parancsnok közvetlenül Himmlernek tartozott felelősséggel.”
A fenti állításokra az égvilágon semmiféle bizonyíték nincs. Az igaz, hogy Hitler valóban többször is kijelentette: a zsidóságot tartja felelősnek a háború kitöréséért illetve elhúzódásáért, a német béketörekvések megakadályozásáért. A többi idézett állítás azonban alighanem a fantázia szüleménye, jobban mondva propagandafogás. Soha, semmiféle hivatalos okirat nem került elő, amely bizonyítaná a Himmler jelenlétében lezajlott megbeszélés tényét, és semmiféle nyoma nincs annak, hogy valaha is létezett volna ez a mitikus „Vernichtungskommission” Varsóban. Márpedig a németek a háború borzalmas utolsó hónapjaiban aligha az iratok megsemmisítésével voltak elfoglalva, amely egyébként is meglehetősen reménytelen vállalkozás lett volna, hacsak nem döntenek úgy, hogy felgyújtják az összes németországi irattárat. De nem gyújtották fel az irattáraikat, mivel hihetetlen mennyiségű dokumentum maradt ránk a nemzetiszocialista korszakból. Egy adott üggyel kapcsolatos, a közigazgatás különböző szintjein keletkezett, és esetleg több iktatószám alatt nyilvántartott ügyiratok teljes eltüntetése pedig szinte lehetetlen. (Háborús körülmények között pedig teljességgel kizárt.) Ha máshol nem, akkor például a mutatókönyvekben (és természetesen a közigazgatás különböző szintjein) nyoma kellene, hogy legyen a megsemmisített dokumentumoknak is.
Természetesen más súlyos kérdések is fölmerülnek, mivel az ember ugye mégis csak gondolkodó lény (már aki), és jeles tulajdonsága a homo sapiensnek, hogy kételkedik, még akkor is, ha ezért népirtás előkészületével vádolják és börtönnel fenyegetik. Ugyanis például joggal merül fel a kérdés: ki az ördög az a bizonyos Fey, aki ama bizonyos „Vernichtungskommission” állítólagos vezetője volt? Robert Ley talán, a Német Munkafront vezetője? De hogyan került ő ide, hiszen ő odahaza ténykedett? És ha létezett ez a bizonyos Fey, miért nem állították soha nemzetközi törvényszék elé emberiségellenes bűncselekmények elkövetése miatt? Megjegyzem továbbá, hogy a holokutatás egyik legnagyobb szaktekintélyének számító Raul Hilberg, Az európai zsidóság megsemmisítése című könyv írója beismerte ugyan, hogy nincsen egyetlen Hitlertől vagy más magas rangú náci személyiségtől származó dokumentum sem, amely a zsidóság megsemmisítését elrendelte volna, de ettől függetlenül – mint egyik előadásában kijelentette – a német közigazgatásban, a hadseregben és az SS kötelékében tevékenykedő nácik „közös, ki nem mondott gondolata” volt, hogy el kell pusztítani a zsidókat. „Az elméknek egy hihetetlen találkozása, egy közös látásmód, egy szerteágazó bürokrácia gondolatolvasása” - íme, így született meg a zsidók megsemmisítéséről született döntés Raul Hilberg professzor szerint! Mintha az „elmék találkozása” működtetné a közigazgatást egy háborúban! És éppen az egyszemélyi irányítás alatt álló, precíz köztisztviselői karáról híres Németországban!
De szemezgessünk tovább a Zsidó Világkongresszus jelentéséből. Íme, a 111.oldalon a következőket írják:

„A menekülő németek Sztálingrád után minden képzeletet felülmúltak gonoszságban és kegyetlenségben, és olyan borzalmas cselekedeteket hajtottak végre, amelyeket elképzelni sem lehet. Mint mondogatták, a zsidók sohasem fogják ünnepelni ellenfeleik legyőzését, illetve, ahogy Hitler kifejezte, a zsidóknak nem lesz még egy purim ünnepük.” Ez a megjegyzés utalás Adolf Hitler egyik kijelentésére, amelyről a New York Times című lap 1944. január 31-én beszámolt. Hitler valójában a következőket mondta: „Ha Németország elveszíti a háborút, a zsidók ünnepelhetik Európa teljes pusztulását egy második purim ünnep során.” A Zsidó Világkongresszus jelentésének összeállítói tehát alaposan kifacsarták a német kancellár szavait. Teljes joggal merül fel a kérdés: mennyire megbízhatóak a dokumentum összeállítói? El lehet hinni akár egyetlen szavukat is?
Nézzük most meg, mit írnak a jelentés készítői a Belzecben folyó „iparszerű népirtásról a dokumentum 115-116. oldalán:
„A zsidókat speciális kamrákba terelték be, melyek padlóján és falain fémből készült rudak helyezkedtek el. Majd a kamra megtelt vízzel, azután pedig elektromos áramot vezetek be a fémszerkezeten keresztül. Ezen kívül létezett egy másik épület is Belzecben, amelybe több gázkamrát is beépítettetek, és ezekben a helyiségekben kísérleteztek a német tudósok különböző mérges gázok alkalmazásával. Az egészséges gyermekeknek pedig vért kellett adniuk a sebesült német katonák számára, de olyan sokat, hogy a véradásba a legtöbben bele is haltak. Voltak gyárak is Belzecben, amelyekben a megölt zsidók testének fölhasználásával szappant és cipőket állítottak elő. Azonban ez nem volt valami jól jövedelmező üzlet, mivel a zsidók, akik közül sokan már három éve raboskodtak, nagyon lesoványodtak az örökös éhezés miatt, így azután nem maradt elég zsír a testükön, amit fel lehetett volna használni. (…) A nácik legnagyobb problémája Belzecben az volt, hová tüntessék el a holttesteket. Vasúti kocsikra rakták őket, majd valahová elszállították a tetemeket a környékre, ahol már ásták a hatalmas sírokat maguk a zsidó foglyok, akiket azután, miután munkájukkal végeztek, azonnal kivégeztek. Néhány hónap elteltével azonban a vasúti pálya mellett már mindenhol tömegsírok voltak, emberi tetemek hevertek szanaszét, vér borította a földet, és olyan átható bűz terjengett mindenütt, hogy a környéken lévő falvakban élők elköltöztek, és Belzec teljes lakossága elhagyta a települést.”
Tehát elektromos árammal is végeztek ki zsidókat, gyerekektől annyi vért vettek, hogy belehaltak (erről valamilyen okból hallgat a holopropaganda) a zsidók testéből pedig szappant és cipőt készítettek. (A „szappanfőzésről” évtizedekig hazudoztak, habár már beismerték „hivatalosan” is, hogy nem állítottak elő szappant megölt zsidók holttestét felhasználva, de ami a „emberbőrből készült cipőt” illeti, az olyan képtelenség, hogy nem mertek vele előjönni 1945 óta.) Szó esik az állítólagos gázkamrákról is, habár a jelentés arról nem szól, mi is volt a gyilkolásra használt mérges gáz Belzecben - Ciklon-B, klórgáz vagy dízelmotor kipufogógáza? Azt pedig már ne is említsük, hogy a „vasúti pálya mentén elhelyezkedő hatalmas tömegsírokat” azóta sem találták meg. Nem is fogják, ugyanis nem léteznek.
De mit írnak a jelentés készítői Sobiborról? Íme, a 116. oldalon a következőket olvassuk:
„A sobibori haláltáborban a gyilkolás gépezetét valóságos tökélyre fejlesztették. Egy külön kivégzésre szolgáló téglaépületet emeltek, ahová 800 foglyot lehetett bezsúfolni egyszerre. Ezután a hatalmas ajtók bezáródtak, és egy motor lépett működésbe, amely mérges gázt juttatott be az épületbe. Általában 15 perc alatt minden bent lévő ember halott volt. Ezután az épület padlója szép lassan kettényílt, és a halottak lezuhantak az alsóbb szintre, ahonnan speciális kocsikkal szállították el őket a közeli erdőbe, ahol elföldelték őket.”
A fenti leírás egyébként egy Ber (Dov) Freiberg nevű állítólagos sobibori fogolytól származik, aki 1944 augusztusában hordta össze ezt a sok zöldséget, amelyet egyébként olvashatunk Vassili Grossman és Ilya Ehrenburg Fekete könyvében (holokauszt Library, New York, 1981. 439. old.). A kettényíló padlójú gázkamráról más sobibori „szemtanúk” is hazudoznak, viszont a holovallás főpapjai valamilyen oknál fogva törölték a témát a dogmatikából.
A treblinkai táborról is szólnak a dokumentumot összeállító propagandisták a 117. oldalon:
„Tremblinka (így írják, hibásan) sokkal nagyobb kapacitású halálgyár volt, mint Belzec vagy Sobibor. Először három gázkamrája volt, majd újabb kettőt építettek a németek. Naponta 20 ezer embert végeztek ki bennük.”
Ezek szerint 4 ezer embert gázosítottak el a németek naponta egyetlen kamrában, ami teljes képtelenség, tekintetbe véve a helyiségek meglehetősen szűk befogadóképességét, továbbá azt a tényt, hogy bármilyen gyilkos gázt használtak is, egy-két óráig biztosan eltartott volna az áldozatok haláltusája, azután ki kellett szellőztetni e kamrát (hosszú órákon keresztül), hiszen csak azután mehettek be oda a „Sonderkommando” tagjai, akik kihúzták a meggyilkolt emberek aranyfogait (ami órákig is eltarthatott), azután kivonszolták a holttesteket, majd következett az eltemetésük vagy elhamvasztásuk..Egy nap alatt 4 ezer embert nem lehet kivégezni ilyen módon! (Közben pedig állítólag négy másik kamrában is zajlott ugyanez a folyamat.) A krematóriumok nem sem bírták volna a terhelést, ha meg tömegsírokba temették az áldozatokat, a kérdés az, hol vannak ezek a tömegsírok?
Természetesen Auschwitzról is megemlékezik a jelentés, de meglepő módon az ottani „halálgyár” gyengébb hatásfokkal üzemelt, mint a treblinkai öt gázkamra. A dokumentum 118-119. oldalán a következőket olvassuk:
„1942 júliusában Heinrich Himmler látogatást tett a táborban, és közölte elképzeléseit arra vonatkozóan, miképpen lehetne az auschwitzi halálgyárat a leghatékonyabbá tenni az összes többi közül. Felépítettek hát négy új krematóriumot, melyek mindegyikéhez gázkamra is tartozott. Egy óra alatt 500 embert hamvasztottak el, 24 óra alatt pedig 12 ezret, úgy, hogy a kemencék 24 órán keresztül működtek..Olyan sok embert öltek meg így, hogy hatalmas máglyákon kellett a holttesteket elégetni. Nem kevesebb, mint 4 millió ember pusztult el Auschwitzban, akik közül 1 millió 800 ezer volt zsidó.”
Tehát innen ered a 4 milliós áldozati szám, amelyet évtizedeken keresztül nem lehetett kétségbe vonni! 1990-ben pedig közölték: nem 4 millióan, hanem 1,1 millióan vesztették életüket Auschwitzban. A Zsidó Világkongresszus jelentésében olvasható 4 milliós szám tehát egy vaskos hazugság, amelyet ha bárki kétségbe mert volna vonni 1990 előtt, akkor „kisebbítette volna a holokauszt jelentőségét”, nyilván csakis azért, hogy újabb népirtást lehessen végrehajtani. Megjegyzem, a krematóriumok nem működhetnek folyamatosan, 24 órán keresztül, időnként ugyanis le kell hűteni és ki kell pucolni a kemencéket, és természetesen képtelenség az is, hogy 500 holttestet hamvasztottak volna el naponta. (Egy ember elhamvasztása legkevesebb két óra.)
A Zsidó Világkongresszus 1945-ben közzétett jelentése teljesen hamis információit a lengyel ellenállás köreiből, illetve a szovjet hírszerzés útján szerezte be, továbbá magukat szemtanúnak beállító egykori foglyok vallomásaira támaszkodtak. Hiteles dokumentumok, tárgyi bizonyítékok egyáltalán nem támasztják alá a jelentés megállapításait, amelyek egyébként is tele vannak súlyos ellentmondásokkal, és teljesen képtelen, a józan észnek, sőt, a legalapvetőbb fizikai törvényeknek is fittyet hányó beszámolókkal. És ezt a dokumentumot benyújtották az úgynevezett háborús bűnösök felett ítélkező nürnbergi törvényszékhez, és a benne található hazugságok alapján ítéltek halálra, illetve sok éves börtönbüntetésre embereket! Mivel pedig hazánkban is a törvény erejével kívánják elnémítani a holomítosz leleplezőit, jó lenne tisztázni: a Zsidó Világkongresszus 1945-ös jelentésében foglalt megállapítások közül melyek azok, amelyekben továbbra is hinni kell? Maga a dokumentum valószínűleg már nincs a szent iratok között, de azért nem árt az óvatosság, mert a holovallás dogmái sűrűn változnak, és nem lehet tudni pontosan, melyik is az épen hivatalos változat...
Perge Ottó - Kuruc.info

 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Támogassa portálunkat!
Legolvasottabb hírek
Linkek
További linkek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2014 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Ingyenes linkcsere | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready
15