Elárverezték az Egyesült Államokban Joseph Mengele naplóját és egy, feleségéhez szóló levelét, melyet még auschwitzi szolgálatának idején írt. A német nemzeti szocialista fajnemesítési kísérletek mérnöke minden döntéséért maga vállalta a felelősséget.
Az Alexander Autographs aukciósház nem közölte, hogy a napló mennyiért kelt el, de kikiáltási ára 60 000 dollár volt, és a cég egyik munkatársa szerint egyáltalán nem volt iránta kereslet. Végül egy, a keleti parton élő – neve elhallgatását kérő – magánszemély fizette meg a vételárat. Az ő 86 éves, ma is élő a nagymamája olyan túlélő, akit Mengele válogatott ki az egyik magyarországi transzport érkezését követően. Az új tulajdonos a dokumentumokat az amerikai Holokauszt Múzeumnak ajándékozta.
Mengele a második világháború idején katonaorvosként az auschwitzi gyűjtő táborban teljesített szolgálatot, és kulcsszerepet játszott az oda deportált 430 ezer magyarországi zsidó „szelektálásában”. Nevét a számos, az állítólag olykor élő foglyokon végrehajtott az orvosi etikával összeegyeztethetetlen kísérletei tették hírhedtté. A háború után Dél-Amerikába menekült. Bár előkelő helyen szerepelt a leginkább körözött náci háborús bűnösök listáján, sohasem sikerült elfogni; Brazíliában, Bertioga tengerpartjánál lelte halálát 1979-ben. Úszás közben agyvérzést kapott és megfulladt.
A 180 oldalnyi, hátborzongató fejtegetésekben bővelkedő naplót Mengele 1960 júniusában kezdte papírra vetni – egy hónappal azután, hogy a Moszad Buenos Airesben elkapta Adolf Eichmannt. (Az ezután Paraguayba menekülő Mengelét csak azért nem, mert kockázatosnak ítélték a második túszejtő akciót.)
A kéziratban az auscwitzi foglyok között csak „a halál angyalaként” ismert volt SS-tiszt összefoglalja orvosi-természettudományos vízióját a világról. – „Ma már látom, mennyire voltak elképzeléseim helyesek, s azt is, hogy mások tanácsát követve jóvátehetetlen őrültség lett belőlük, de elutasítom, hogy másokra hárítsam a felelősséget: egyedül én voltam felelős döntéseimért” – írta akkor, 49 évesen.
Morális, esztétikai és genetikai kérdésekről a következőt jegyezte fel: „A valódi probléma ott jelentkezik, amikor el kell dönteni: egy emberi lény életképes-e vagy pedig ki kell irtani.” „A természetben nem létezik jó vagy rossz, csak életképesek vagy életre képtelenek léteznek… Ez is, az is egyforma lehetőséget kap, hogy éljen, ugyanakkor a természet gondoskodik egyfajta szűrőről, melyen az alkalmatlanok kihullanak, és veszítenek a létért folyó küzdelemben.” Mintaképéről, az indiai kaszt-rendszerről meditálva ezt írja: „A brahmanok szép kiállású egyedek voltak; egyeseknek közülük még kék is volt a szemük. Apró, egyenes orral rendelkeztek, és általában emberi kvalitásaik is kiemelkedőek voltak. Hogy ez így lehetett, annak egyetlen magyarázata van: a brahmanok mindig ügyeltek arra, hogy a legmagasabb kasztként megőrizzék nemesi vérüket. Északi népek leszármazottai voltak, akik valaha meghódították Indiát, és sokáig vezették is azt.” Ebből kiindulva, Mengele úgy véli, hogy a vezető felső osztály megteremtésének feltétele, hogy „kiválasszuk a legjobbat, másként ez megvalósíthatatlan”.
„Minden katasztrófába fordul, ha a természetes szelekciót befolyásoljuk, és a tehetségeket elnyomják az idióták milliárdjai.” Ez esetben az emberiség 90 százaléka „idiotizmus következtében” éhen fog halni, s csak 10 százalék marad életben. „Ezért meg kell előzni az idióták tömeges elszaporodását. Tudjuk, hogy a szelekció természetes szabályai mindig is kiválogatáson és selejtezésen alapultak… Akik nem feleltek meg a követelményeknek, el kellett fogadniuk a tökéletes emberi példányok vezető szerepét, vagy kitaszíttattak a közösségből, illetve elpusztították őket. A gyenge egyedek például nem szaporodhattak. Ma is ez az egyetlen lehetősége az emberiségnek, hogy létezzen és fennmaradjon.” Ha pedig a természetes szelekció már nem működik, akkor Mengele szerint „tennünk kell róla, hogy a természetes szelekciót emberi beavatkozással pótoljuk… akiknek fogyatékos génjeik vannak, azokat egyszerűen sterilizálnunk kell”.
Mengele azt tanácsolja a német társadalomnak, hogy amilyen gyorsan csak lehet, felejtse el a feminizmust is: „A biológia nem ismer egyenlő jogokat, ezért nők nem dolgozhatnak magasabb pozíciókban. Munkájuknak alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy betöltsék biológiai feladatukat, s teljesítsék a szaporodási kvótát. A születési szabályozás érdekében akik rossz génekkel rendelkeznek, azokat azonnal sterilizáljuk, akiknek jók a génjeik, azokat öt gyermek után sterilizálhatnánk.”
A hagyaték egy levelet is tartalmaz, melyet Mengele még Auschwitzból írt feleségének. Ebben annak a reményének ad kifejezést, hogy egy „harcoló alakulathoz” fogják áthelyezni.
(Glóbusz, Nol)
