Mindaz, amit Adolf Hitlerről tud a közvélemény, jórészt teljesen légből kapott hazugságokon alapszik. Vagyis: a háborús propaganda terméke. Hogy a háborús propaganda gépezete még ma is zakatol, az teljesen abszurd világunk egyik tragikomikus tünete. Mindamellett azért egyre többen vannak, akik szeretnének tisztán látni a második világháború és általában a XX. század történelmével kapcsolatban.

Ha lassan is, de a történészek ébredeznek, illetve kezdik összeszedni a bátorságukat. Napokon belül napvilágot lát például egy érdekes és hiteles könyv Adolf Hitler szerelméről és élettársáról, Eva Braunról. Címe: Eva Braun élete Hitlerrel. A mű írója, Heike Görtemaker berlini történész, az első kutató, aki könyvet írt Hitler barátnőjéről. A könyv három éves alapos kutatómunka gyümölcse.

Eva Braunról még a háború alatt elterjesztették, hogy zsidó származású, ami természetesen nem igaz. Az sem igaz továbbá, hogy egy „buta szőkeség” lett volna, aki egyáltalán nem gyakorolt komoly befolyást a Führerre, és nem is érdekelte a politika. A „monumentálisnak” kikiáltott (valójában inkább propagandakiadványnak tekinthető) Hitler-életrajzok írói – így például Ian Kershaw, Hugh Trevor-Roper vagy Sebastian Haffner – jelentéktelennek, sőt, banálisnak igyekeztek beállítani a Führer és kedvese kapcsolatát. Ráadásul a háború alatt a szövetséges titkosszolgálatok a legképtelenebb állításokkal rukkoltak elő: így például elterjesztették, hogy Adolf Hitler impotens volt, vagy csak egy herével rendelkezett, ugyanakkor olyan információkat is útjára bocsátottak, amelyek szerint a német kancellár a nemi életben is szadista volt, illetve más perverziókat sem vetett meg. Az talán még érthető, ha a háborúban vele élet-halál harcot vívó ellenfelei igyekeztek lejáratni őt saját népe előtt – de teljes képtelenség, hogy évtizedekkel a harcok befejezése után is jelennek meg könyvek és filmek, amelyekben a szövetséges propaganda agyszüleményeit továbbra is tényként tálalják.

Görtemaker könyvében egy másfajta Eva Braunnal ismerkedhetünk meg: egy olyannal, aki érdeklődött a politika iránt, és gyakran beszélt, sőt, vitatkozott a Führerrel politikai kérdésekről. Ugyanakkor semmi kétség: Eva Braun osztotta barátja nézeteit, és lelkes náci szimpatizáns volt maga is. A szerző megcáfolta az egyik legfőbb hazugságot: a Führer és barátnője teljesen normális, sőt, a jelek szerint „kielégítő” szexuális életet élt, és Eva Braun igenis érzelmi és lelki támaszt nyújtott barátjának a legnehezebb időkben is. Hogy milyen szoros kapcsolat alakult ki közöttük, jól mutatja Hitler elhatározása: 10 nappal a berlini bunkerben elkövetett öngyilkossága előtt feleségül vette szerelmét. (Egy elvetemült, őrült, szadista gyilkos vajon cselekszik-e ilyet?) Eva Braun pedig nem habozott, és amikor már minden elveszett, 1945. április 30-án követte férjét a halálba.

Eva Braun egyáltalán nem volt egy ostoba szőkeség, akit Hitler rejtegetett a világ elől. Hiszen például számos alkalommal részt vett a Führer és más magas rangú náci vezetők megbeszélésein is. Sőt, a jelek azt mutatják, általában megvolt a saját véleménye. Joseph Göbbels azt írta naplójában, hogy „Eva Braun egy gyönyörű lány, aki igen sokat jelent a Führer számára”. Nemzetiszocialista meggyőződéséhez nem fért kétség, de politikai kérdésekben gyakran önálló véleményt formált, amit a Führer tudomására is hozott. Továbbá volt egy vitakérdés köztük, amelyben sohasem jutottak közös nevezőre. Eva Braun ugyanis semmiképpen sem akarta követni Hitler vegetáriánus étrendjét. „Én nem eszem meg ezt az izét” – mondogatta a Führernek, aki igyekezett meggyőzni kedvesét a hús nélküli étkezés örömeiről. Mindhiába.

Hitler első ízben 1929-ben találkozott Eva Braunnal. A lány a náci párt hivatalos fényképészének, Heinrich Hoffmannak a kezei alatt dolgozott. Hoffmann lánya állítólag szemtanúja volt a Führer és Eva Braun első találkozásának. Hitler azon nyomban akcióba lépett, és a következőképp fordult az akkor mindössze 17 esztendős lányhoz: „Meghívhatom Önt az operába, Éva kisasszony? Mint láthatja, csupa férfival vagyok körülvéve, és én jól tudom, milyen élvezetes egy szép hölgy társasága.” Később pedig gyakran mentek együtt moziba és éttermekbe.

A könyv szerzője hangsúlyozza: „teljesen normális kapcsolat” alakult ki közöttük, és minden alapot nélkülöznek azok a híresztelések, melyek szerint Hitlernek bármiféle gondjai akadtak volna a nőkkel kapcsolatban. (Egy másik, szintén hitelesnek tekinthető, Hitler ifjúkori éveit bemutató könyvben barátja, August Kubizek szintén egyértelműen leszögezi, hogy Németország későbbi kancellárja szexuális és érzelmi szempontból is teljesen normális volt, habár kétségkívül szigorú erkölcsi elveket vallott.) Barátnőjét pedig élete utolsó pillanatáig azért nem vette hivatalosan feleségül, mert, mint legközelebbi munkatársainak is megemlítette, ő „Németországgal házasodott össze”.

Mindenféle ellentétes híreszteléssel szemben Hitlerért rajongtak a nők, és nem pusztán akkor, amikor a hatalom birtokába jutott. Ugyanis, mint a fiatalkori baráttól, Kubizektől tudjuk, már bécsi tartózkodása idején is a gyengébbik nem érdeklődésének a középpontjában állt. Csakhogy Hitler egyrészt szerelmes volt egy lányba (Stefanie-nak hívták), másrészt szigorú morális felfogása következtében elítélte a „futó kalandokat”. Mindamellett Eva Braun minden jel szerint boldoggá tette őt. Mindenféle szempontból. Egy alkalommal például Eva Braun egy fényképet nézegetett, melyen Neville Chamberlain brit miniszterelnök volt látható, aki éppen egy díványon ült Adolf Hitler mellett a német kancellár müncheni rezidenciáján, az 1938-as nagy jelentőségű találkozó idején. „Mi lenne, ha tudná (mármint a brit miniszterelnök), hogy mi mindent látott az a dívány, amelyen helyet foglal” – jegyezte meg...

Zábori László

(Kuruc.info)