Kedves Magyar Testvéreim!
„Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? / Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? / Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szűk folyosóin, / Úgy lobognak a szavak, mint az olcsó gyertyák…” Babits Mihály szavai ezek, Petőfi koszorúiról. Hát félre az olcsó gyertyákkal! Hadd lobogjon kollektív emlékezetünk hazaszeretetének fáklyája, áthatolva a globalista bankárkaszti diktatúra sötétségén, fényt hozva kifosztott, megalázott, bennszülötté tett magyar népünk szívébe, lelkébe és elméjébe.
Magyarul lobogó tüzes nyelveink fáklyái bevilágítanak történelmünk legkorruptabb, legaljasabb, legsenkiházibb, laguán-bűzt árasztó szalonképesített politikai elitje hazaáruló üzelmeinek feneketlen sötétségű mélységébe. Szöges ellentétei ők Petőfinek, ki lánglelkével vallotta: „Ha nem születtem volna is magyarnak, / E néphez állanék ezennel én, / Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb, / Minden népek közt a föld kerekén.”
A 1919-es vörös kommün népbiztosi söpredékének leszármazottaiként tőlünk féltik a köztársasági alkotmányos értékrendet, a demokráciát. Értsük jól: a néphatalmat a néptől… Rémülten tekintenek a nép háborgó tengerére - „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” - s ettől való félelmükben nagy terrorelhárító kommandóként, széteső félben lévő gályájukon, a már bukott Draskovicstól a bukófélben lévő Lendvai Ildikóig valódi magyar terrorizmust vizionálnak, bonyhádi mellépukkantással, titkosszolgálati módszerrel hamisított spicli-felvétellel, miközben ők „csak” múltra, jelenre és jövendőre nézve terrorizálják a magyart.
Míg forradalmaink és szabadságharcaink bukásukban is megtartó erejét eltagadják népünk felnövekvő nemzedékei elől, s amire már képtelenek, azt történelemhamisító lírával igyekeznek kilúgozni a nemzet kollektív tudatából, addig a hazánkat gyarmatosító Izrael ukázára mesterházys fércmunkaként alkotmányos alapjogunkat, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát egy cifrarottyantás gyorsaságával nyirbálják meg. Mit törődnek ők azzal, hogy amennyiben megvonják a kételkedés jogát, azzal együtt a meggyőzés lehetőségét is elveszik. Már régen nem kívánnak ők senkit meggyőzni semmiről: pénz beszél, idültbolsevik ugat.
Jelenünket éppen a pénzhatalom eme ukázának szolgalelkű túllihegésével erőszakolják meg: rablóprivatizátorokként, kamatrabszolgatartókként, multifenéknyalókként. Idegen szolgalelkűségük nem tartja vissza őket attól sem, hogy a Jobbikról hazudozzák: idegen hatalmak - Irán, az oroszok és iszlám országok pénzelik. Tisztelettel érdeklődünk: a sékelnek sosincs szaga? Az soha nem büdös? Az mindig rózsaparfüm illatú? Csakúgy, mint Manhattan Simon Peresznek fialó dollár-kötegei?
Ezután csodálkozhatunk-e azon, mikor - evés közben jön meg az étvágy alapon - már jövőnk megrablását is szisztematikusan kimunkálva építik be népnyúzó rendszerükbe. Kéz a kézben, kéz kezet mos alapon, idegen érdek bal- ésjobb oldali kezeseiként válságkezelve az egyre kezelhetetlenebb népet. Stratégiai jelentőségű ingatlanok maffiaszerű felvásárlása feletti szemet hunyással, azoknak nem Jahve gondviselésére, hanem in-kalos magánhadseregre bízásának támogatásával és az istenadta nép cionista szócsövekkel történő félrevezetésével. A baráti titkosszolgálatként kezelt Moszadot pedig magyarnak hazudott államaparátusi szinten segítik nemcsak a pereszi országhódítás, de az izraeli apartheid-rendszer még olajozottabb működtetésében is.
Mindebben szégyenteljesen az államot is megelőzve az egyház jár élen a Mazsihisz főpapjaival, akik Kajafásként dörzsölve kezeiket próbálják a másként gondolkodókba belefojtani a szót a vészkorszak áldozatai méltóságának (tagadhatatlanul fontos) védelme ürügyén, de eközben - mint tették egy évvel ezelőtt a budapesti izraeli nagykövetség előtt - jól belerúgnak a jelen áldozataiba, egyházi szervezetként igazolva az igazolhatatlant: az izraeli hadsereg gázai népirtását.
Mégis minket vádol a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége újpogánysággal. Valljuk meg: a történelmi keresztyén egyházakon belül elharapódzott ójudaizmus láttán, mely a talmudista hamis kiválasztottság-tudatot és a pénzhatalmat szolgáló szenvedéskultuszt sűrű shalomozások közepette igazolja, az Újszövetséget ószövetségesítve, valóban nehezünkre esik magunkat is ezen tévtanok képviselőivel együtt keresztyénnek vallani. Pedig minden nép csakis Krisztusban lehet - nem emberi érdem, hanem isteni kegyelem révén - kiválasztott: ha hiszik, ha nem, még a zsidó is.
Mi lennénk új pogányok? Ugyan mitől? A „Ne ölj!” parancsolat társadalmi szintű érvényesítésének igényétől? Attól, mert a legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbség szubkultúra alatti tenyészetének bűnözői rétegéhez tartozó devolúciós egyedek magyarságra történő uszításakor kiállunk az új magyar gárdával is karöltve híveinkért?
Mitől vagyunk mi új pogányok? Attól, hogy a „Ne lopj” parancsolatot is a társadalom egészére vonatkoztatjuk és ha történetesen Likud-testvérpártiak hamisítják meg a helyi építési szabályzatot az izraeli ingatlanmaffia érdekében, vagy csak polgármesterként saját feudumukként kezelve egy választókerületet, házmesterrendszerrel raboltatják le a kopogtatócédulákat, azt hasonlóképp elítéljük, mint azokat a szocionistákat, akiknek valóban semmi sem szent és a nemzet vagyonának kiárusítása után, annak valóságos tulajdonosát, a Szent Koronát is elárvereztetnék?
Mi lennénk új pogányok? Azért, mert a bankárkaszt magyarok ezreit kilakoltató önkényével szembeszállunk, s visszafordítjuk Simor bankár-elvtársra cinikus és pökhendi kijelentését: valóban vége az ingyenebédnek, börtönkosztot a bankárkasztnak, már ha megdolgozik érte? Vagy pusztán már azért is, mert politikai foglyokat látogatunk meg a börtönökben, már ha a hatalom által kézi vezérelt ügyészség hajlandó engedélyezni azt? Vagy csak nem azért, mert voltak, vannak és lesznek mindig is közülünk olyanok, kik hajlandóak akár fogságot is szenvedni a Nap Fia, a magyar életben maradásáért, bizonyságot téve a hazaszeretet társadalmunkat újjászülő hatalmáról?
Magyar Testvéreim! Íme, a múltunkat felidéző emlékezés fáklyái, jelen életünk cenzorkézből kiszabadított gondolat-szikrái, s a szebb jövőt hozó Isten szavának égő szövétneke így gyújt fényt bennünk, egy kései nemzeti ébredés tanúiként fejet hajtva azok előtt a mártírok előtt, kiknek forradalmi lelkülete, szabadságharcos kiállása nélkül esélyünk sem lehetne itt és most a kárhozatos megkésettség elkerülésére. Mi is kérjük a Szentlélek áldását Magyarország megtartásáért vívott küzdelmünkre Petőfi Rákócziról írott szavával: „Oh, de lelked, lelked nem veszett el. / Ilyen lélek el nem veszhetett. / Szállj le hozzánk hősi szellemeddel, / Ha kezdődik majd az ütközet! //
S majd ha eljön győzedelmünk napja, / A szabadság dicső ünnepe, / Így kiállt föl millióknak ajka: / Aki kezdte, az végezte be!”
Ifj. Hegedűs Loránt
„Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? / Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? / Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szűk folyosóin, / Úgy lobognak a szavak, mint az olcsó gyertyák…” Babits Mihály szavai ezek, Petőfi koszorúiról. Hát félre az olcsó gyertyákkal! Hadd lobogjon kollektív emlékezetünk hazaszeretetének fáklyája, áthatolva a globalista bankárkaszti diktatúra sötétségén, fényt hozva kifosztott, megalázott, bennszülötté tett magyar népünk szívébe, lelkébe és elméjébe.
Magyarul lobogó tüzes nyelveink fáklyái bevilágítanak történelmünk legkorruptabb, legaljasabb, legsenkiházibb, laguán-bűzt árasztó szalonképesített politikai elitje hazaáruló üzelmeinek feneketlen sötétségű mélységébe. Szöges ellentétei ők Petőfinek, ki lánglelkével vallotta: „Ha nem születtem volna is magyarnak, / E néphez állanék ezennel én, / Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb, / Minden népek közt a föld kerekén.”
A 1919-es vörös kommün népbiztosi söpredékének leszármazottaiként tőlünk féltik a köztársasági alkotmányos értékrendet, a demokráciát. Értsük jól: a néphatalmat a néptől… Rémülten tekintenek a nép háborgó tengerére - „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” - s ettől való félelmükben nagy terrorelhárító kommandóként, széteső félben lévő gályájukon, a már bukott Draskovicstól a bukófélben lévő Lendvai Ildikóig valódi magyar terrorizmust vizionálnak, bonyhádi mellépukkantással, titkosszolgálati módszerrel hamisított spicli-felvétellel, miközben ők „csak” múltra, jelenre és jövendőre nézve terrorizálják a magyart.
Míg forradalmaink és szabadságharcaink bukásukban is megtartó erejét eltagadják népünk felnövekvő nemzedékei elől, s amire már képtelenek, azt történelemhamisító lírával igyekeznek kilúgozni a nemzet kollektív tudatából, addig a hazánkat gyarmatosító Izrael ukázára mesterházys fércmunkaként alkotmányos alapjogunkat, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát egy cifrarottyantás gyorsaságával nyirbálják meg. Mit törődnek ők azzal, hogy amennyiben megvonják a kételkedés jogát, azzal együtt a meggyőzés lehetőségét is elveszik. Már régen nem kívánnak ők senkit meggyőzni semmiről: pénz beszél, idültbolsevik ugat.
Jelenünket éppen a pénzhatalom eme ukázának szolgalelkű túllihegésével erőszakolják meg: rablóprivatizátorokként, kamatrabszolgatartókként, multifenéknyalókként. Idegen szolgalelkűségük nem tartja vissza őket attól sem, hogy a Jobbikról hazudozzák: idegen hatalmak - Irán, az oroszok és iszlám országok pénzelik. Tisztelettel érdeklődünk: a sékelnek sosincs szaga? Az soha nem büdös? Az mindig rózsaparfüm illatú? Csakúgy, mint Manhattan Simon Peresznek fialó dollár-kötegei?
Ezután csodálkozhatunk-e azon, mikor - evés közben jön meg az étvágy alapon - már jövőnk megrablását is szisztematikusan kimunkálva építik be népnyúzó rendszerükbe. Kéz a kézben, kéz kezet mos alapon, idegen érdek bal- ésjobb oldali kezeseiként válságkezelve az egyre kezelhetetlenebb népet. Stratégiai jelentőségű ingatlanok maffiaszerű felvásárlása feletti szemet hunyással, azoknak nem Jahve gondviselésére, hanem in-kalos magánhadseregre bízásának támogatásával és az istenadta nép cionista szócsövekkel történő félrevezetésével. A baráti titkosszolgálatként kezelt Moszadot pedig magyarnak hazudott államaparátusi szinten segítik nemcsak a pereszi országhódítás, de az izraeli apartheid-rendszer még olajozottabb működtetésében is.
Mindebben szégyenteljesen az államot is megelőzve az egyház jár élen a Mazsihisz főpapjaival, akik Kajafásként dörzsölve kezeiket próbálják a másként gondolkodókba belefojtani a szót a vészkorszak áldozatai méltóságának (tagadhatatlanul fontos) védelme ürügyén, de eközben - mint tették egy évvel ezelőtt a budapesti izraeli nagykövetség előtt - jól belerúgnak a jelen áldozataiba, egyházi szervezetként igazolva az igazolhatatlant: az izraeli hadsereg gázai népirtását.
Mégis minket vádol a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége újpogánysággal. Valljuk meg: a történelmi keresztyén egyházakon belül elharapódzott ójudaizmus láttán, mely a talmudista hamis kiválasztottság-tudatot és a pénzhatalmat szolgáló szenvedéskultuszt sűrű shalomozások közepette igazolja, az Újszövetséget ószövetségesítve, valóban nehezünkre esik magunkat is ezen tévtanok képviselőivel együtt keresztyénnek vallani. Pedig minden nép csakis Krisztusban lehet - nem emberi érdem, hanem isteni kegyelem révén - kiválasztott: ha hiszik, ha nem, még a zsidó is.
Mi lennénk új pogányok? Ugyan mitől? A „Ne ölj!” parancsolat társadalmi szintű érvényesítésének igényétől? Attól, mert a legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbség szubkultúra alatti tenyészetének bűnözői rétegéhez tartozó devolúciós egyedek magyarságra történő uszításakor kiállunk az új magyar gárdával is karöltve híveinkért?
Mitől vagyunk mi új pogányok? Attól, hogy a „Ne lopj” parancsolatot is a társadalom egészére vonatkoztatjuk és ha történetesen Likud-testvérpártiak hamisítják meg a helyi építési szabályzatot az izraeli ingatlanmaffia érdekében, vagy csak polgármesterként saját feudumukként kezelve egy választókerületet, házmesterrendszerrel raboltatják le a kopogtatócédulákat, azt hasonlóképp elítéljük, mint azokat a szocionistákat, akiknek valóban semmi sem szent és a nemzet vagyonának kiárusítása után, annak valóságos tulajdonosát, a Szent Koronát is elárvereztetnék?
Mi lennénk új pogányok? Azért, mert a bankárkaszt magyarok ezreit kilakoltató önkényével szembeszállunk, s visszafordítjuk Simor bankár-elvtársra cinikus és pökhendi kijelentését: valóban vége az ingyenebédnek, börtönkosztot a bankárkasztnak, már ha megdolgozik érte? Vagy pusztán már azért is, mert politikai foglyokat látogatunk meg a börtönökben, már ha a hatalom által kézi vezérelt ügyészség hajlandó engedélyezni azt? Vagy csak nem azért, mert voltak, vannak és lesznek mindig is közülünk olyanok, kik hajlandóak akár fogságot is szenvedni a Nap Fia, a magyar életben maradásáért, bizonyságot téve a hazaszeretet társadalmunkat újjászülő hatalmáról?
Magyar Testvéreim! Íme, a múltunkat felidéző emlékezés fáklyái, jelen életünk cenzorkézből kiszabadított gondolat-szikrái, s a szebb jövőt hozó Isten szavának égő szövétneke így gyújt fényt bennünk, egy kései nemzeti ébredés tanúiként fejet hajtva azok előtt a mártírok előtt, kiknek forradalmi lelkülete, szabadságharcos kiállása nélkül esélyünk sem lehetne itt és most a kárhozatos megkésettség elkerülésére. Mi is kérjük a Szentlélek áldását Magyarország megtartásáért vívott küzdelmünkre Petőfi Rákócziról írott szavával: „Oh, de lelked, lelked nem veszett el. / Ilyen lélek el nem veszhetett. / Szállj le hozzánk hősi szellemeddel, / Ha kezdődik majd az ütközet! //
S majd ha eljön győzedelmünk napja, / A szabadság dicső ünnepe, / Így kiállt föl millióknak ajka: / Aki kezdte, az végezte be!”
Ifj. Hegedűs Loránt
