Azokat a tisztán látó és bátor embereket, akik ki merik mondani az igazságot a cionistáknak Amerika és a nyugati világ felett gyakorolt elképesztő befolyásával kapcsolatban, „hülyének”, „őrültnek”, „antiszemitának”, „nácinak” bélyegzik. Nagy kérdés azonban, hogy minek nevezzük akkor azokat az izraeli vezetőket, akiknek a száján – nagy nyilvánosság előtt – kicsúszik néhány őszinte szó a zsidóknak a nyugati világban élvezett kivételes helyzetével kapcsolatban.
Csak emlékeztetőül két veretes „freudi elszólás”: Ariel Saron: „Mi irányítjuk Amerikát, és az amerikaiak ezt tudják” (2001), Simon Peresz: „Felvásároltuk Manhattant, Magyarországot és Lengyelországot” (2008). És íme, itt van Netanjahu most nyilvánosságra került kinyilatkoztatása: „Amerikát könnyű irányítani. Arra megy, amerre akarjuk.” Vajon miket mondhatnak ezek az emberek egymás között, amikor nincs mikrofon a közelben?
 |
Csak emlékeztetőül két veretes „freudi elszólás”: Ariel Saron: „Mi irányítjuk Amerikát, és az amerikaiak ezt tudják” (2001), Simon Peresz: „Felvásároltuk Manhattant, Magyarországot és Lengyelországot” (2008). És íme, itt van Netanjahu most nyilvánosságra került kinyilatkoztatása: „Amerikát könnyű irányítani. Arra megy, amerre akarjuk.” Vajon miket mondhatnak ezek az emberek egymás között, amikor nincs mikrofon a közelben?
Az izraeli 10-es tévécsatorna (Channel 10) még 2001-ben hozott nyilvánosságra egy felvételt, amelyen maga Benjamin Netanjahu folytat beszélgetést a ciszjordániai (illegális) Ofra zsidó településen, egy a palesztinok elleni gyarmati háborúban elesett izraeli katona hozzátartozóival. A politikus állítólag nem tudta, hogy minden egyes szavát rögzítik, pontosabban a beszélgetés közepe táján szólt, hogy kapcsolják ki a mikrofonokat, és vigyék el a kamerákat, ami azonban nem történt meg. Lehetséges, de valószínűbb, hogy az izraeli vezetőket a legkevésbé sem érdekli, miféle hangfelvételek, videokazetták, meg a háborús bűneikkel kapcsolatos különböző bizonyítékok kerülnek napvilágra.
Íme néhány részlet a beszélgetésből, amely roppant tanulságos, mert meglehetősen pontosan rávilágít a cionisták valódi gondolkodásmódjára:
Netanjahu: …Az arabok most a terror eszközeivel akarnak megtörni minket. A legfőbb célunk, hogy odacsapjunk nekik. És nem egyszer, de többször, csapások sorozatát kell rájuk mérni, hogy úgy érezzék, túl nagy az ár, amit tetteikért fizetniük kell. Mert most még nem fizetnek túl sokat. A Palesztin Hatóság elleni széleskörű támadás célravezető lenne. El kell érni, hogy úgy érezzék, pillanatokon belül minden összeomlik körülöttük...
Háziasszony: Egy pillanat, de ha így cselekszünk, a világ nem fogja azt fogja mondani, hogy „már megint terjeszkedünk és hódítunk”.
Netanjahu: A világ nem fog szólni egy árva szót sem. A világ azt mondja majd, mi csak védekezünk.
Háziasszony: Nem tart Ön a nemzetközi közvéleménytől, Bibi?
Netanjahu: Én jól ismerem Amerikát. Amerikát könnyű irányítani. Könnyű a megfelelő irányba terelgetni.
Íme néhány részlet a beszélgetésből, amely roppant tanulságos, mert meglehetősen pontosan rávilágít a cionisták valódi gondolkodásmódjára:
Netanjahu: …Az arabok most a terror eszközeivel akarnak megtörni minket. A legfőbb célunk, hogy odacsapjunk nekik. És nem egyszer, de többször, csapások sorozatát kell rájuk mérni, hogy úgy érezzék, túl nagy az ár, amit tetteikért fizetniük kell. Mert most még nem fizetnek túl sokat. A Palesztin Hatóság elleni széleskörű támadás célravezető lenne. El kell érni, hogy úgy érezzék, pillanatokon belül minden összeomlik körülöttük...
Háziasszony: Egy pillanat, de ha így cselekszünk, a világ nem fogja azt fogja mondani, hogy „már megint terjeszkedünk és hódítunk”.
Netanjahu: A világ nem fog szólni egy árva szót sem. A világ azt mondja majd, mi csak védekezünk.
Háziasszony: Nem tart Ön a nemzetközi közvéleménytől, Bibi?
Netanjahu: Én jól ismerem Amerikát. Amerikát könnyű irányítani. Könnyű a megfelelő irányba terelgetni.
Gyermek: Igen, azt mondják, mellettünk állnak, de olyan, mintha…
Netanjahu: Nem fognak az utunkba állni. Egészen biztosan nem fognak az utunkba állni.
Gyermek: De másrészt viszont, ha mi bármit is csinálunk, akkor ők...
Netanjahu: Hagyjuk, mondjanak csak, amit akarnak. Mondják! Az amerikaiak 80%-a minket támogat. Ez eléggé abszurd. Ha ilyen széleskörű támogatottságunk van, akkor mondhatjuk, hogy „mit fogunk tenni velük”... Nézzék, ez az adminisztráció (még Clinton elnöksége alatt vagyunk, 2001 legelején) szélsőségesen palesztin-párti. De én nem félek Clintontól. Nem félek attól, hogy összekülönbözöm vele, és nem félek az ENSZ-től sem. Én különben is megfizettem már az árat. Amiért valamit várok cserébe. Én már fizettem, cserébe pedig kapnom kell valamit.”
Később a beszélgetés folyamán szóba került az 1993-as oslói palesztin-izraeli „békemegállapodás”, amely a cionista propaganda állításai szerint a palesztinok ellenkezése miatt futott zátonyra. De, mint Netanjahu bevallja, a valóság ezzel szemben az, hogy ő maga volt az, aki tudatosan igyekezett ellehetetleníteni az egyezményt:
Háziasszony: Az oslói megegyezés egy katasztrófa.
Netanjahu: Igen, az. Ön tudja ezt, és én is tudtam... Az embereknek is meg kell tudniuk... Mert hát mi is volt az oslói egyezmény lényege? A Knesszet aláírta a megállapodást, nekem pedig a választások előtt feltették a kérdést: "Az egyezmény előírásainak megfelelően fogsz ténykedni?” A következőt válaszoltam: "Igen, de figyelembe veszem a kölcsönösséget, és lassítom a kivonulást.” "De hogyan akarod lassítani a kivonulást?” - kérdezték. „Úgy értelmezem majd az egyezményt, amely lehetővé teszi a számomra, hogy megakadályozzam a 67-es határokra történő visszavonulást.”
(Az oslói megállapodás értelmében Izraelnek fokozatosan át kellett volna adnia területeket a palesztinoknak, leszámítva azokat, amelyeken települések, illetve katonai támaszpontok voltak. Ez utóbbi kikötés lehetőséget adott Netanjahunak arra, hogy ellehetetlenítse a békemegállapodás végrehajtását – P. O.)
Netanjahu: Senki sem határozta meg pontosan, melyek a katonai támaszpontok. Én azt mondtam, hogy a „biztonsági zónák” is azok. Ami engem illet, a Jordán-folyó völgye is egyértelműen katonai terület.
Háziasszony: Rendben. (Nevet.) ...a Beit She’an-völgy is az.
Netanjahu: De hogy lehet ezt eldönteni? Hogy? Éppen az volt a kérdés, hogy ki dönti el, mi a katonai terület. Kaptam egy levelet – én is, Arafat is ugyanabban az időben –, mely szerint Izrael, és csakis Izrael lehet az, amely meghatározza a katonai területek mibenlétét és helyét. Először nem akarták átadni nekem azt a levelet. Én pedig nem írtam alá a hebroni megállapodást. Ekkor megszakítottam a kormányülést, és kijelentettem, "Nem írom alá”. Csak amikor végre kézhez kaptam a levelet, nem csak én, de Arafat is, akkor írtam alá a hebroni megállapodást. Pontosabban akkor ratifikáltuk, mivel valójában már korábban aláírtuk. Miért érdekes mindez? Mert akkor, abban a pillanatban gáncsoltam el az oslói egyezményt.
Háziasszony: És mindennek ellenére valaki közülünk, a mi emberünk, aki, már bocsánat, de tudta, hogy az oslói egyezmény egy svindli, és hogy valójában számunkra az oslói egyezmény öngyilkosságot jelent, odaadja nekik – például – Hebront...
Netanjahu: Valóban, Hebron fájó pont. Ez valóban az. Egy híres rabbi, akit én nagyon tisztelek, a következőt mondta nekem: „Mit mondana neked az apád?” Elmentem az apámhoz....Ő nem igazán egy liliomfehér galamb, ahogy azt mondani szokták. Az apám meghallgatta a kérdésemet, majd így szólt: „Mondd meg a rabbinak, hogy a te nagyapád, Natan Milikowski egy okos zsidó volt. Mondd meg neki, hogy ő azt mondogatta, jobb két százalékot odaadni, mint száz százalékot. És ez itt a kérdés. Adsz két százalékot, és ily módon megállítod a visszavonulást. A trükk nem az, hogy ott vagy, és hagyod magad legyőzni. A trükk az, hogy ott vagy, és csupán minimális árat fizetsz.”
Netanjahu: Nem fognak az utunkba állni. Egészen biztosan nem fognak az utunkba állni.
Gyermek: De másrészt viszont, ha mi bármit is csinálunk, akkor ők...
Netanjahu: Hagyjuk, mondjanak csak, amit akarnak. Mondják! Az amerikaiak 80%-a minket támogat. Ez eléggé abszurd. Ha ilyen széleskörű támogatottságunk van, akkor mondhatjuk, hogy „mit fogunk tenni velük”... Nézzék, ez az adminisztráció (még Clinton elnöksége alatt vagyunk, 2001 legelején) szélsőségesen palesztin-párti. De én nem félek Clintontól. Nem félek attól, hogy összekülönbözöm vele, és nem félek az ENSZ-től sem. Én különben is megfizettem már az árat. Amiért valamit várok cserébe. Én már fizettem, cserébe pedig kapnom kell valamit.”
Később a beszélgetés folyamán szóba került az 1993-as oslói palesztin-izraeli „békemegállapodás”, amely a cionista propaganda állításai szerint a palesztinok ellenkezése miatt futott zátonyra. De, mint Netanjahu bevallja, a valóság ezzel szemben az, hogy ő maga volt az, aki tudatosan igyekezett ellehetetleníteni az egyezményt:
Háziasszony: Az oslói megegyezés egy katasztrófa.
Netanjahu: Igen, az. Ön tudja ezt, és én is tudtam... Az embereknek is meg kell tudniuk... Mert hát mi is volt az oslói egyezmény lényege? A Knesszet aláírta a megállapodást, nekem pedig a választások előtt feltették a kérdést: "Az egyezmény előírásainak megfelelően fogsz ténykedni?” A következőt válaszoltam: "Igen, de figyelembe veszem a kölcsönösséget, és lassítom a kivonulást.” "De hogyan akarod lassítani a kivonulást?” - kérdezték. „Úgy értelmezem majd az egyezményt, amely lehetővé teszi a számomra, hogy megakadályozzam a 67-es határokra történő visszavonulást.”
(Az oslói megállapodás értelmében Izraelnek fokozatosan át kellett volna adnia területeket a palesztinoknak, leszámítva azokat, amelyeken települések, illetve katonai támaszpontok voltak. Ez utóbbi kikötés lehetőséget adott Netanjahunak arra, hogy ellehetetlenítse a békemegállapodás végrehajtását – P. O.)
Netanjahu: Senki sem határozta meg pontosan, melyek a katonai támaszpontok. Én azt mondtam, hogy a „biztonsági zónák” is azok. Ami engem illet, a Jordán-folyó völgye is egyértelműen katonai terület.
Háziasszony: Rendben. (Nevet.) ...a Beit She’an-völgy is az.
Netanjahu: De hogy lehet ezt eldönteni? Hogy? Éppen az volt a kérdés, hogy ki dönti el, mi a katonai terület. Kaptam egy levelet – én is, Arafat is ugyanabban az időben –, mely szerint Izrael, és csakis Izrael lehet az, amely meghatározza a katonai területek mibenlétét és helyét. Először nem akarták átadni nekem azt a levelet. Én pedig nem írtam alá a hebroni megállapodást. Ekkor megszakítottam a kormányülést, és kijelentettem, "Nem írom alá”. Csak amikor végre kézhez kaptam a levelet, nem csak én, de Arafat is, akkor írtam alá a hebroni megállapodást. Pontosabban akkor ratifikáltuk, mivel valójában már korábban aláírtuk. Miért érdekes mindez? Mert akkor, abban a pillanatban gáncsoltam el az oslói egyezményt.
Háziasszony: És mindennek ellenére valaki közülünk, a mi emberünk, aki, már bocsánat, de tudta, hogy az oslói egyezmény egy svindli, és hogy valójában számunkra az oslói egyezmény öngyilkosságot jelent, odaadja nekik – például – Hebront...
Netanjahu: Valóban, Hebron fájó pont. Ez valóban az. Egy híres rabbi, akit én nagyon tisztelek, a következőt mondta nekem: „Mit mondana neked az apád?” Elmentem az apámhoz....Ő nem igazán egy liliomfehér galamb, ahogy azt mondani szokták. Az apám meghallgatta a kérdésemet, majd így szólt: „Mondd meg a rabbinak, hogy a te nagyapád, Natan Milikowski egy okos zsidó volt. Mondd meg neki, hogy ő azt mondogatta, jobb két százalékot odaadni, mint száz százalékot. És ez itt a kérdés. Adsz két százalékot, és ily módon megállítod a visszavonulást. A trükk nem az, hogy ott vagy, és hagyod magad legyőzni. A trükk az, hogy ott vagy, és csupán minimális árat fizetsz.”
Íme tehát, ez az ember, Netanjahu, a „béke embere”, ahogyan sok cionista nevezi, saját maga büszkélkedik azzal, hogy zátonyra futtatta az oslói békefolyamatot, ezen kívül orránál fogva vezeti Amerikát, a palesztinokat, és mindenki mást, továbbá nyilvánvalóan egyáltalán nem akar semmiféle békemegállapodást, és ami azzal együtt jár: nem akar semmiféle független palesztin államot. Ez az ember – és vele együtt az izraeli politikai elit egy jó része – teljesen hülyének nézi Amerikát, melynek pénze, fegyveres ereje és politikai támogatása nélkül Izrael aligha lenne képes fenntartani, sőt, kiterjeszteni uralmát a palesztin gyarmaton és a közel-keleti térségben. Kétség sem lehet, hogy mindaddig, amíg a Netanjahuhoz hasonló fundamentalista cionisták uralják Izraelt, esély sincsen a béke megteremtésére a Közel-keleten. Sőt, attól lehet tartani, hogy a fél világot is feláldoznák világuralmi céljaik megvalósítása érdekében.
Perge Ottó - Kuruc.info
A videó:
És egy cikk, mely az izraeli Háárec napilapban jelent meg, melyből kiderül, még egyes zsidó körökben sem arat osztatlan tetszést ez a fajta politizálás:
Tricky Bibi
Israel has had many rightist leaders since Menachem Begin promised "many Elon Morehs," but there has never been one like Netanyahu, who wants to do it by deceit.
By Gideon Levy
This video should have been banned for broadcast to minors. This video should have been shown in every home in Israel, then sent to Washington and Ramallah. Banned for viewing by children so as not to corrupt them, and distributed around the country and the world so that everyone will know who leads the government of Israel. Channel 10 presented: The real (and deceitful ) face of Binyamin Netanyahu. Broadcast on Friday night on "This Week with Miki Rosenthal," it was filmed secretly in 2001, during a visit by Citizen Netanyahu to the home of a bereaved family in the settlement of Ofra, and astoundingly, it has not created a stir.
The scene was both pathetic and outrageous. The last of Netanyahu's devoted followers, who believe he is the man who will bring peace, would have immediately changed their minds. Presidents Barack Obama and Shimon Peres, who continue to maintain that Netanyahu will bring peace, would be talking differently had they seen this secretly filmed video clip. Even the objection of Palestinian Authority President Mahmoud Abbas to conducting direct negotiations with the man from the video would be understandable. What is there to discuss with a huckster whose sole purpose is "to give 2 percent in order to prevent 100 percent," as his father told him, quoting his grandfather.
Israel has had many rightist leaders since Menachem Begin promised "many Elon Morehs," but there has never been one like Netanyahu, who wants to do it by deceit, to mock America, trick the Palestinians and lead us all astray. The man in the video betrays himself in his own words as a con artist, and now he is again prime minister of Israel. Don't try to claim that he has changed since then. Such a crooked way of thinking does not change over the years.
Forget the Bar-Ilan University speech, forget the virtual achievements in his last visit to the United States; this is the real Netanyahu. No more claims that the Palestinians are to blame for the failure of the Oslo Accords. Netanyahu exposed the naked truth to his hosts at Ofra: he destroyed the Oslo accords with his own hands and deeds, and he's even proud of it. After years in which we were told that the Palestinians are to blame, the truth has emerged from the horse's mouth.
And how did he do it? He recalled how he conditioned his signing of the 1997 Hebron agreement on American consent that there be no withdrawals from "specified military locations," and insisted he choose those same locations, such as the whole of the Jordan Valley, for example. "Why is that important? Because from that moment on I stopped the Oslo Accords," he boasts. The real Netanyahu also brags about his knowledge of America: "I know what America is. America is something that can be moved easily." For the White House's information.
He calls then-U.S. President Bill Clinton "extremely pro-Palestinian," and says the Palestinians want to throw us into the sea. With such retrograde beliefs, no one can convincingly argue that he wants an agreement.
These remarks are profoundly depressing. They bear out all of our fears and suspicions: that the government of Israel is led by a man who doesn't believe the Palestinians and doesn't believe in the chance of an agreement with them, who thinks that Washington is in his pocket and that he can pull the wool over its eyes. There's no point in talking about Netanyahu's impossible rightist coalition as an obstacle to progress. From now on, just say that Netanyahu doesn't want it.
What if Kadima joins the government and Yisrael Beiteinu leaves? Nothing will change. What if Danny Danon goes leftist and Tzipi Hotovely joins Peace Now? Netanyahu doesn't want it.
If he had said so honestly, as he did when he thought the camera in Ofra was turned off, then he could have been forgiven for his extreme positions. It's his right to think that way and get elected for it. The people will have gotten what they chose. But when Netanyahu hides his real positions under camouflage netting and entangles them in webs of deceit, he not only reduces the chances of reaching an agreement, he also damages Israel's political culture. Many people may want a right-wing, nationalist prime minister, but a prime minister who is a con artist? Is is too much to expect of Netanyahu that he speak to us precisely as he spoke in Ofra? Why do a handful of settlers deserve to know the truth, and not us? Tell us the truth, Netanyahu. Talk to us as if the cameras were off, just as you thought then, in 2001 in Ofra.
