A Fidesz egy valóban szélsőséges zsidó vallási irányzattal tart fönn baráti kapcsolatot. A most véget ért nyolc napos zsidó hanuka ünnep igazi látványossága Budapesten az volt, hogy a Chabad vallási irányzat által városszerte fölállított gyertyatartók körül ezúttal nem Szekeres Imre elvtárs, vagy Lamperth Mónika elvtársnő tüsténkedett, hanem Hende Csaba, Tarlós István és Martonyi János.

A Fidesz a Magyarországon tevékenykedő zsidó vallási irányzatok közül már évek óta előnyben részesíti a militáns, enyhén szólva, nem éppen a vallásfelekezeti megbékélésen munkálkodó Chabad hasszíd mozgalmat, amelynek vezető rabbija nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a magyar antiszemitáktól való félelmében elektromos áram cirkál a lakóotthonát körülvevő kerítésben.

A Magyarországon már évek óta jelen levő Chabad hasszíd zsidó vallási irányzat egyik hivatalos hírközlő eszköze, a Chabad Online december 16-án szalagcímben büszkélkedik a jelenlegi budapesti kormány és a Chabad itteni vezetősége közti szoros kapcsolattal: „Magyarország miniszterelnöke a zsidó közösségnek: Számítok Önökre”. A hangzatos főcím után a cikk kezdő mondata a következő: „A zsidó közösség és a magyar kormányzat közötti kapcsolat újabb magasságokba jutott” azzal, hogy a magyar főváros egyik legforgalmasabb központjában, a Nyugati téren (amelyet a szebb időkben Berlin térnek, majd a kevésbé szép korszakban Marx térnek hívtak – J. K.) a Chabad által az idén is fölállított hanukijjá (hanuka-gyertyatartó, pontosabban, lámpástartó – J. K.) lángjait minden este egy-egy neves kormányzati személyiség gyújtotta meg. Így például Martonyi János külügyminiszter, Hende Csaba honvédelmi miniszter és Szőcs Géza kulturális államtitkár, illetve Tarlós István főpolgármester.

Orbán Viktor miniszterelnök személyes levelet intézett Köves Slomo rabbinak hanuka ünnepe alkalmából. (Itt jegyezzük meg, hogy az MTA útmutatása alapján a zsidó hanuka ünnep ugyanúgy kisbetűvel írandó, mint keresztények karácsonya – J. K.) A miniszterelnöki levél vezérmondata így szól: „A Magyarország megújítása érdekében folytatott munkánk során számítok Önökre, mint ahogyan Önök is számíthatnak rám”, írja Orbán Viktor a Chabad vezető rabbijának.

Szól a levél annak a Chabadnak és rabbijának, aki meghívta Magyarországra a magyar népet és politikai vezetőségét az Országház szószékéről erkölcsi kioktatásban részesítő Elie Wieselt.

A Magyarországon manapság létező zsidó irányzatok közül Orbán Viktor, kormányának tagjai és Tarlós István főpolgármester kiválasztotta a vallási toleranciát legkevésbé hirdető, militáns társulatot, a Chabad mozgalmat.

A Chabad emberei a Sziget Fesztiválon is fölütik a sátrukat, s ha odalép hozzájuk egy ifjú, előbb szépen megkérdezik tőle, hogy zsidó-e. Ha a válasz nemleges, a chabadnyikok félrefordulnak, nem szólnak hozzá egy szót sem, majd addig várnak, amíg a jó ember magától továbbáll. A Chabad időnként a magyar nép lejáratásából, rossz hírének keltéséből is derekasan kiveszi a részét. Érdekes módon az antiszemiták szinte mindig őket támadják meg a budapesti utcán, vagy „lőfegyverrel” rálőnek rabbijuk Wesselényi utcai lakásának ablakára.

Köves Slomo rabbi, a miniszterelnöki levél címzettje vallási irányzata egyik tekintélyes médiájának, a Chabad Infónak 2009 nyarán azt nyilatkozta az egyre fokozódó és veszedelmesebb méreteket öltő magyarországi antiszemitizmusról, hogy rendőrségi védelmet kért, mert „Mi már a metrón sem érezhetjük magunkat biztonságban”, mondja Köves rabbi, aki azt is közli a Chabad Infóval, hogy a családját halálosan megfenyegették, nagyon félti a gyermekeit, s ezért lakóházát magas elektromos drótkerítéssel vették körül.

A Chabad Info hírének olvastán több kérdés is fölmerül bennünk. Először is az, hogy ha az elektromos árammal töltött kerítés története igaz, akkor Köves rabbinak miért megengedett az, amiért a kesznyéteni Szoboszlai Barna bácsit meghurcolták? Ha pedig a rabbi nem vezettetett áramot házának kerítésébe, sőt az egész magyarországi antiszemita veszedelem rémtörténete sem tőle származik, hanem csupán az újságírói fantázia szüleménye, miért nem tiltakozik a Chabad Info szerkesztőségében, miért nem tesz közzé, vagy követel helyreigazítást a saját vallási irányzatának hivatalos portáljától?

Orbán Viktor és kormánya tagjainak jelentős része tehát azzal a Likud-közeli Chabad zsidó vallási irányzattal szűrte össze a levet, amely az Ószövetségre és a posztbiblikus, közismerten fajgyűlöletre ösztökélő, militáns üzenetet is közvetítő vallásirodalmi művekre hivatkozva igyekszik igazolni a jelenkori izraeli katonapolitikát, a palesztin területek megszállását, lakosságának leigázását, természeti kincseinek módszeres elrablását és a fölfegyverzett zsidó telepesek térhódítását. A Chabad nevű militáns zsidó irányzattal való bratyizás viszont nem egyeztethető össze Németh Zsoltnak az arab világgal való jó kapcsolattartásról szóló, a minap elhangzott megnyilatkozásával.

De nézzük egy magyar nyelven is olvasható példával illusztrálva azt, hogy milyen erkölcsi szinten áll az a Chabad irányzat és személy szerint Köves Slomo rabbi, amely/aki mindig számíthat Orbán Viktor magyar miniszerelnökre. Köves Slomo rabbi, a miniszterelnöki levél címzettje és Báruch Oberlander rabbi, a Chabad két vezető személyisége Magyarországon a Gázai övezet ellen 2008. december 27-én indított „Öntött ólom” fedőnevű izraeli katonai támadást vallásjogi és általános erkölcsi alapokra helyezve, a nemzetközi szokásjogra hivatkozva kívánja igazolni és megvédeni. A Magyarországon tevékenykedő két rabbi tanulmánya végén olvasható dátum, tehát az írás megjelenésének és valószínűsíthető keletkezésének időpontja (2008. január 11.) senkit ne tévesszen meg, mert a szerzők nyilván nem 2008., hanem 2009. január 11-ét kívántak írni.

Az ószövetségi, posztbiblikus és rabbinikus idézetekkel, érvekkel jól alátámasztott tanulmány megjelenésekor tehát még javában tartott az elsősorban a Gázai övezetet kormányzó, demokratikus úton megválasztott Hamász-kormány megdöntésére, valamint Gilád Sálít izraeli katona kiszabadítására irányuló irtóhadjárat, amikor a Chabad két rabbija Háború és civil élőpajzs címmel a Zsido.com portálon közzétett dolgozatával igyekezett alátámasztani, erkölcsileg és jogilag igazolni azt a háborút, amelyet Izraelben is sokan bírálnak, mert a katonai támadás aránytalanul sok halálos és sebesült áldozatot követelt a polgári lakosság körében. Hogy mennyire nem csak az „antiszemiták” ítélték el a túlzott izraeli erőalkalmazást, arra jó példa a cionista zsidó Richard Goldstone vezetésével, az ENSZ Emberi Jogok Tanácsának fölkérésére megejtett vizsgálat, és annak következtetéseit és ajánlásait publikáló, úgynevezett Goldstone-jelentés.

A Köves-Oberlander rabbi kettős a fentebb említett tanulmányban a többi között előhozakodik azzal a régi cinikus állítással is, hogy a „terroristák” (így nevezik a külső támadással szemben fegyverrel védekező palesztinokat – J. K.) élőpajzsnak használták a civil lakosságot:

„... a mi esetünkben, ahol az ártatlan civil lakosságot élőpajzsnak használják a terroristák, úgy kell eljárnunk, ahogy az a világ népei között bevett. És ebben a részletben feltételezhetően nincs nézetkülönbség abban, hogy a nemzetközi norma az, hogy a háború esetén a civil áldozatok minimalizálása mellett, mégsem tesznek minden esetben különbséget bűnös és bűntelen között. Mindezt természetesen azzal a feltétellel, ha nem a civil lakosság bántalmazása az eredeti cél. Tehát ebben a különleges esetben megengedett az önvédelmi hadviselés, és minden civil áldozat, a civileket élőpajzsként felhasználó terroristák felelőssége. Hogy egy másik példával éljünk: Minden létező országban az a törvény, hogy abban az esetben, amikor egy gyilkos, ártatlan túszt tart maga elé, és élőpajzsa mögül támad, ha a vele kialakult tűzpárbajban a rendfenntartó erők véletlenül a tússzal is végeznek, a felelősség egyedül a túszejtőt terheli”, olvasható a rabbik dolgozatában.

Ezt az erkölcstelen vádat persze időközben a különböző nemzetközi vizsgálódók megcáfolták, viszont az elmúlt hónapokban az izraeli (!) bíróság több izraeli katonát is perbe fogott, amiért a Gázai övezet ellen indított háború idején palesztin gyermekekkel nyittattak föl gyanúsnak vélt csomagokat, bőröndöket a hadszíntérré változtatott lakóházakban. A Human Rights Watch jelentése pedig tételesen fölsorolta az izraeli hadseregnek a Gázai övezetben elkövetett háborús bűneit, így például azt, hogy a polgári célpontok ellen is bevetette az igen súlyos égési sebesülést előidéző foszfor tartalmú lövedéket. Az izraeli katonák teljes palesztin nagycsaládokat irtottak ki, köztük igen sok gyermeket, amely háborús bűntettért egyszer még számot kell adniuk, amint azt teszik jelenleg is a legutóbbi balkáni háború bűnösei. De számot kell majd adniuk – legalábbis erkölcsileg – azoknak is, akik a Gázai övezetben a polgári lakosság körében véghezvitt gyilkolászást a vallásjog tételeivel, vagy ha úgy tetszik, Isten szavával igyekeznek igazolni és védelmezni.

Egyébként nem könnyű nem „élő pajzsnak használni” annak a Gázai övezetnek a polgári lakosságát, ahol a mindössze 360 négyzetkilométeres területen több mint másfél millió ember él hihetetlen zsúfoltságban. A Gázai övezet lakosságának túlnyomó része a cionisták által 1948-ban a Szentföld különböző pontjairól, az otthonaiból, a szülőföldjéről elűzött palesztinai arab, vagy azoknak leszármazottja. De divatos cionista kifejezéssel élve mondhatnánk úgyis, hogy másod- és harmadik generációs holokauszt-túlélők. A Gázai övezet egyes települései, vagy településrészei nevükben őrzik annak a helységnek az emlékét, ahonnan egykor elűzték őket. Így például a Gázai övezetbeli Dzsebálijjá menekülttábor lakóit 1948-ban a manapság Tel-Avivval közigazgatásilag egyetlen egységet képező Jaffa város Dzsebálijjá nevű városrészéből kergették el a zsidók.

A két tiszteletre méltó rabbi által a tanulmányban fölhozott Izrael elleni rakétatámadás egyik előzménye – amit persze nem említettek – az volt, hogy az Öntött ólom-hadművelet megindítása idején Izrael a fentebb említett céljainak elérése érdekében már két esztendeje blokád alatt tartotta a Gázai övezet több mint másfél milliós lakosságát, s a palesztinok az izraeli területek rakétázásával igyekeztek fölhívni a világ figyelmét erre az áldatlan és embertelen állapotra. A Gázai övezetből indított, többnyire házilag barkácsolt rakéták ezidáig három izraeli halálos áldozatot követeltek, ám jól tudjuk és valljuk, hogy minden ember élete egyformán érték (habár erről a Köves és Oberlander rabbik által zsinórmértéknek tartott Talmud, Misná, Majmonidész művei és egyéb posztbiblikus zsidó „humanista” írások egészen másképpen vélekednek – J. K.). A mindössze három hétig tartott Öntött ólom-hadművelet során a körülbelül 1350-1400 palesztin halálos áldozat közül 500-550 volt polgári személy, közülük 250-300 gyermek.

A magyarországi Chabad fentebb már említett Zsido.com nevű portálja a gázai háború idején egy karikatúrával is igyekezett meggyőzni olvasóit a palesztin „terrorista” és az izraeli katona közti erkölcsi különbségről. A palesztin fegyveres a maga elé tolt babakocsi mögül tüzel a babakocsit védelmező izraeli harcosra.

A Köves-Oberlander szerző páros a karikatúra szellemében kifejti még azt a tézist is, amelyet az Öntött ólom-hadművelet előtt és után sokat hallottunk az izraeli katonai és politikai vezetők szájából:

„Izrael hadseregének, a világon egyedül álló humánus gyakorlata példamutató. Nincs még egy hadsereg a világon, amelyik a támadás előtt röplapokon és telefonon keresztül értesítené a civil lakosságot a következő célpontokról. Izrael hadseregének etikai kódexében a következő áll: „A fegyverek tisztasága. – Az Izraeli Hadsereg katonái csakis küldetésük teljesítése céljából, és az ahhoz szükséges mértékben használhatják fegyvereiket és erejüket. Emberségüket még a bevetés ideje alatt is megtartják. Az Izraeli Hadsereg katonái nem használják fegyvereiket civilek, vagy fogságba került katonák ellen, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék az ilyen emberek életét, emberi méltóságát, illetve birtokát”, szögezik le a magyar miniszterelnök bizalmát élvező rabbik.

A Fidesz tehát kiválasztotta magának a szerinte legmegfelelőbb magyarországi zsidó vallási irányzatot, amelynek vezetőire számíthat a jelenben és a jövőben egyaránt. Ugyanilyen „szerencsés” választás volt korábban a háborús bűnös Áriél Sáron, jelenleg a Binjámin Netanjáhu nevével fémjelzett Likud tömbbel való testvérpártoskodás. Orbán Viktorék elfelejtik azt, hogy a különböző országokban, földrészeken, kultúrákban és vallásokon belül merőben eltérő a bal és a jobb fogalma.

Júszef el-Kudszi -Kuruc.info