A hős ausztrál katona büszkén meséli, hogy számtalan alkalommal vett részt a Ruhr-vidék ellen intézett bombatámadásokban. De más területeket is bombáztak, így például éppen Berlin felé tartottak, amikor 1943. december 31-én, pontosan egy perccel éjfél előtt, a belga-holland-német határ táján gépét lelőtték. “Amikor a végzetes lövés ért, 19 ezer láb magasan voltunk. A saját fegyverem az arcomnak csapódott, és kiütötte néhány fogamat, és a számat is súlyosan megsértette” - emlékszik vissza a borzalmakra az ausztrál holokauszt-túlélő. Még annyi lélekjelenléte is volt, hogy zuhanás közben elhajigálja a fogait. Majd miután szerencsésen földet ért a géppel, a németek rontottak rá, és elvitték Frankfurtba, ahol is kihallgatásnak vetették alá, ami számára „nem volt éppen kellemes”. „Egy svájci doktor összerakott engem, és egy újságlapokkal valamint filteres teával (!) kezelte harmadfokú égési sérüléseimet” - eleveníti fel az ausztrál hadfi a vele történt valóban lebilincselően érdekes eseményeket.

A szörnyűségeknek ezzel még nem volt vége. “A számon történt sérülés miatt alig tudtam megszólalni, így a németek azt hitték, zsidó vagyok. Ezért küldtek a dachaui gázkamrába” - emlékszik vissza erre a felfoghatatlan gaztettre a rettenthetetlen ausztrál katona. Csakhogy a németek hősünket nem voltak képesek elgázosítani. Miért? Ron Lowe egy apai jó tanácsnak köszönhette megmenekülését: “Apám mindig azt mondta nekem, hordjak legalább két pár zoknit, mert ha egyszer elgázosítanak, akkor csak annyi a teendőm, hogy lepisilem az egyik párat, és a szájam elé helyezem” - idézi fel hősünk az előrelátó atya szavait a múltból. És az apai iránymutatás szellemében cselekedett. „Amikor elvittek Dachauba, és a zuhanyozás után betereltek a gázkamrába, azt tettem, amit apám tanácsolt, és így nem sokkal később egy halom holttest tetején ébredtem” - idézi fel nem mindennapi élményeit, melyek még a holokauszt-hitvilág keretein belül is különlegesnek számítanak.

Ron Lowe arra is emlékszik, hogy a dachaui tábort az első ukrán hadsereg lovon érkező katonái szabadították föl, akik mindnyájan „remek fickók voltak”. Minden jó, ha jó a vége, mondhatnánk, azonban az élet néha nem a várakozásainknak megfelelően alakul. “Amikor hazaértem, azt találtam, hogy édesanyám minden pénzemet elköltötte, mivel úgy hitte, meghaltam a háborúban” - fejezi be rendkívüli holotörténetének felidézését Ron Lowe ausztrál katona, akinek a szája elé helyezett pisis zoknival sikerült túlélnie az elgázosítást.

Perge Ottó - Westernadvocate.com.au nyomán