Poór Brigitta május végén megnyerte az XTerra Tereptriatlon Világbajnokságot, korábban pedig az Európa-bajnoki címet és a világkupát. A győzelmi dobogón mindig idegen országok és klubok ismertetőjeleit viseli az öltözékén, mert nem akad olyan nemzeti elkötelezettségű magyar szponzor, aki anyagilag segítené a hazánknak már eddig is sok dicsőséget szerző sportolót.

Poór Brigitta (Fotó: Karafa Balázs)

Poór Brigitta 1989-ben született Sopronban, nyolc éves kora óta versenyszerűen sportol, s a 23 esztendő felettieket is beleértve ma már a világ legjobb tizenöt XTerra tereptriatlon-versenyzője között tartják számon. Fősportága az XTerra tereptriatlon, ám kiegészítő sportágakként űzi még a cross country mountain bike-ot (az MTA még adós a sportág nevének magyarosításával – H. J.), úszást, futást és a terepduatlont. Az XTerra tereptriatlon 1,5 kilométer vadvizekben való úszásból, negyven kilométer extrém hegyi kerékpározásból és tíz kilométeres hegyi futásból áll. A három összetevőt a versenyzőknek pihenés nélkül, lehetőleg minél rövidebb idő alatt kell teljesíteniük.
Poór Brigittával a világversenyekre történő felkészülésről, az eddigi sikerekről, az anyagi gondokról és a hazaszeretetről beszélgettünk:
- Jelenleg milyen jelentősebb versenyre készül?
- Nemrégen érkeztem haza Szardínia szigetéről, az idei év első európai XTerra Tereptriatlon Világkupájáról. Mostantól csak a felnőttek között versenyzek, de itt még szoknom kell az iramot. Reménykeltő, hogy mindjárt az első versenyen a 7. helyet értem el, s ezzel az eredménnyel a profi versenyzők között kvalifikáltam magamat a Hawaii szigetén megrendezendő XTerra világbajnokságra.

Brigitta célba ér Szardínián (Fotó: K.B.)
- Mikor utazik a világbajnokságra?
- Egyelőre nem tudom, hogy egyáltalán kijutok-e Hawaiira. Pontosabban azt nem tudom, hogy honnan teremtem elő a kiutazáshoz szükséges pénzt a 2011. végén rendezendő világbajnokságra. Mindenesetre úgy készülök, edzek, mintha biztosan utaznék. A fontos versenyek közül azonban a világbajnokság előtt még a Visegrádon megrendezésre kerülő ETU Tereptriatlon Európa Bajnokságon is indulok.
- Gondolom, nem lesz nehéz, hiszen világbajnokságot már nyert.

Az XTerra Világkupán (Fotó: K.B.)
- A spanyolországi Extramadurában, április 30-án rendezett ITU Tereptriatlon Világbajnokságon a PRO 23 év alatti versenyzők kategóriájában nyertem el a világbajnoki címet. Büszke vagyok rá, mert a triatlon történetében én vagyok az első magyar, akinek sikerült megszerezni a világbajnoki címet. Természetesen most a hazai közönség előtt is szeretnék bizonyítani, magyarán az Európa-bajnoki címet is elnyerni. Egészen az október végi XTerra Világbajnokságig nagyon feszített lesz számomra az idei esztendő második fele, mert addig is több európai és világkupán, illetve nemzetközi mountain-bike versenyen indulok. Az XTerra világkupákon szeretnék bekerülni a legjobb hét női versenyző közé, főleg azért, mert csak nekik osztanak pénzdíjakat.
- Az élettársa és egyben az edzője, Karafa Balázs kerékpáros. Szoktak-e együtt tekerni? Ha igen, ki a jobb?
- Szerencsés helyzetben vagyok, mert Balázs komoly kerékpárversenyző, s ezért sokat segít nekem a technikai tudás elsajátításában. Sokszor még a saját edzéseiről is lemondva összehangolja a kerékpáros felkészülésem egyes részleteit. Nehéz válaszolnom arra a kérdésre, hogy kettőnk közül ki a jobb kerékpáros. Balázs munka mellett kénytelen versenyezni, s így sokszor megnehezítem a dolgát.
- Nem sok Önhöz hasonló kemény hölgy sétálgat a flaszteron. Nem megerőltető ez egy nő számára? Meddig lehet ezt bírni szusszal?
- Már tizenöt éve versenyzek, rendes országúti triatlon versenyzőként kezdtem, s a nagyobb kihívásokat keresve az elmúlt négy-öt esztendő folyamán tértem át a jóval keményebb terep változatra. Mindenképpen megerőltető, hiszen napi öt-hat órát edzek, így aztán nem sok szabadidőm marad. Huszonkét évesen ebben a sportágban, főleg a hölgyek PRO kategóriájában nagyon fiatalnak számítok, elég időm van még ahhoz, hogy eljussak a csúcsra. A tavalyi XTerra Világbajnokságon például egy 40 éves hölgy diadalmaskodott.

Poór Brigitta világbajnok Extremurdában (Fotó: Tóth Viktor)
- Van-e sportklubja, s egyáltalán ki biztosítja anyagilag az Ön zavartalan fölkészülését?
- Jelenleg két sportklub tagja is vagyok, az egyik a hazai multisport meghatározó versenyzőit tömörítő X2S-Team, míg a másik a svájci illetékességű Zaboo Pro Team. Az X2S-Team váltja ki a versenyzői engedélyeimet, míg a másik biztosítja a két kerékpárt és a felszerelést. Anyagilag azonban egyik sportegyesület sem tud támogatni. Sajnos nincs olyan állandó szponzorom, aki látna bennem perspektívát, elismerné a munkámat, észrevenné az eddig elért eredményeimet.
- Ha nincs szponzora, ki fizeti az versenyeken való részvétele költségeit?
- Leginkább Balázs, a párom biztosítja számomra azt, amire egy sportolónak szüksége van. Balázs és a szüleim jóvoltából jutok ki a versenyekre, s összpontosíthatok csak a sportra. Tavaly volt szponzorom, de az idén még senki sem keresett meg, s anyagi támogatás nélkül nem könnyű a fölkészülés és a kiutazás.
- A Magyar Triatlon Szövetség mivel indokolja azt, hogy nem támogat egy világbajnok magyar sportolót?

A 2010-es csehországi
Xterra Világkupán (Fotó: K.B.)
- A tereptriatlonnak még nincs szövetsége, ezért a normál triatlon szövetséghez tartozunk. A spanyolországi világbajnokságra is az X2S-Team-nek sikerült összeszedni a pénzt, hogy egyáltalán Magyarország kiküldhessen versenyzőt. A Magyar Triatlon Szövetségtől még egy válogatott mezt, vagy melegítőt sem kapok. Spanyolországban világbajnoki címet szereztem, ám a dobogó legfelső fokára a Zaboo Pro Team mezében állhattam fel. Mindenki a saját nemzetének megfelelő ruházatban volt körülöttem, csak én, a világbajnok nem.
- Spanyolországban játszották-e a magyar Himnuszt? Ha igen, milyen érzés volt?
- Igen, játszották, leírhatatlan érzés volt. Úgy gondolom, minden sportolónak az a célja, hogy nemzetközi versenyen a tiszteletére életében legalább egyszer eljátsszák a hazája himnuszát. Nem is olyan régen átélhettem ezt a leírhatatlan élményt.
- Mit jelent Önnek a szülővárosa, Sopron, s általában a magyar haza?
- Sopron a szülővárosom, ezért nagyon kötődöm hozzá. A versenyzés rengeteg időt elvesz az életemből, sokat utazom, de mindig visszavágyva térek haza. A magyarság számomra sokat jelent, büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem. A nagyvilágban jártomban-keltemben mindenhol elmondom az embereknek, hogy honnan is jöttem – mondja Poór Brigitta.

Poór Brigitta győzelme Extremurdában
(Fotó: Tóth Viktor)
Poór Brigitta fenti nyilatkozatához, hogy teljesebb legyen a kép, nekünk még hozzá kell fűznünk néhány gondolatot, észrevételt, kiegészítést. Az ifjú sportoló, amint az a nyilatkozatából is kiderül, eddigi legnagyobb sikerét az idén április 30-án, a spanyolországi Extremadurában a Nemzetközi Triatlon Szövetség (ITU) által megrendezett Tereptriatlon-világbajnokság U23-as, tehát a huszonkét éven aluliak mezőnyében érte el azzal, hogy a győzelmi dobogó legfelsőbb fokára léphetett. Brigitta kitűnően úszta le az egy kilométert, utána jó ütemben kerékpározta az előírt húsz kilométert, s végül a tereptriatlon harmadik számaként hat kilométert futott. Az U23-asok, így Brigitta is, Spanyolországban együtt álltak rajthoz a felnőtt versenyzőkkel, s az összesítéskor kiderült, hogy a 23 éven aluliak mezőnyében az észt Kairi Schmiedtet megelőzve a magyar hölgy lett a világbajnok. A felnőtteket is figyelembe véve Brigitta a 15. helyen végzett.
Poór Brigitta tehát néhány héttel ezelőtt világbajnok lett, s a nemzetközi siker elérése után szeretne fölkészülni a következő kihívásokra, csakhogy a család anyagi tartalékai mostanra teljesen kimerültek, veszélyben van a tehetséges sportoló további karrierje. Ahhoz pedig, hogy Brigitta a sportágában továbbra is a világ élvonalában maradhasson, anyagi támogatásra, szponzorokra lenne szüksége. A Magyar Triatlon Szövetség (mert ilyen is van), amelynek a feladata, mondjuk ki, kutya kötelessége lenne a most már világhírű sportoló hóna alá nyúlni, mindenféle kifogásokkal rendszeresen elutasítja a szakosztály legsikeresebb versenyzőjének anyagi támogatását.

A Pilis Kupán (Fotó: K.B.)
A nagy külföldi versenyeken aratott győzelmeivel, jó helyezéseivel Magyarországnak szerez dicsőséget, de a hivatalos sport-, állami és önkormányzati vezetés nem hajlandó anyagi áldozatokat hozni a világhírűvé vált versenyző további fölkészülésének elősegítésére. A módosabb magyar magánszemélyek sem ajánlják föl a szponzori támogatásukat. Szülővárosa, Sopron vezetése is - a világhálón olvasható hírek szerint - szeret büszkélkedni a „soproni lány” nemzetközi és hazai sikereivel, ám amikor a versenyzések és az utazások támogatására egy kicsit zsebbe kellene nyúlnia, valamilyen indokkal mindig elutasítja a kérést. A közöny azért is furcsa, mert Poór Brigitta már a világbajnoki címe előtt is bizonyított. Az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén megnyerte a 2010-ben megrendezett XTerra Tereptriatlon Európa-bajnokságot, s nem sokkal később, a Hawaii szigetén megtartandó XTerra Világbajnokságon ezüstérmes lett.
A tehetséges, s már eddig is sikert sikerre halmozó ifjú hölgy elmondása szerint a nagyvilágban büszkén emlegeti a magyar hazáját, a szülővárosát, Sopront, miközben idegen országok, sportklubok ismertetőjeleit föltüntető öltözékben kénytelen föllépni a győzelmi dobogóra. Szabó Dezső, a nagy XX. századi író és gondolkodó mondta azt, hogy korgó gyomorral nem lehet a Himnuszt énekelni. Gyorsan hozzátesszük, hogy még a világbajnoki győzelem mámorában sem. Legalábbis nem sokáig. Poór Brigitta már eddig is világ- és Európa-bajnoki címeket és a vele járó dicsőséget szerzett hazánknak, többszörös magyar bajnok és világkupa győztes, ám most mégis ott tartunk, hogy az anyagi segítőkészség hiányában valószínűleg nem folytathatja az ígéretesnek indult sportolói pályafutását.
Hering József – Kuruc.info