Húsz éve figyeljünk felháborodva és sokszor kétségbeesve, hogy mit művelnek egyesek a demokratikusnak hazudott rendszerben, állítólag a nép érdekeit szolgálva. 1989-90-ben nem volt rendszerváltás, csak az ország kirablásának módszereit finomították, importálva a nagy nyugati „szabadságot”, ezért követeljük a zsákutcába vezető elmúlt két évtized valódi bűnöseinek felelősségre vonását és börtönbe zárását! A fülkeforradalmárok ehelyett hangzatos nyilatkozatokba burkolják a semmittevést, az elszámoltatás elmaradását és zavartalanul sikkasztják el másodjára is a rendszerváltozást, amire pedig felhatalmazást kaptak!

Hiába beszélt arról Orbán Viktor, hogy nagy támogatottság nagy változást fog jelenteni, aki nem elefántcsonttoronyban él, vagy narancssárga ködben bolyong, az pontosan érzékeli mindennapjaink rögvalóságában, hogy érdemben nem sikerült előrelépni. Továbbra sem dübörög a gazdaság, az IMF és az EU nyomására kőbe vésett költségvetési hiány 90%-át már az első negyedévben sikerült elérni, a magyar vidék nem virágba, hanem vérbe borul a cigánybűnözők újabb és újabb támadásai során. És a megígért elszámoltatás hol marad? Balsai István miniszterelnöki megbízotti címet kapott, majd Papcsák Ferenc vette át a stafétát, mint elszámoltatási kormánybiztos, de nyilván túl sokat törődött a saját költségtérítésének elszámolásával (az Országgyűléstől és Zuglótól is igénybe vette, ami jogellenes), mert leváltották, pillanatnyilag Budai Gyula a felelős. Sok ügy és név merült már fel, de a jelek szerint az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, és kézzelfogható eredmény a mai napig nincs.

Ha azt nem nézzük, hogy a korrupciót üzletszerűen, maffiahálózaton keresztül művelő Zuschlag János büntetését jelentősen mérsékelte a bíróság, Hagyó Miklóst pedig szabadlábra helyezte, amit nagy bulival ünnepelt a szocialista frakció! Képzelhetjük, hogy az Ország Házába rendszeresen atomrészegen bebotorkáló Szanyi-kapitány, hogy elázhatott az „örömhírt” ünnepelve…  
Itt tartunk most, finoman szólva sem ad okot derűlátásra a helyzet. Úgy tűnik, ahogy a fővárosban sem akarja Tarlós István felelősségre vonni Demszkyt és bandáját, sőt tovább foglalkoztatja a balliberális kulcsembereket, úgy a kormánynak sincs valós szándéka a társadalom által jogosan elvárt elszámoltatásra. Nem csupán a Külügyminisztérium gyalázatos gyakorlatára gondolok, ahol a szocializmus bukását 20 évvel követően is szt-tisztek és az előző kormány emberei töltenek be fontos pozíciókat, vagy a gyurcsányi rendőrterrorban aktív szerepet játszó Bencze József volt rendőrfőkapitányt éppen most nevezték ki macedón nagykövetnek.

Ahogyan az első Orbán-kormány idején, most sem történt meg a tisztogatás az államigazgatás területén. Mitől lenne akkor most komoly változás?! Gyurcsányt és bűntársait nem lábbilincsben vezetik elő a fegyházból a tárgyalásra, hanem nyugodtan üldögélhetnek az Országházban, sőt van bátorságuk az általuk tönkretett országban kialakult állapotokért minden héten másokat hibáztatni. A pár hete tartott bizottsági meghallgatáson Féreg Feri már bátran provokált és a pofánkba röhögött, mert úgysem tudunk mit csinálni vele. Minden olyan, mint volt, semmi nem változott, énekelte a Moby Dick már húsz évvel ezelőtt, és sajnos a mára is tökéletesen érvényesek e sorok.

A Jobbik természetesen nem nézi tétlenül ezt a folyamatot, de őszintén ki kell mondjuk, hogy jelen helyzetünkben nagyon szűk mozgástérrel rendelkezünk. El tudjuk mondani az igazságot, és ezt nem is habozunk megtenni, de a torzult médiaviszonyok között az SZDSZ-utód liberális törpepárt is sokkal nagyobb nyilvánossághoz jut a jellemzően szűk rétegeket (deviánsok, homoszexuálisok, biciklisek) érintő javaslataikkal. Nem csupán a közszolgálati televíziókban, de a kereskedelmi médiumokban is totális hatalomátvétel történt a narancsdiktatúra jegyében, amit nem tudunk kiegyensúlyozni a szerény anyagi lehetőségeink által lehetővé tett megnyilvánulási fórumokkal. Marad az internet és a Bar!kád hetilap, hogy gondolatainkat eljuttassuk az iránta érdeklődőknek, miközben a kormányzati propaganda évi tízmilliárdokból dübörög.

S még így is mennyi a hiba és az értelmetlen kapkodás! Ez ad reményt számunkra, hogy a jelenlegi felállás nem az örökkévalóságnak szól, egyre több ember észleli, hogy nem él jobban, ezt pedig semmilyen tudatmódosítás nem képes sokáig elfedni.

Az elszámoltatás a Jobbik számára olyan alapvetés, amiből egy fikarcnyit sem engedhetünk! Megtisztulás és jóvátétel nélkül nincs esélyünk a szebb jövő kialakításán munkálkodni. Ezért megígérhetem minden jobbikos nevében, legyen bár a parlamentben vagy valamely önkormányzati testületben, hogy minden erőnkkel harcolni fogunk a bűnösök felelősségre vonása és a történelmi igazságtétel érdekében! Már nem csupán neveket, hanem ítéleteket akarunk hallani!

Ennek fényében különösen visszás jelenség, hogy húsz év alatt számtalan politikus által elkövetett bűncselekmény ellenére egy kezünkön össze lehet számolni, hány fehérgalléros bűnöző került a rácsok mögé. Szabadi Béla, Zuschlag János és néhány barátja, esetleg Hunvald, ha megint ki nem engedik és itt el is akadok a számolással… Egyedül párttársam, Samu Tamás kellett lemondjon a mandátumáról, mert eldobott egy üveget és belerúgott egy rendőrpajzsba. A valódi bűnözők közben háborítatlanul ülhetnek a bársonyszékekben. 

Nem arról van szó, hogy a többiek esetében nem állapított meg a bíróság bűncselekményt, hanem a kirótt szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette a bírók többsége. Biztos, hogy ebben aktív politikai nyomásgyakorlás is szerepet játszik a hibás joggyakorlat mellett, hiszen döbbenetes jelenségről van szó! Miközben sorra derülnek ki a közpénzeket privatizáló elképesztő csalássorozatok, a Honvédelmi Minisztérium vezérkarának nagy része érintett lehet az ügyekben, és becslések szerint a nagyon várt európai uniós támogatások minden harmadik forintja jogosulatlanul a haveri kör kezébe került. Kaptam egy listát, amelyben majdnem ötven szocialista politikus van felsorolva, akiket vagy elítéltek az elmúlt két évben, vagy büntetőeljárás folyik ellenük. A probléma, hogy az átlagemberre kíméletlenül lecsap a törvény szigora néhány tízezer forint elsajátítása miatt, addig a politikusbűnözők milliárdokat rabolhatnak érdemi következmények nélkül. Mert a felfüggesztett szabadságvesztés gyakorlatilag nem jár azzal a hátránnyal, hogy az elkövetőnek bármiben változtatni kell az életvitelén. Például Benedek Fülöp, a vidékfejlesztési minisztérium volt államtitkára ellen több ügyben is eljárás folyik hivatali visszaélés, hűtlen kezelés és sikkasztás miatt, mégis első ítéletének végrehajtását Nehrer Péter nevű bíró felfüggesztette.

De természetesen a Fidesz sem mentes az ilyen ügyektől: Várhegyi Attila szolnoki polgármester is megúszta felfüggesztettel, és a mai napig fontos háttérembere a kormánypártnak. Deutsch Tamás bűnlajstroma is széles: a leégett BS újjáépítésekor történt gyanús tenderezés, az eltüntetett belépőkapuk a stadion-rekonstrukció kapcsán, vagy a Forma–1 közvetítés átjátszása az RTL Klubhoz vetették fel felelősségét, ám pártja csupán havi sokmilliós brüsszeli „száműzetésbe” küldte. Meggyes Tamás, az esztergomi kiskirály pedig a jelek szerint nem tud olyat elkövetni, hogy végre a bíróság elé kerüljön, mentelmi jogát egyszer sem függesztette fel a parlamenti többség, pedig minden héten kéri valamelyik bíróság.

A helyzet rendezésére benyújtottam a Btk. vonatkozó paragrafusához egy módosító javaslatot, amely kimondja, hogy a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel, ha (a szándékos bűncselekményt) elkövető közszereplő vagy hivatalos személy. A javaslat világos és egyértelmű, magyarázni sem kellene. A közszereplők és a hivatalos személyek által – hivatali tevékenységükkel összefüggésben – elkövetett bűncselekmények a közbizalmat ássák alá, végső soron az állam működését is veszélyeztethetik. Aki közszereplő, az élen kell járjon a példamutatásban, ha vétkezik pont ezért a felelőssége is nagyobb súllyal kell latba essen.

A bírói gyakorlat azonban ezt nem érzékeli, sőt szembemegy a társadalom jogos igazságérzetével, ami tarthatatlan állapot, ha máshogy nem megy, törvénymódosítással kell érvényt szerezni a közélet erkölcsiségének megtisztításához. A javaslatot az Alkotmányügyi, igazságügyi bizottság nem engedte, hogy a plenáris ülés elé kerüljön, nyilvánvalóan kellemetlen volt számukra a kérdés feszegetése is. Nem meglepő módon a fideszes és szocialista honatyák újra egységesen foglaltak állást, a módosítás ellenében.

Miközben sokszor az ellenzéki pártokat igyekeznek összemosni a kormánypártok, a kérdés borotvaélességgel mutatott rá, hogy a régi politikai elit azonnal összezár, ha a kiváltságaikat vagy a büntetlenségüket meri firtatni valaki. Mégis lehet benne valami, amit mi, jobbikosok mondunk, hogy a háttérben összeérnek a narancs-vörös érdekek és kezek?!

(Kuruc.info)