Nem vagyok ingatlanügynök – mondta az Ikarusbus Rt. részvényeit megvásárló Műszertechnika tulajdonosa és vezetője, Széles Gábor a Népszabadság újságírójának, amikor felröppent a hír 2006 elején, hogy az Ikarus telkei eladók. Az elmúlt öt évben ennek a mondatnak épp az ellenkezője látszik körvonalazódni az egykori nagy buszgyár fővárosi telephelyén.

Az Ikaruspark honlapja szerint végső szakaszához érkezett Mátyásföldön az Ikarus piac kialakítása. A területet üzemeltető cég, a Felikon Kft. csak egy szűkszavú közleményt adott ki (Széles nem is válaszolt a megkeresésre); azt írják, hogy június végén megnyílik az Ikarus piac. Széles néhány éve még a hazai autóbuszgyártás felélesztése mellett kardoskodott. A nagyvállalkozó szinte évente hangoztatta, hogy újrakezdik az Ikarus autóbuszok gyártását, de ennek eddig nem sok jelét láttuk. Úgy tűnik, a tulajdonosok a buszok helyett inkább az épületek hasznosításában látják az igazi üzletet.

A '80-as évek elején még évi 6-7000 autóbuszt készítő budapesti gyáregység épületeiben a XX. század végéig még az Ikarusbus Rt. gyártott autóbuszokat.

Az ezredfordulót követően több járműipari vállalkozás is megjelent az Ikarus csarnokaiban. Ilyen volt a Ganz Transelektro Kft., amely 2008-ban zárta be kapuit, igaz, akkor már Ganz-Skoda néven. Mellékszál, de szorosan a történethez tartozik, hogy 2006-ban Széles Gábor egy új prototípus-autóbuszt mutatott be Székesfehérváron. A Hungarian Bus fantiázianevű, motor nélküli jármű sajtótájékoztatóján igen optimista terveket lehetetett hallani.

Ekkoriban az Ikarus hagyományos piacainak, például Oroszországnak, sőt Kínának a meghódítása is szóba került. A prototípus HB122L busz homlokfalára az Ikarus logó is felkerült, de az ötdarabos sorozat többi tagjának már nem adatott meg, hogy viseljék a nagy előd nevét.

Egy évvel később fejezte be a termelést az Ikarus Préstechnika Kft., mely ekkor már nem az Ikarus buszaihoz gyártotta az alkatrészeket, hanem többek között a Suzuki Zrt.-nek. Később az Európában egyedülálló présgépeket elszállították illetve, eladták, a csarnok mostanáig kongott az ürességtől.

Egy valamikor ebben az üzemben dolgozó mérnök szerint olyan présgépek dolgoztak itt, amelyekhez hasonlót csak Japánban lehetett találni az egész világon. E szerszámgépek utolsó ismert helye a székesfehérvári gyárudvar, ahol az időjárás viszontagságainak vannak kitéve, így jó néhány értékes gép már csak ócskavasnak használható fel.

Alig egy hónapja a Busz I. gyáregység mellett elhelyezkedő foszfátüzem bontása is megkezdődött, itt a közelben lakók szerint egy parkolót fognak kialakítani, mely az említett présüzemben megnyíló piacot fogja kiszolgálni.

A mátyásföldi gyár egyik büszkesége volt az akkor még korszerűnek számító festőműhely. A napi több tucat autóbusz festésére alkalmas műhelyből a bezárást követő napokban a tulajdonos leszereltette az összes berendezést. A mai napig hiányzik a fővárosból egy hasonló adottságokkal bíró festőüzem. Sajnos ezen épületnek mára csak a hűlt helyét találhatjuk, ahogy az alkatrészraktárak túlnyomó többségének is.

A híres Ikarus-víztorony viszont nincs veszélyben, ugyanis műemléki védettséget kapott, és több más épület is megmaradhat egy ideig, hiszen vállalkozások működnek bennük. Például ilyen cég a Lanta, amelynek csarnokában régi autóbuszokat restaurálnak, és az új Ikarus autóbuszokat készítik.

Az az évekkel ezelőtti terv, miszerint egy lakópark épülhet a területen, meghiúsulni látszik, ugyanis a környék lakói szerint annyira fertőzött altalaja van a gyárterületnek, hogy a földcsere több százmillió forintra rúgna. Ebből kifolyólag a mátyásföldi üzem még évekig iparterületnek számít.

Érdekesség, hogy amíg a nagy Ikarus területén napról napra tűnnek el az épületek, addig az Ikarus Egyedi Kft.-nél semmi sem történt az elmúlt négy évben. A kerítéssel körbezárt területre és az épületekre biztonsági őr vigyáz.

Ha minden igaz, akkor egyelőre az Ikarus épületeinek pusztítása befejeződött, hiszen a megmaradt üzemeket bérlők foglalják el, de akad gyárrész, amelynek értéke épülettel jóval magasabb, mintha lebontanák. Ilyen például a méltán híres Ikarus Művelődési ház.

Kengyel Kristóf - Iho.hu

(Képek: Istvánfi Péter, Vörös Attila)