Elnök: Szólásra következik?

Boczonátli Szabó Imre jegyző: vitéz gróf Hunyady Ferenc!

Elnök: vitéz gróf Hunyady Ferenc képviselő urat illeti a szó.

Vitéz Hunyadi Ferenc gróf: (Fejér vm. és Székesfehérvár thj. város, Magyar Élet Pártja) 1895-ben született Agárdon, Fejér vármegyében. Római katolikus, nős, földbirtokos. Középiskoláit Aradon végezte, azután négy félévig a budapesti tudományegyetemnek, két és fél évig a budapesti Kereskedelmi Akadémiának, majd két féléven át a közgazdasági karnak volt a hallgatója. A világháború idején mint a cs. és kir. 7. számú huszárezred kadetőrmestere vonult be, részt vett az északi és a déli harctereken vívott harcokban, majd 18 hónapig román hadifogságban volt. Mint főhadnagy szerelt le. Hadikitüntetései a bronz vitézségi érem és a hadiékítményes III. osztályú katonai érdemkereszt. Később vitézzé is avatták. Az összeomlás után először fejérvármegyei birtokán gazdálkodott és csak néhány év múlva kapcsolódott be a közéletbe, részt vett a legitimista mozgalomban és szerepet vállalt a katolikus társadalmi életben is. A Magyar Férfiak Szent Korona Szövetségének éveken át ügyvezető alelnöke volt, a Nemzeti Összetartás Körének vezetőségi tagja, a Katolikus Népszövetségnek kormányzótanácsi tagja és főtitkára a szövetség nemzetközi és tudományos szakosztályának. Tagja Fejér vármegye törvényhatósági bizottságának és kisgyűlésének is. Először 1927 februárban választották meg a móri választókerület képviselőjének a Keresztény Gazdasági Párt programjával, miután Zichy János gróf móri mandátumáról lemondott. Az 1931. évi választáson ugyancsak a móri választókerület jutatta mandátumhoz, de ekkor már pártonkívüli programmal, mert az előző országgyűlésen képviselőházi felszólalásaiban nem tette fenntartás nélkül magáévá a Keresztény Gazdasági Párt álláspontját és ezért 1930-ban kilépett a pártból. Később a független kisgazdapárthoz csatlakozott és egyes időközi választásokon élénken exponálta magát a független kisgazdapárt jelöltjei mellett. Az 1935. évi országgyűlésen már nem volt tagja a képviselőháznak, hanem visszavonult birtokára gazdálkodni és annál behatóbban foglalkozott szépirodalmi, szociális és kisebbségi tanulmányokkal. 1937-ben jelent meg „Szétesett ország” című történelmi regénye. Külföldi útjain több előadást tartott főleg kisebbségi kérdésekről és a Népszövetség két ülésén is szerepelt mint kiküldött. Tevékenyen részt vett a sportéletben is. Hosszú idő óta elnöke a Budapesti Korcsolyázó Egyletnek és vezetőségi tagja a Magyar Atlétikai Clubnak. A városligeti műjégpálya létesítése nevéhez fűződik. 1939-ben ismét bekapcsolódott a politikai életbe, amidőn Imrédy Béla miniszterelnök megszervezte a Magyar Élet Mozgalmát. Az 1939. évi általános választáson a Magyar Élet Pártjának programjával Fejér vármegye és Székesfehérvár lajstromos választókerületében a Magyar Élet Pártja programjával választották meg országgyűlési képviselőnek, de ezt a lajstromos választást a Közigazgatási Bíróság jelentéktelen formahiba miatt megsemmisítette. Az új választáson ismét megválasztották. Tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a Nemzeti Kaszinónak. vitéz gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Ehhez a törvényjavaslathoz röviden ugyan, de nem azért szólok hozzá, mintha a vita jelenlegi előrehaladott stádiumában illusztris szónokok után újat tudnék mondani és nemcsak azért, hogy a »dixi et salvavi animam meam« elve alapján lelkiismeretemet megnyugtassam, hanem azért is, hogy állásfoglalásom csekélyke súlyával igyekezzem hozzájárulni azokhoz a módosításokhoz, amelyeknek keresztülvitele ebben a törvényjavaslatban véleményem szerint okvetlenül szükséges. Régi elvem az, hogy nehéz időkben, veszedelmes időkben, háború idején és ma, amikor egy újabb világháborúban aktíve vesz részt nemzetünk, nem illik a nemzet lelki egységét megbolygatni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) nem illik a mindenkori kormány munkáját nehezíteni. Ez az elvem megerősítést nyert a kenderesi beszéd fennkölt szavaiban (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) és ha tudják, hogy az, aki beszélt, hideg vérével és nyugalmával Teleki Pál tragikus halála alkalmával súlyos lelki megrázkódtatástól mentette meg a nemzetet, akkor fokozott mértékben tisztában kell lennünk azzal, hogy a normális időkben még a kormánypárti képviselő részére is fennálló kritikai szabadsággal óvatosan kell élni. Ha ennek ellenére bizonyos kritikával illetem ezt a javaslatot, teszem ezt azért, mert a javaslat alapelveivel és célkitűzésével teljes mértékben egyetértek és mert ha van javaslat, amely elkésett, ha van javaslat, amelyről azt mondhatjuk, hogy debuisset pridem, akkor ez a javaslat az. Azt merem mondani, hogy ha a 67-es alkotmányos éra megkezdése óta bármilyen magyar kormány ezt vagy ehhez hasonló javaslatot hozott volna ide, mindegyik elkésett volna már, kivéve, ha a 67-es kiegyezési törvény közjogi vonatkozásai után azonnal beterjesztettek volna egy ilyen javaslatot. Mondom ezt annak ellenére, hogy tulajdonképpen komoly keveredés csak a polgári házasságkötés megszavazása után következett be. (Úgy van! Úgy van!) Nehéz visszamenőleg elődeinknek szemrehányást tenni, mert hiszen más időben, más mentalitásban hoztak törvényeket, mégis megállapítható, hogy ha előrelátással bírtak volna, ma ez a probléma egyáltalán nem jelentkeznék, de nem bírtak kellő előrelátással s ma olyan helyzettel állunk szemben, hogy ideális megoldás lehetetlen. Olyan megoldást, amely minden igényt kielégít, olyant, amely minden igazságtalanságot megszüntet és amely új igazságtalanságot nem kreál, nem tudunk találni. Csak arra kell tehát törekednünk, csak arra kell ügyelnünk, hogy mivel tudunk viszonylag legtöbb jót, a legkevesebb áldozattal és a legkevesebb szenvedéssel elérni.

Mint mondottam, ennek a törvényjavaslatnak a célkitűzéseivel egyetértek, de a törvényjavaslat szövegével, mint az ezek között a határok között legnagyobb eredményre törekvő eszközzel nem vagyok teljesen megelégedve és nem értek vele teljesen egyet. Ezt az álláspontomat az előbb kifejtett nézetemmel úgy hozom összhangba, hogy tartózkodom az egyes kérdések kritikai megvilágosításától és csak rámutatok arra a néhány kiegészítésre és módosításra, amely meggyőződésem szerint ezen törvényjavaslaton is sokat tudna még javítani.

Itt van elsősorban is az, amit nem én hangoztatok először, mert a vitának majdnem minden szónoka megemlékezett róla: a zsidóság házasságon kívüli nemi érintkezésének kérdése. Tudom, hogy a miniszter úrnál is nyitott ajtókat döngetek, amikor ilyen törvényjavaslat benyújtásának a szükségességéről beszélek. De ha el is tudom fogadni a miniszter úr álláspontját, amely szerint a házasságon kívüli nemi érintkezés nem tartozik bele a házassági törvénybe, mégis azt kell vitatnom, hogy szorosan összefügg vele. Ennek a törvényjavaslatnak egyik célja éppen az, hogy a zsidónak a nemzsidó kereszténnyel való vérkeveredésének lehetőségét korlátozza, mert hiszen nem szünteti meg. (Úgy van! jobbfelől.) Minthogy az ilyen vérkeveredés a házasságon kívüli érintkezés keretén belül is lehetséges, külön, de párhuzamosan ennek a kérdésnek a szabályozása is, mellérendelt jelentőséggel, sürgősen szükségessé vélik.

Ha az eddig elmondott érvek mellett rámutatok arra, milyenek voltak fizikailag azok a terrorkülönítmények, amelyek 1918/19-ben Budapest utcáin jártak, (Egy hang a jobboldalon: Emlékszünk!) ha visszaemlékszünk ezeknek feltűnő zsidó típusára, de abból a magyar paraszti vérből származó merészségre is, amellyel a magyar állam és a magyar nemzet ellen törtek, akkor kép formájában látjuk magunk előtt, hogy mire vezet az, ha a kapitalista zsidónak az egyszerű származású proletár vagy magyar paraszt leányokkal való szaporodását szabadjára engedjük. Ha tehát elismerem, hogy külön törvényre van szükség, akkor is azt kívánom, hogy a külön törvény jöjjön azonnal, mert összetartozik a házassági törvénnyel. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve róla, hogy ennek a Háznak minden jobboldali érzelmű képviselő tagja szívesen áldozza fel nyári szabadságának egy részét azért, hogy a miniszter úrnak alkalmat adjon egy ilyen törvényjavaslat benyújtására és letárgyalására. (Taps a jobboldalon.)

A második pont, amellyel foglalkozni kívánok, a félvérek asszimilációjának a kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Itt a magam részéről is le akarom szögezni, hogy elvileg helyesnek találnám én is, ha minden zsidónak és minden zsidó vérűnek a magyar fajjal való további keveredését meg lehetne akadályozni. Gyakorlatilag is helyesnek tartanám ezt akkor, ha mondjuk például csak százezernyi zsidósággal és ennek megfelelő számú félvérrel állnánk szemben. De minthogy a valóságos szám ennek sokszorosa és minthogy a magyar nemzetállag nem mondhat le a félvéreknek ilyen nagy tömegéről a maga veszélyeztetése nélkül, elfogadom a törvényjavaslatnak azt az elgondolását, hogy a félvérek szempontjából diszkriminálni kíván, a félvérek egy részét a magyarsághoz asszimilálni akarja, a másik részét pedig a nemzettől disszimilálni kívánja. A magam részéről megfelelő statisztikai adatok hiányában nem tudom megítélni, hogy ez a javaslat és még inkább az a módosítás, amelyről szó van, helyesen fogja-e megoldani a határvonalat az asszimilálandók és a nem asszimilálandók között, vagy nem, de a kormány iránti bizalomból kifolyólag a magam részéről hajlandó vagyok elfogadni azt a határvonalat, amelyet a kormány előtanulmányai alapján helyesnek vél.

Két dologra azonban rá kívánok mutatni. Az egyik az, hogy társadalmilag és gazdaságilag minden diszkriminációt meg kell szüntetni azokkal a félvérekkel szemben, akiket ennek a törvénynek alapján a magyar nemzetbe recipiálni kívánunk. Akit egyszer beveszünk, azt vegyük magunk közé és tegyük magyarrá. Ha pedig magyarrá akarjuk tenni, ahhoz intézményes intézkedések kellenek. Az a félvér, akit keresztényekkel engedünk házasodni, maga is és legalább három nemzedéken át utódai is csak tisztavérű kereszténnyel házasodjanak, hogy ez az erélyes intézkedés a minél hamarabb való asszimilációt biztosítsa. Meg kívánom azonban említeni, hogy vannak ebben az országban történelmi nevű családok, olyan történelmi nevű családok, amelyeknek ősei katonai, politikai, gazdasági, művészeti, vagy irodalmi érdemeik alapján közismertté tették az országban nevüket.

Ilyenek vannak a főnemesi, nemesi, de a polgári családok között is. Bár egy ilyen családhoz tartozó ember botlását vagy hibáját nem akarom mentesíteni a következmények alól, mégis rá akarok mutatni arra, hogy a mostani névbecsülés idején, amikor például a történelmi neveket az ipari és a kereskedelmi életben is óvni kívánjuk, mégis csak lehetetlen, hogy történelmi nevű magyarokat zsidóknak deklaráljunk és mint zsidókat örök időkre perpetuáljunk, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) mert ezek ezután csak zsidókkal és kevert vérűekkel házasodhatnak. (Keck Antal közbeszól. – Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék nyugodtan megvárni a mondatom végét. Azt kérem, hogy ha egy ilyen történelmi nevű főnemesi, nemesi vagy polgári ember zsidónak minősül a törvény alapján, akkor veszítse el a köztiszteletben álló nevet (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) és ne kompromittálja azt a becsületes magyar történelmi nevet a történelmi család ilyen leszármazottja. (Mester Miklós: A többiek is veszítsék el magyar nevüket, ha zsidónak minősülnek! – Zaj!) Ez más lapra tartozik. Én nagyon érdekelve vagyok ebben, mert azt hiszem, senkinek sincs annyi zsidó névrokonona, mint éppen nekem. (Derültség.) Egyébként nem tartom ildomosnak, hogy én hozzam ezt elő és nem tartom szükségesnek hogy ezen a törvényjavaslaton belül rendezzék. Úgy látom, hogy a készülőben levő harmadik zsidótörvény ebben a vonatkozásban is kielégítő rendelkezéseket tartalmaz. (Meskó Zoltán: Szerzett jogokat nem ismerünk! Ezen téren nincs szerzett jog! – Zaj. – Elnök csenget.)

Kisebb jelentőségű, de a gyakorlati életben fontos módosításnak tekinteném a tisztiorvosi kérdésben elfoglalt álláspont módosítását. Amint hallom, egy esetleg elfogadandó módosítás szerint más orvosi intézmények vezetői is lennének jogosultak a házasság előtti vizsgálat megejtésére. Kérem a miniszter urat, méltóztassék elasztikusabb formulázáshoz hozzájárulni. Ne méltóztassék a saját és a belügyminiszter úr kezét már előre megkötni a jövőbeni végrehajtási rendelet kiadása szempontjából. Méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ezeket a vizsgálatokat a tiszti főorvos, vagy pedig az esetenkint kirendelhető, illetőleg az ebből a célból kirendelhető egy vagy több helyettese lássa el. (Helyeslés jobbfelől.) Ha ezt el méltóztatik fogadni, akkor minden egyes vidéken a helyi közlekedési viszonyok figyelembevételével, ezenkívül padig a rendelkezésre álló orvosi kar erkölcsi és tudásbeli nívójának figyelembevételével is mindig a leghelyesebb megoldást lehet választani. (Helyeslés jobbfelől.) Ez lényegesen elasztikusabb, mint a másik megoldás és meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter urak szakközegeik által meg is fogják tudni találni mindenütt azokat a megfelelő embereket, akik rendesen el fogják ezt a feladatot látni. Méltóztassék azonban elhinni, én még a legrosszabb esküt tett keresztény körorvost is, akit az a páciens meg tud találni, jobbnak tartom, mint azt a tiszti főorvost, kinek a nyomát bottal ütheti és akit nem fog tudni megtalálni.

Az Országház korabeli kandelábere

Legyen szabad egy másik kérdést is megemlítenem, amelynek tekintetében én már meg vagyok nyugtatva, mert a miniszter úr megnyugtatott, de szeretném, ha ennek a megnyugtatásnak nyoma maradna a parlamenti naplóban. Ez az orvosi vizsgálat díjtalansága nagyon liberálisan van alkalmazva a szegényebb néprétegeknél. (Helyeslés.) Ha Festetics Domonkos igen t. képviselőtársam végre egyszer rászánja magát arra, hogy felvegye a házasság szentségét (Derültség.), akkor igazán nem kívánhatjuk meg, hogy őt ingyen vizsgálják meg, de méltóztassék a falusi szegény nép számára nagymértékben engedélyezni a díjtalan vizsgálatot, tehát mindazoknál méltóztassék elengedni az orvosi díjat, akik azt súlyos tehernek érzik.

Végül minden indokolás nélkül egy kérést akarok az igazságügy-miniszter úrhoz intézni. Ez az, hogy az elfogadandó módosítások szempontjából ne méltóztassék az országgyűlés alsóházával szemben szűkkeblűnek lenni, hanem méltóztassék azokat a módosításokat, amelyeket a miniszteri felelősség alapján elfogadhatónak vél, már az országgyűlés képviselőházának bizottsági tárgyalásánál a javaslat szövegébe bevenni. (Helyeslés.)

A javaslat céljával egyetértek és ezért, de a nehéz időkben különösen kötelező pártfegyelem miatt is, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől. – A szónokot többen üdvözlik.)

Kapcsolódó: "A zsidó levágatta szakállát, kimosakodott, felvette a díszmagyart, és megkezdte a vérrontó bűnözést"