1976. június 4-én (!) menetelt a halálba. – Ha már nem tudjuk elpusztítani, tegyük tönkre munkával! – Ennek az aljas gondolatnak köszönhető számos csodálatos filmszerepe. Akik a halálba kergették, folyamatosan jelentettek róla, ma a róla írott könyveikből élnek.

A hatvanas években Básti Lajossal a Fészekben üldögéltek, szigorúan távolságot tartva egymástól, az étterem egyik és másik sarkában, mikor Básti dühösen követelte a pincértől a régen kikért Radeberger NDK-sörét. Miután megkapta, Latinovits kajánul odakiáltott a pincérnek: Én meg kérek egy Radebástit! Básti felpattant a székéről és ordibálva nekirontott Latinovitsnak – lovagiasan felpofozgatták egymást (Básti eredeti neve Berger).

A másik történet a Moulin Rouge kászírnőjétől (ahogy a színész mondja a Szindbádban) származik: – Csak Zoli, csak a Zoliról ne beszéljetek! – könyörgött megható szeretet-gyűlölettel. Így nevezte: Zoli. A Fészek klubban elfogyasztott vacsorája után, már kissé kapatosan, sokszor meglátogatta nevezett mulatót – busás borravalót hagyva a pénztárban –, s egyik hajnalban kitántorgott a kör alakú játszótér közepére, kezében pezsgőspohárral, és ez a Szent Borzadály, mint egy Cipolla, elordította magát: – Zsidók, felállni! – Szegény közönség elképedve figyelte a legújabb produkciót, és néhányan közülük lassan kezdtek emelkedni, nem tudván eldönteni, hogy ez maga a revütánc következő jelenete, vagy pedig újra a 1944-es Liberator-bombázások korában élnek.

(Kuruc.info)