Kimentek a tankok, bejöttek a bankok – mondta Pongrátz Gergely. A Corvin köz legendás parancsnoka a Jobbik 2003. október 24-ei zászlóbontó gyűlésén pedig könnyeivel küszködve, elcsukló hangon ezt az örökséget hagyta ránk. Idézem: „Nektek kell átvenni azt a szellemiséget, azokat az eszméket, amiért ’56-ban olyan sok bajtársunk halt meg. Nektek kell továbbvinni! A tietek a jövő.” Érdemes az interneten videón megtekinteni a megható beszédet, mely útjára indította pártunkat.

S 2011 őszére elértük, hogy Czeglédi János fővárosi képviselőnk kezdeményezésére a XIV. kerületben Pongrátz Gergelyről teret neveztek el, jövőre pedig talán szobrot is avathatunk ott.

Viszont még nem sikerült állami támogatást kiharcolnunk a Gergely bácsi által alapított, az ország egyetlen 1956-os múzeumának, mely Kiskunmajsán található, már egy ifjúsági táborral kibővítve. Az idei költségvetéshez ez ügyben benyújtott módosító javaslatunkat ugyanis elvetették a „fülkeforradalmárok”, míg a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és számtalan hasonló szervezet még mindig állami támogatást kap. Ráadásul azt próbálja elhitetni velünk a Fidesz, hogy mindez, akár az államadósság mindenáron, elsőként való fizetése a magyar emberek érdekeit szolgálja. Ahogy a vicc szól: Érted jöttünk elvtárs, nem ellened! Nemzeti konzultációnak álcázott propaganda és törvénytelen adatgyűjtés folyik közpénzből, hogy megtudják, ki veszi be a meséiket. Aki pedig nem hiszi, utánajárunk! - mondhatja Kubatov Gábor, büntetlenül.

Ha kinéznek itt az Október 6. utcán, még mindig láthatják szovjet megszállóink emlékművét, melyen ráadásul önkényuralmi jelkép is lehet. Ennek eltávolítását célzó indítványunkat is leszavazták a fideszes „forradalmárok”, egytől egyig. De legalább arra büszkék lehetünk, hogy a szabadságról elnevezett téren 2004 óta kordonok közé kell zárni a népharag elől ezt a kommunista gyalázatot. Hosszú nyomásgyakorlásunk után pedig a hazaáruló Károlyi Mihály szobrát talán végre eltávolítják az Országház mellől.

Magyarország még mindig tele van kommunista utcanevekkel, miközben egyetlen közterület sem viseli a névtelen hősökre utaló Pesti Srác nevet, sőt méltó utódaikat, a derék gárdistákat minden erejével üldözi a hatalom. Gergényi Péter üzlettársának és barátjának, Pintér Sándornak már mindenről a Gárda jut az eszébe: még az új önkormányzati törvénybe is szükségesnek tartja belevenni, hogy aki gárdista, az rögtön elveszíti mandátumát. Az egykori budapesti terrorfőkapitány fővárosi kitüntetéseit visszavonták a Jobbik javaslatára, a titkosított Balsai-jelentés nyilvánosságra hozatalát kikövetelte Gaudi-Nagy Tamásunk, azonban hiába figyelmeztettek Morvai Krisztinával az elévülések veszélyeire, az elszámoltatás elmaradt.

A 2006-os rendőrbűnözésre utasítást adó Gyurcsányt nem lehetett még csak parlamenti vizsgálóbizottságban sem kihallgatni, mert hiába írja elő az alkotmány, hogy bármely magyar állampolgár köteles ott idézésre vallomást tenni, az ex-miniszterelnök úgy reagált e kötelezettségére, mint pufajkás elődje, Horn Gyula: „Na és?” S amikor Gaudi-Nagy Tamás azt javasolta, hogy aki országgyűlési bizottsági meghallgatását megtagadja, azt sújtsa szabadságvesztés (magyarul: Gyurcsány Ferencből legyen fegyenc!), akkor hogyan reagált a kormány? Érzik a problémát, de a Jobbik által felvetett megoldás politikailag nem korrekt, inkább a politikai kultúrán kell úgy változtatni, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. Értik, ugye? Gyurcsány hoz majd nekünk politikai kultúrát! De kérdem én: honnan, Balatonőszödről? Ráadásul az új alaptörvényből még a vizsgálóbizottság előtti megjelenési kötelezettséget is kihagyták, így e tekintetben is még csak romlott a helyzet.

Ugyanígy maszatolt a kormányoldal a böszme mentelmi jogának esetében is. Már áprilisban kérte az ügyészség Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztését, de a „fülkeforradalmárok” szeptemberig húzták ezt a pofonegyszerű ügyet. Pedig nem a bűnösséget kellett megállapítani (az majd a bíróság dolga lesz), csak hogy akarnak-e politikai védelmet biztosítani neki. Mert szép szavak az új alaptörvényben, hogy „a törvény előtt mindenki egyenlő”, csak hát vannak egyenlőbbek, akiknek jár a képviselői felelőtlenség jogi kiskapuja, a politikusbűnözés e törvényesített formája. Áprilistól szeptemberig húzták Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztését, míg ha jobbikosokról van szó, egy-két hét alatt mindig megszületett a döntés. Rajta kívül csak a nemzeti ellenzék képviselőinek mentelmi jogát adták ki, már-már tömegesen. Samu Tamás képviselőtársunkat a mandátumától is megfosztották, mert 2006 után belerúgott egy rendőrpajzsba, engem pedig első fokon azért ítéltek el, mert ávósnak neveztem egy karhatalmistát, akiről mellesleg a bíróság is megállapította, hogy jogszerűtlenül állított elő.

Kimentek a tankok – illetve egy azért itt maradt 2006. október 23-ára. Az ’56-os Pesti Srácokéhoz hasonló leleményességről tettek tanúbizonyságot 2006 hősei, élükön a tankot beindító Horváth Györggyel. Az ávósok értelmi szintje sem változott: bevonták Gyuri bátyánk jogosítványát, hogy azzal megakadályozzanak egy újabb harckocsikázást. A mieink leleményessége viszont méltó volt a lyukas zászló megalkotóiéhoz: a gumilövedékekkel szemben a szabadság betűiből építettek hófehér barikádot, ahogy azt a Hungarica meg is zenésítette csodálatosan. Ezekből a történelmi pillanatokból sajnos ki kellett maradnom, hiszen engem már délelőtt letepertek a robotzsaruk épp itt, a Nádor utcában. Egy dolog kárpótolt: a tankos Gyuri bácsi volt a cellatársam, akit tán csak Gyurcsányra cseréltem volna el ott.

Emlékeznek még arra, hogy 2002-ben, az elbukott választás után mit mondott Orbán Viktor? Hogy megvédenek mindent és mindenkit a szocialista kormánytól, ezért még a polgári köröket is életre hívta. 2006-ra azonban már csak az elhíresült, százmillió forintos páncélautó maradt, melyben a Fidesz elnöke elegánsan távozott, míg szavazóit lőtték és verték a rendőrbűnözők. A magyar embereket később inkább Gaudi-Nagy Tamásék védték meg, ezúton is köszönjük a nemzeti jogvédők munkáját, kijár egy taps nekik a magunkfajtáktól!

Tisztelt Hölgyek és Urak! Itt nem kell félnem, hogy megvonják tőlem a szót, kikapcsolják a mikrofonomat, még ha a nyugalom megzavarására alkalmas gondolatokat fogok is most mondani, sőt nevezhetik személyeskedésnek, azonban a felelősök megnevezését mindig kötelességemnek érzem. Már akikről tudhatunk itt a nagy titkosítások közepette. Itt van pl. az ügynöklisták ma is aktuális ügye!

A kisiklatott rendszerváltás óta sajnos megszoktuk, hogy a kormányok nemzeti ünnepeinken mindig kitüntetnek néhány volt állambiztonsági ügynököt vagy tisztet, mint legutóbb augusztus 20-án az Orbán Viktorhoz is roppant közel álló Kopátsy Sándort, az ötletelő, hazardírozó gazdaságpolitikát folytató Matolcsy György miniszter főtanácsadóját, aki a mai napig még csak nem is ismerte be tagadhatatlanul dokumentált besúgó múltját. Két évtized nem volt elég a saját politikusaik által is érintett, fertőzött parlamenti pártoknak, hogy a társadalom számára megnyugtatóan rendezzék az ügynökügyek teljes körét, és távozzanak a közéletből a hatalmukat átmentő, nemzetáruló alakok. A vétkesek részéről hiányzik az őszinte beismerés, a bocsánatkérés, a morális elégtételadás. Ezért is fontos az a leleplező munka, amelyet a kormány helyett küzdőtársunk, szakértőnk, dr. Ilkei Csaba végez kutatásaival, állambiztonsági tanulmányaival főként a Kuruc.info hírportálon. Ott egyébként olyanokat is olvashatunk, amiket itt most nem is idézhetek büntetlenül. Mert a jogszabályok az egykori ügynököket védik, s az igazság kimondását tiltják. Csak úgy fogalmazhatok, hogy a szocializmusban Martonyi János félreérthetetlen kapcsolatban állt az állambiztonsági szolgálattal. Abból kell értenie most mindenkinek, hogy Bölcskei Gusztáv a református egyház szégyene, Seregély István pedig a katolikusoké. A Szalai Annamária által kinevezett, a közmédiumok és az MTI több tízmilliárdos költségvetése felett valójában rendelkező Böröcz Istvánt sem nevezem III/III-as besúgónak, mert perrel fenyegeti, aki ezt állítja róla. És 22 évvel az állítólagos rendszerváltás után még mindig őket védi a törvény. A bíróságok a hatályos jogi szabályozás miatt rágalmazásnak minősítik az ügynökvádat, ha azt rendszerint csak a 6-os kartonnal tudják alátámasztani, hiába a történészek egybehangzó szakvéleménye. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nem ad ki hamis 6-os kartont, az ügynöki munka döntő részét rejtő mágnesszalagok pedig még mindig nem nyilvánosak.

Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is? – kérdezte az átkosban az egyszeri magyar ember, de azt biztosan nem gondolták, hogy a rendszer megbukása után elszámoltatás helyett hatalomátmentés következik.

Mivel a kommunista múlt feltárását akadályozza a Fidesz is, azon már meg sem lepődhetünk, hogy az ún. rendszerváltást végigkísérő privatizáció felülvizsgálatát, az elrabolt nemzeti vagyon útjának felderítését sem támogatják, a titkosszolgálat – újabb nevén AVH – egészen más feladatokat kap. A Nemzeti Együttműködésnek hívott rendszerben a rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti alaptörvény került, melyet a húsz másik poszt-kommunista országgal szemben, nálunk példátlan módon csak a kormányoldal szavazott meg. Egyetlen módosító javaslatot sem fogadtak el, pl. azt sem, mellyel kizártuk volna a közéletből, aki tevékeny szerepet vállalt a korábbi szocialista államélet irányításában, aki az állampárt vezető tisztségviselőjeként vagy a fegyveres szervezetek vezetőiként közreműködött a magyar nép elnyomásában, a kommunista diktatúra fenntartásában. Így az egykori cenzor Lendvai Ildikó, az MSZMP KB-tag Kovács László vagy a KISZ KB egyik tanácselnöke, Gyurcsány Ferenc ebben az állítólagosan új rendszerben is országgyűlési képviselő maradhat. Ez már a Nemzeti Együttműködés Rendszere, vagy lesz ennél még rosszabb is? Nem tudhatjuk.

A Biszku-botrány apropóját is a jelek szerint arra kívánja felhasználni a Fidesz, hogy ledöntse az eddig örökérvényűnek tűnt alapvetést, miszerint a nyugdíj adómentes jövedelem. A Jobbik szerint elfogadhatatlan egy ilyen kiskapu megnyitása, mi inkább a kommunista vezetőkre egyedi nyugdíj-megállapítási szabályokat javaslunk, illetve javasoltunk már tavaly nyáron, de azóta a fideszes „forradalmárok” számtalanszor leszavazták a komcsi luxusnyugdíjak ügyének napirendre vételét. Elvileg szigorúan személyes adat, hogy mennyi nyugdíjat kap Biszku Béla, de hát Kubatov Gáborék előtt semmi nem titok, így Wittner Máriától megtudhattuk az Országház folyosóján, hogy több százezres nyugdíjjal, boldogan él az ’56 utáni megtorlások vezéralakja. De mi nem csak felháborodtunk, hanem rögtön megoldási javaslatot is kidolgoztunk, a hatályos lengyel szabályozást ültetve át a magyar jogrendszerbe. A Fidesz most azzal az indokkal szűkítené a szankcionálandók körét, hogy nem lehet pontos listával szolgálni pl. a vérbírókról és az ún. békepapokról. A Jobbik viszont azt mondja, nemzeti érzelmű történészek garmadáját kell megbízni a múlt feltárásával, hiszen pl. az ügynöklisták közzététele amúgy is a rendszerváltás mulasztása, mellesleg pedig végre legalább a történészek számára történne munkahelyteremtés, e téren is komoly adóssága van Orbán Viktoréknak, akik továbbra is jutalmazzák az előző rendszer vezetőit. Mert hogyan kereshet szintén érdemtelenül magas nyugdíja mellé még havi 560 ezer forintot Pintér Sándor politikai főtanácsadójaként Kocsis Kálmán vezérőrnagy, a III/I csoportfőnökség volt vezetőhelyettese?

A hírek szerint jobbról előz minket a Fidesz, mert már az 1956 utáni megtorlások vezetőit is megbüntetné. Valójában ez is csak egy megkésett maszatolás, egy korábban leszavazott jobbikos javaslat helyett, hiszen legkedvesebb képviselőtársammal, Dúró Dórával az alaptörvény koncepciójához benyújtottam ezt a kiegészítést: „Az 1956. évi forradalom és szabadságharc, illetve az azt követő megtorlások során az államhatalom képviselői által elkövetett bűncselekmények elkövetőit abban az esetben is meg kell büntetni, ha az általuk elkövetett bűncselekmény büntethetősége időközben elévült, vagy a cselekményük az elkövetéskor nem volt bűncselekmény.” 22 évvel az állítólagos rendszerváltás után sajnos még mindig nem került sor a felelősségre vonásra, s bár előbb idézett módosító javaslatunk megteremtette volna a büntető eljárások megindításának lehetőségét, a „fülkeforradalmárok” leszavazták azt, s a Biszku-botrány eszkalálódása nyomán csak mostanra tudtuk rákényszeríteni őket. Eddig csak a kommunizmus bűneinek tagadása miatt tudott feljelentést tenni Szilágyi György képviselőtársam, de az is megakadt az Alkotmánybíróságnál.

Kedves Honfitársaim! Orbán Viktor tavaly október 23-án azt mondta, hogy a „kétharmados forradalommal” véget ért az ’56-osok harca. Bizonyos értelemben persze a pufajkás Horn Gyula is ’56-os, az ő végső harca valóban lezárult: börtön helyett luxuskórházi ellátást kap közpénzből, Orbán Viktor személyes közbenjárására. De a mi ’56-osaink, köztük Murányi Levente harca nem ért véget. Csak kimentek a tankok, s bejöttek a bankok. Ma már máshogy vívjuk forradalmunkat. Amikor a bankok megrendszabályozásáért gyűjtünk aláírásokat, az gazdasági szabadságharc, amikor pedig Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatójának leváltását szorgalmazzuk úton-útfélen, az nemzetünk kulturális szabadságharcának része.

Változtak a nemzetközi erőviszonyok is. Ma már a hazai helytartók nem Moszkva, hanem Brüsszel, Tel-Aviv vagy éppen Washington útmutatásait keresik, amint azt a WikiLeaks által kiszivárogtatott, botrányos jegyzőkönyvek is bemutatják. Az MSZP és a Fidesz politikusai rendszeresen raportra járnak az amerikai nagykövetségre, ahol rendszerint saját párttársaikat is szidalmazva, róluk kompromittáló adatokat szolgáltatva zsarolhatóvá tették egymást. A háttérhatalmak kiszolgálói egy dologban egyetértenek: a Jobbik Magyarországért Mozgalmat tekintik legfőbb ellenségüknek, mely ellen nagykoalícióban tudnak küzdeni. A frontvonalak tehát tiszták, a nemzeti ellenzék az egyetlen alternatíva. A kormány még a helyén van, de csapataink már harcban állnak. Aki magyar, de legalábbis aki akar, velünk tart. Győzzön a Jobbik!