Júda nemzetségét (törzsét) – akik zsidók, és egy apró, ún. Benjaminok törzse is idetartozik –, kirúgják az izraeliták nemzetségéből, és letelepednek Kánaán déli részén (Palesztina). Kirúgásuk oka: bajkeverőknek és lázadóknak tartják őket, akik nem követik az izraeliták többi tagját, különös tekintetettel az „egy Isten” tanításra.

A különvált zsidó vallás (a rabbinikus judaizmus, ahogy ma ismerjük*) elkezdi hirdetni tanait, először szónoklatok formájában. Azt állítják, hogy ők „Isten választott népe” (az ő istenük Jehova), és mindenki más alábbvaló náluk. Más szavakkal mondva, ez volt a történelem első hivatalos bigott felfogása, hosszú évekkel megelőzve a kereszténységet.

*Különbséget kell tennünk az Ószövetségben szereplő Izrael vallása, és a jóval fiatalabb rabbinikus judaizmus között.

Megszületik Jézus.

A zsidók megölik Jézus Krisztust, vagyis inkább egyes zsidó vezetők meggyilkoltatják. Az események rövid összegzése: Jézust, különböző vádakkal Pilátus elé állítják, aki ártatlannak tartja őt. A zsidók gyülevész népsége dühösen követeli Jézus halálát. Pilátus, mikor látja, hogy a túlsúlyban levő zsidók tömeggé verődnek össze, vizet hozat, megmossa kezeit a tömeg előtt, mondván: „ártatlan vagyok ennek az igaz ember vérének kiontásában”. A tömeg erre válaszolt: „vére rajtunk és a mi fiainkon”.

A zsidók fellázadnak Róma ellen. A zsidók tömegesen fellázadnak és elkergetik a Jeruzsálemben állomásozó kis helyőrséget. Cestius Gallus, a szomszédos Szíria római kormányzója egy jelentősebb katonai erőt vezényel a térségbe, de a zsidó lázadók őket is kiűzik. A következő lépés másmilyen lett. A rómaiak 60 ezer, komolyan felfegyverzett és kiképzett katonával tértek vissza. Először Galilea északi részén lendültek támadásba, ahol megközelítőleg 100 ezer zsidó lázadót megöltek vagy rabszolgának adtak el. A galileai csatát túlélő zsidók Jeruzsálembe menekültek, ahol a rómaiakkal való végleges összecsapásra készülődtek. Kr. u. 70 nyarán a rómaik áttörték Jeruzsálem falait, és egy erőszakorgiát rendeztek. Később lerombolták a Második Templomot is. Becslések szerint kb. egymillió zsidó halt meg a rómaiak elleni lázadás során.

A Bar-Kochba-féle lázadás. A zsidók gerillacsoportokat szerveznek, és Kr. u. 123-ban meglepetésszerű támadásokat indítottak a rómaiak ellen. Hadrián római császár Júdeába küldi a „Sixht Ferrata” légiót, hogy bánjanak el a terroristákkal. 132-ben Simon Bar-Kochba vezetésével a zsidók elfoglalnak 50 erődítményt és 985 védelem nélkül maradt falut és várost, köztük Jeruzsálemet. Hadrián Rufus segítségére küldi Publus Marcellus római generálist, Szíria kormányzóját, de a zsidók mindkét római hadvezért legyőzik. A zsidók ezután megszállják a tengerparti részeket és megkezdődik a tengeri csata. A háború fordulópontja akkor következik be, amikor Hadrián a térségbe vezényli Julius Severus (Nagy-Brittaniából), és Hadrianus Quintus Lollius Urbicus (Germániából) hadvezéreket. Ekkora már12 római légió áll harcban, akiket Egyimptomból, Brittaniából, Szíriából és Palesztina vidékeiről vezényeltek ide. A nyílt harctól tartózkodó nagyszámú zsidó terrorista miatt Severus ostrom alá vonja a zsidó erődítményeket és 985 falut, valamint visszatartja az élelmet tőlük mindaddig, amíg a zsidók meggyengülnek. A háború folytatódik. A rómaiak lerombolják mind az 50 zsidó erődítményt és falut. 135-ben Hadrianus seregei ostrom alá vonják Bethart, és az első és második templom lerombolásának kilencedik évfordulóján Bethar falai leomlanak. A rómaiak megölik az összes bethari zsidót. Ezt követően a rómaiak egy pár ökörrel felszántják Jeruzsálemet, a zsidókat rabszolgának adják el, vagy Egyiptomba deportálják őket. A júdeai településeket nem építik újra, Jeruzsálemet „Aelia Capitolina” -ra keresztelik át, és megtiltják a zsidóknak a városban való letelepedést. Hadrián átnevezi Júdeát Szíriai Palesztinának. A lázadást követő években Hadrián korlátozza a zsidó-keresztény vallás gyakorlását, kiemelt figyelmet szentelve a zsidóknak, megtiltja a Tóra tanulmányozását, a szombatot, a körülmetélést, a zsidó bíróságok működését, a zsinagógában való találkozást.

Az Encyclopedia Britannica szerint a középkorra már a zsidók uralják a kereskedelmet, a skandináv államokat kivéve, ahova tilos volt beutazniuk. Ez azt is jelentette, hogy a zsidók tartották ellenőrzésük alatt az Ázsiába irányuló kereskedelmi utakat. Ez a hatalmuk mindaddig megmaradt, amíg a nyugat-európai államok ki nem utasították őket területeikről a reneszánszt megelőző években. Az első állam Nagy-Britannia (1290), majd Franciaország is követi a jó példát 1306-ban, majd ország országot követ, így hamarosan Spanyolország és Portugália is kitiltja területéről a zsidókat 1492-ben, illetve 1498-ban. Ezt követően már csak néhány germán államba, Itália északi részének egyes területeire tehették be a lábukat. A befolyásukat pedig jelentősen visszaszorította a Római Katolikus Egyház negyedik lateránius tanácsa.

Amint a zsidók befolyása megszűnt, a kereskedelem újra európai kezekbe került. A kereskedés, amely addig szégyenletes tevékenységnem számított, tisztességes versenyszellemre épült, amely rendkívüli gazdasági fejlődést eredményezett. A tehetősek művészeket és tudósokat támogattak, a reneszánsz pedig úgy tört be Európába, mint a friss tavaszi szellő. Az új kultúra majdnem teljes egészében az ókori görög és római kultúrára épített. A reneszánsz így örök példája maradt annak, hogy a szabad fehér ember mit tud elérni a zsidók befolyásának megszüntetésével. Kelet-Európában a kereskedelem zsidó kézen maradt, így a gazdasági fellendülés itt elmaradt.

(Vanguard News nyomán Kuruc.info, folytatása következik)