A székely-magyar rovásírásos Újszövetséget útjára bocsátó Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulatot az alapítók arról a Szent Jeromos (latinul: Hieronymus) egyházatyáról nevezték el, aki más egyházi művek mellett, részint már meglevő korábbi fordításokat átdolgozva, rendszerezve, latinra fordította a Szentírást. A Csáktornya közeli Stridonban született dalmát Szent Jeromos a Biblia egyes könyveit főleg Betlehemben fordította, alig néhány méterre attól a barlangtól, ahol a Megváltó megszületett.

Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia sajtófőnöke sajtótájékoztatón mutatta be a Rovás Alapítvány és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat által kiadott rovásírásos Újszövetséget 2011. december 20-án a Bibliatársulat Budapest, Teréz körúti központjában. A könyvbemutató levezetője elöljáróban elmondta, hogy a rovásírásos Biblia megjelenése egybecseng a karácsonyra, Jézus születésére való készülődés hangulatával, s ha a sajtó munkatársai időben hírül adják az örvendetes eseményt, az érdekes és értékes kiadvány ajándékként a karácsonyfa alá kerülhet. A Bibliatársulat központjában érdeklődésünkre információként elmondták, hogy a rovásírásos Újszövetségnek egyelőre csak néhány tucat mintapéldánya hagyta el a gyomai nyomdát, ám nemsokára meg lehet vásárolni minden nagyobb, illetve nemzeti könyvesboltban.

Tarjányi Béla professzor, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyvezető elnöke, egyetemi tanszékvezető először a szentírástudomány tanáraként szólt a sajtó képviselőihez: Egész életemet annak szenteltem, hogy a Szentírás minél több ember kezébe eljusson és alakítsa sokak életét. Elmondta még, hogy a Rovás Alapítvány megbízásából a Gyomai Kner Nyomda mindössze egy hónap alatt tördelte és nyomtatta ki a rovásírásos Újszövetséget, s a mintapéldányok még karácsony előtt elhagyhatták a nyomdát.

Ősi örökségünk a rovásírás, amelyről a múlt században megfeledkeztünk, de előtte egyháziak és világiak egyaránt használták, terjesztették. Európában mi, magyarok egyedülállóak vagyunk a még mindig létező saját íráskészletünkkel. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért hanyagoljuk el ezt a hatalmas íráskultúrát, jelentette ki Tarjányi Béla, majd hozzáfűzte, hogy ezzel a kiadvánnyal a kiadók szeretnék irodalmi rangra emelni a székely-magyar rovásírást.

Rumi Tamás

Rumi Tamás, a Rovás Alapítvány kuratóriumi tagja elöljáróban hangsúlyozta: maga az a tény, hogy például az énlakai, vagy a csíkszentmihályi templomban máig fönnmaradhattak rovásjegyek, szövegek, azt jelenti, hogy egykoron hívő emberek birtokában voltak ennek az íráskultúrának. A világ legtöbbször, és legtöbb nyelvén napvilágot látott kiadvány a Szentírás, s az Újszövetség végre rovásírással is megjelenhetett, mondta Rumi Tamás, és ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra: a Kr. u. IV-V. században élt nagy bibliafordító, Szent Jeromos följegyzéseiből tudjuk, hogy a hunok, tehát a régi magyarok zsoltárokat énekeltek.

Az IHS Krisztus-monogram rovásbetűkkel

Rumi Tamás kérésünkre magyarázatot fűzött a most kiadott Újszövetség címlapján látható emblémához: Az Újszövetség cím fölött látható az IHS Krisztus-monogram székely-magyar rovásbetűkkel van megjelenítve. Az „I” betűre ezúttal nem kellett mesterkélten rárajzolni a keresztet, mert maga az „I” betű is kereszt alakú. A latin betűs IHS Krisztus-monogram esetében azonban külön oda szokták rajzolni a keresztet. A „H” betű két egymással szembenéző halnak, a kereszténység egyik ősi jelének a megjelenítése, míg az „S” betű olyan mint egy sátor, vagy hegy. Rumi Tamás egyéni értelmezése szerint a rovásírásos Újszövetség címlapján megjelenített embléma „H” betűje Krisztus töviskoronáját, a legalul levő „S” betű a Golgota hegyét, míg a mindkettő fölé emelkedő „I” betű a kereszthalál eszközét is jelképezi. Ez a három betű a rovásírásban szinte képpé válik. Az itteni „I” betű a keresztet jelképezi és egyben a magyar Isten szavunk kezdőbetűje is, mondja Rumi Tamás.

 

Prof. Tarjányi Béla

- A szocializmus idején nőttem fel, de úttörő nem voltam, s cserkész pedig nem lehettem. A bátyámtól hallottam, hogy a cserkészek többek között rovásírást is tanulnak. Egész életemben ott lebegett lelkemben a gondolat, hogy a rovásírás el van hanyagolva, s a magyar társadalomban ez a kultúra nincs megbecsülve. A rovásírás nem csak egyszerűen ősi magyar emlék, hiszen a középkorban nagyon sok templomban voltak föliratok ezekkel a betűkkel, így például a Miatyánk és más szent szövegek. A középkor végén és az újkor elején a keresztény egyházak, s általában a keresztény emberek használták a rovásírást, még egyházi szövegek lejegyzésére is, ám mindez a XX. században feledésbe merült. De ezen nem kell csodálkoznunk, mert Magyarországon szörnyű rombolások voltak. Eddig sosem szántam rá magamat, hogy tegyek is valamit a rovásírás kultúrájának megmentéséért, de a Biblia-kiadások keretében egyszer ezt is szerettem volna elvégezni. Évek óta élt bennem a szándék, s kapóra jött nekem, hogy novemberben jelentkezett nálunk a Rovás Alapítvány azzal a kéréssel: adjuk oda nekik az Újszövetség szövegét, mert szeretnék kiadni azt rovásírásos változatban. Mi adtuk a hiteles szöveget, ők tördelték és szervezték meg a kiadást.

- Boldog lennék, ha nem csak a nyelvészek, a kutatók és más szakemberek tudnának az Újszövetség rovásírásos kiadványáról, hanem mint csodálatos magyar örökség, a magyar köztudatba is beszüremlene. Szeretném, ha ez a kiadvány is hozzájárulna ahhoz, hogy a társadalom jobban megtiszteli majd a magyarságnak ezt a csodálatos kincsét. A Szentírást is nagyobb becsben tartjuk azzal, hogy székely-magyar rovásbetűkkel is megjelentetjük. Minden nyelv azáltal vált elfogadottá, szalonképessé, a tudomány és az isteni üzenet hordozójává az emberi történelem folyamán, hogy a Bibliát az egyes népek lefordították a saját nyelvükre, s ezáltal született meg az irodalmi nyelv. A mi magyar írásmódunkkal szeretnénk most ugyanezt elérni, hogy valóban közkinccsé váljék. Remélem, ezzel a kiadvánnyal hozzájárulunk ahhoz, hogy a jövőben születnek majd olyan cikkek, írások, amelyeket csak rovásbetűkkel írnak.

- A Káldi-bibliafordítás több mint háromszáz esztendőn keresztül a Magyarországon többséget képező katolikus kereszténység mindennapos szentírásszövege volt. A második világháborúig kitűnő fordító szakemberek többször is átdolgozták, modernizálták. Ám a kommunista berendezkedés után nem volt szabad kiadnunk a Szentírást. Az 1970-es évek elején végre-valahára megértük, hogy engedélyezték a katolikus Szentírás kiadását, de az akkori szakember gárda úgy döntött, hogy ne a régi, Káldi-féle Bibliát jelentessük meg, hanem egy egészen újat. Csakhogy a Szent István Társulat által akkor megjelentetett Szentírást azóta vagy huszonötször átírták, másrészt meg egy kicsit akadémikus ez a szöveg. Amikor a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ki akarta adni az úgynevezett zsebbibliát, erre a célra nem kaptuk meg a Szent István Társulat által megjelentetett változatot. Ekkor úgy döntöttünk, hogy itt van a mi nemzeti kincsünk, a Káldi-féle katolikus fordítás, javítsuk át, modernizáljuk ennek a szövegét nyelvileg, illetve javítsuk át a zsinat után Rómában megjelent Biblia alapján. Így keletkezett a Káldi Neovulgata, a teljesen modern Biblia-kiadás, amely katolikus körökben manapság a legkedveltebb Szentírás.

Hering József – Kuruc.info