A Petrobank vállalat Whitesands nevű részlege öt éve fejleszti azt a technológiát, amely segítségével a hagyományos olajkészleteknél jóval nehezebben bányászható olajhomokban kötött nehézolaj-készletek kitermelési költsége a töredékére csökkenhet.

Az emberekben él a mítosz, miszerint rövid távon kifogyunk az olajkészletekből, és majd megint ökörrel kell a szántóföldön dolgoznunk. Valójában magasabb árakért szinte mindig kitermelhetővé válnak újabb készletek, a kérdés csak az, hogy milyen áron. Az árnövekedés abból fakad, hogy folyamatosan az egyre drágábban kitermelhető készletek felé haladunk. Kezdetben még voltak pár tucat méteres mélységből kitermelhető készletek is (USA, Azerbajdzsán), aztán jött Texas, Venezuela, majd a tengeri és sarkvidéki kitermelés.

A legújabb fázis a nem folyékony formában található, valamilyen módon kötött szénhidrogénkészletek kitermelése, mint az olajhomok, olajpala vagy a mostanában nagyon felkapott palagáz. Ahogyan egyre inkább haladunk a nehezebben kitermelhető készletek felé, úgy egyre kisebb mértékben tud a kitermelés lépést tartani az igényekkel, és egyre jobban megkérdőjeleződik az olaj szerepe energiaforrásként. Ugyanis az egyre drágább olaj azt fejezi ki, hogy a kinyert és a befektetett energia aránya (EROEI) egyre romlik, ami idővel megkérdőjelezi az olaj szerepét energiaforrásként.

Míg a 20. század első felében feltárt olajkészleteknél a kinyert energia a befektetett 50-100-szorosa volt, addig ez az érték a tengeri kitermeléssel 10-20-szoros közé esett, az olajhomok esetében pedig már csak 3-6-szoros, technológiáktól függően. A 4-es EROEI azt jelenti, hogy a gazdaság számára rendelkezésre álló energia mennyisége a kitermelt mennyiség csupán 75%-a, a maradékot a termelés fenntartására kell visszaforgatni. Így még szinten maradó termelés mellett is folyamatosan csökken a rendelkezésre álló energia, ami révén egy olajhomokra épülő gazdasági rendszernek már nagyon takarékosan kell bánnia az erőforrásokkal.

Egy erőforrás márpedig annál drágább, minél kisebb az EROEI-értéke. A vízenergia és a szén esetében ez még mindig az 30-100-as nagyságrendben található, a földgáz és a nukleáris energia esetében 10-20, míg az új olajforrások estében 10 alatti.

Jelenleg az olajhomok-termelés energiaigényét földgázból fedezik, ami lényegében korlátozza a kitermelhető mennyiséget. Ezen javíthat radikálisan a kanadai cég újítása: a Toe-to-Hell Air Injection (THAI) eljárás lényege, hogy a lefújt forró levegővel az olajhomokot izzásra késztetik, amely révén az izzó rész közelében található olajhomok folyékonnyá válik, és a kitermelőcsöveken fel lehet szívni. Így a folyamat energiaigényének közel 90%-át maga az olajhomok részleges elégése adja, amely révén a folyamatból kinyert energia mennyisége a befektettnek akár 50-60-szorosa is lehet, nagyságrenddel olcsóbbá téve a kitermelést. Jelenleg ilyen jó energiamérleggel kitermelhető olajkészletek csak a Közel-Keleten találhatók.

Az olajhomoktermelés jelenleg rendkívül energiaintenzív, és hatalmas berendezéseket igényel:

A technológia révén az eddig hatalmas, de nagyon nehezen kitermelhető olajhomok-készletek a világ gazdaságosan kitermelhető olajkészleteit megtöbbszörözhetik, és megtörhetik a Közel-Kelet dominanciáját a jövő olajellátásában. A két legnagyobb régió, a venezuelai Orinocó-medence és a Kanadában található Albertai olajhomokrégió önmagában több olajat válhat képessé ilyen módon kitermelni, mint a közel-keleti olajtartalékok együttvéve.

Alább látható a bolygó nem hagyományos olajkészleteinek eloszlása:

Alább pedig a mennyiség szerinti eloszlásuk. Látszik, hogy a hagyományos olajkészletek többszöröséről van szó:

A Petrobank idén kezdi el első kereskedelmi nagyságrendű üzemeinek próbáját. Eddig csak demonstrációs üzemük volt, amit idén bezárnak, hogy a nagyságrenddel nagyobb létesítményekre koncentráljanak.

(Kuruc.info)