Sneider Tamás vagyok, a parlament Ifjúsági, Szociális, Családügyi és Lakhatási Bizottságának az elnöke, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke. Cikksorozatommal elsősorban a vidéken élő cigányság sajátos életmódjára és az ebből fakadó cigány-magyar konfliktusokra szeretnék rávilágítani. Szeretném bemutatni a pusztuló falvak kisebbségbe kerülő magyar lakosságát. A terror és a félelem légkörét. Mindezt nem hallomásokra alapozva, hanem a helyiek beszámolójára és saját tapasztalataimra támaszkodva. Első írásaimban Kerecsend mindennapjait mutatom be.
Egy hete a Barikád TV által forgatott riportban megígértem, hogy újból ellátogatok Kerecsend településre a közbiztonság javítása céljából. Úgy döntöttem, figyelemmel kísérem a település sorsát, és rövid szösszenetekben rendszeresen leírom az elkövetkező hetek, hónapok „élményeit”. Kérem, fogadja mindenki megfelelő toleranciával az eltérő kultúrájúakról szóló tudósításomat a „való világból”. Első „járkálásomat” arra használtam fel, hogy megismerkedjem a falu határával és a cigánytelepekkel. Sétámra a helyi mezőőr kíséretében indultam.

Ennyi maradt
A bejáráson igazából arra voltam kíváncsi, vajon hány kertet művelnek a cigányok által lakott házaknál, és hány szemétdomb éktelenkedik az udvarokon. A település végigjárása után elmondható, hogy a százmilliós felzárkóztatás eredményeként a cigányság 10%-a műveli kertjét, és kb. 15%-a szeméthalmok közepette él.

Műveletlen kertek, szeméthalmok
Sétánk során megkérdeztem a Dankó utca közepén háza ajtajában ülő, szeméthalmokat bámuló asszonyt, miért nem takarítja el maga elől a szemetet. Válasz gyanánt a távoli házak felé mutogatva magyarázta, hogy ez a szemét nem az övé, hanem a patakon túlról hordják a háza köré a szemetet. Mondanom sem kell, milyen mélyen felháborodtam, hogy ilyen gonosz emberek élhetnek a faluban, akik képesek száz méterekkel távolabb eltalicskázni a szemetet a más udvarára. Mindenesetre jeleztem, hogy az új önkormányzati rendelet alapján az a család, aki nem tartja rendben a portáját, elveszítheti a segélyeket. E rövid beszélgetésbe azonnal bekapcsolódtak a szorgos helyiek, akiktől megkérdeztem, miért nem ássák fel a kertjüket. A válasz kézenfekvő volt: Miből? 22000 Ft-ból? Abból nem lehet vetőmagot sem venni. Mire mondtam, hogy azt ingyen is kérhetnek, és a művelése nem kerül pénzbe. Erre az önkormányzati képviselővel is megerősödött csapat kérdőre vont, milyen jogon fényképezek. Közben egy-két kemény legény is megérkezett, és érezhető arroganciával kérdezte egyikük, hogy rendőr vagyok-e, mert nagyon úgy festek. Szerencsémre az igazat mondhattam, vagyis hogy országgyűlési képviselő vagyok, így nem kerültek elő a kapák, sarlók. A két héttel ezelőtti rendőrökre támadás után jól éreztem én, hogy nem életbiztosítás errefelé a magyar állam fegyveres rendőrének lenni. Miután kiderült, hogy nem vagyok rendőr, maradt némi tekintélyem, de sokat már nem időztünk a félszázra növekedett „kisebbség” körében, hiszen még úgyis lesz alkalmunk találkozni. Bemutatkozásnak talán ennyi elég is volt.

A kerecsendi határ északi részét is bejártuk. Szomorú látvány fogadott. Hatalmas, műveletlen szőlőültetvények és megdöbbentően nagy területen – mintegy 100 hektáron – fáktól mentes bozótos terül el a cigánytelepektől néhány száz méterre. Hihetetlen sok munka lenne rendbe tenni ezt a területet. Itt bizony hosszú időre adhatnának munkát a helyi cigányság számára. Talán a százmilliós nagyságrendű felzárkóztatásból és azon felüli segélyekből kézenfekvő lett volna rendbe tetetni a hatalmas területet, majd minden segélyezett családnak jelképes 1 forintért bérbe adni 1-2 hektár földet, aztán ha nem műveli, nem kap segélyt.

Ez is cigányporta. Láthatóan a tulajdonos már nem eltérő kultúrájú
A telepen kívül helyi cigány emberekkel beszélve kiderült, hogy a telepek cigány lakosait járva 250 ezer forintot gyűjtenek azok a cigánybűnözők, akik rátámadtak a rendőrökre, mert ennyit kér az ügyvéd, hogy elvállalja a rendőrökkel szembeni feljelentés ügyét. Kiderült az is, hogy egy helyi vállalkozónál dolgozó erdélyi magyart a segélyt rendeltetésszerűen alkoholra fordító fiatal cigányok ki akartak rabolni. Ám egy határozott menyecske ezt megakadályozta. Ilyenkor persze megint elgondolkodik az ember. Egy magyar asszony képes megvédeni embertársát, a magyar rendőr magát sem. Éljen a „pintéri” rend!
Közben észrevettük, hogy sötét, olajos füstcsíkok kezdenek szállni az ég felé a cigánytelepek felől. Úgy látszik, a segély elvesztésének híre gyorsan terjedt a telepen. Mire elmentem Kerecsendről, a föld ugyan tisztább lett, a levegő viszont koszosabb. Őszintén szólva nem pont így képzeltem a szemét eltüntetését. De legalább már tudom, mi lesz a legközelebbi látogatásom célja: az etnikai hovatartozástól függetlenül, mindenkire vonatkozó, kötelező szemétszállítás teljesülését fogom górcső alá venni.
(Kuruc.info)