Tizenegy éve azt álmodja, hogy meg akarják ölni, három óránál többet nem tud aludni egyhuzamban, és az egész világra dühös az a sashalmi panziós, aki 2001-ben agyonlőtt egy cigánybűnözőt, majdnem hét évet ült börtönben, kedden mégis kimondta a bíróság, hogy ártatlan. Szántai Attila elmondta, miért szervezett bandát a börtönben, hogyan élt át borzasztó kínzásokat, és miért nem fizetne mindezek után sem, ha újra megzsarolnák. Az Origó interjúja.

- Ha azt mondom, hogy egymilliószor, akkor elhiszi? Vagy ez még kevés is?

- Ki ne könnyebbült volna meg az én helyzetemben? El tudja képzelni, mennyit bosszankodtam a helyzetemen az alatt a hat év kilenc hónap alatt, amelyet rácsok mögött töltöttem? Én a családomat, a panziómat és magamat akartam megvédeni a bűnözőktől, de ez nem érdekelte a bíróságot.

- Nekem senki nem mondta, hogy "én a Fekete Sereg vagyok". 2000. december 19-én volt nálam egy rablás, kihívtam a rendőrséget. Három rendőr jelent meg, és azonnal meg is mondták, hogy valószínűleg egy hónap múlva lezárják az ügyet, amely nem lesz felderítve. Az egyik rendőr ekkor közölte, hogy tud egy megoldást a biztos védelemre, és bemutatott egy férfinak, aki havi 300 ezer forintot kért azért, hogy megvédjen.

- Később többen jelentek meg, és érzékeltették, hogy nekik nem lehet ellentmondani. Egy alkalommal az egyik bandatag idejött, felült a bárszékre, és szótlanul csattogtatta a nála lévő kést. Kinyitotta, becsukta. Ő volt az, akit később önvédelemből megöltem.

- 2001. január 5-én éjszaka két, a panziómban lakó vendég egy harmadik társát kereste. Megkértek, hogy mutassam meg, hol van az a kupleráj, ahol a társuk lehet, így elvittem őket a Fekete Pillangóba, amelyről később kiderült, hogy a Fekete Sereg működteti. Amikor kijöttünk volna a kuplerájból, néhány hatalmas, izmos ember elállta az utamat, és azt mondták: neked meg kell várni a főnököt. Ezután orrba vágtak, letépték a nadrágomat, elvették a nálam lévő összes pénzt. Elájultam.

- Egy női vécében ébredtem, nem volt rajtam gatya és cipő. Valahogy kijutottam a vécéből, és rohantam haza a panzióhoz, de ketten utolértek a hotelnél. Verekedtünk, de sikerült kiszabadulnom, berohantam a fegyveremért, sportlövő vagyok, volt fegyvertartási engedélyem, és azt kiabáltam az üldözőimnek: takarodjatok innen, vagy megöllek titeket. A feleségem közben hívta a rendőrséget, de nem jött senki.

- A panzió előtt a levegőbe lőttem többször, hogy lássák, nem riasztópisztoly, hanem éles fegyver. Az egyik, V. József ennek ellenére el akarta venni a fegyveremet, amely ekkor elsült. A mellkasán ment be a golyó és a fenekén távozott. Később tudtam meg, hogy meghalt. Mint ahogy azt is később tudtam meg, hogy V. József egy rendőr alezredes fia, aki bűnözők közé keveredett. Így talán érthetőbb, hogy a rendőrség miért nem velem, hanem ellenem volt azokban az időkben.

- A másik, Sz. Tamás először eltűnt a szemem elől az utca végén, majd egy pillanat múlva felbukkant, és elkezdett felém rohanni, miközben azt kiabálta, hogy megöl. Ekkor megpróbáltam ráijeszteni, lőttem minden irányba, a diófába, a kerítésbe, de ő csak rohant. Végül rálőttem és eltaláltam, de ő túlélte.

- A bíróság külön tárgyalta az emberölési ügyet, amelyben vádlott voltam, és külön a zsarolási ügyet, ahol sértett voltam. Emellett indult egy harmadik eljárás bűnpártolás miatt a rendőr ellen, aki a nyakamra hozta a Fekete Sereget. Őt el is ítélték, felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az én emberölési ügyemben döntött először a bíróság, nem várta meg a többi ítéletet, és a bíró nem is tárgyalta a lövés előtt történteket. Másodfokon pedig helyben hagyta a Fővárosi Ítélőtábla a döntést.

- Huszonkilenc ügyvédem volt az első eljárásban. Olyan ügyvédekbe botlottam, akik elárultak, kiszolgáltattak. Habár összesen 56 millió forintot költöttem rájuk, erős a gyanúm, hogy ezeket az ügyvédeket a Fekete Sereg megvette, hogy ne védjenek meg. A mostani ügyvédem, Jován László, aki ingyen vállalta a védelmemet, kezdeményezte a perújítást 2007-ben, és ez az új eljárás mondta ki az ártatlanságomat most kedden.

- Minden éjszaka többször felébredek, három óránál többet sosem tudok aludni egyhuzamban. Tizenegy éve azt álmodom, hogy meg akarnak ölni.

- Az általam megölt ember társaival voltam összezárva a Kozma utcában. Eleinte naponta véresre vertek, óránként felrugdostak. A fogkefét kihegyezték, és azzal kínoztak. A szemöldökömön lévő heg is onnan van. Nem mertem feljelenteni őket, vagy eljárást indítani, mert akkor árulónak neveznek a börtönben, és nem élem túl az egészet. Csak tepsiben jöttem volna ki a börtönből.

- Kerestem a kapcsolatokat más megvert rabokkal, hiszen az ellenségem ellensége a barátom. Csapatot szervezetem magam köré. Egy húsz-huszonöt fős társaság védett engem, cserébe csomagot küldettem nekik, például cigit, kávét, mert ezek értékes fizetőeszközök a börtönben.

- Amennyire lehetett, megaláztak a börtönőrök az utolsó napomon is. Először csak azt mondták, hogy a cellát kell elhagynom. A közel hét év alatt nagyjából száz cellában voltam, így nem örültem. Később derült ki, hogy kiszabadulok. Mentem kifelé, már láttam az üvegajtón keresztül a feleségemet és a barátomat, amikor egy börtönőr közölte, hogy tévedés történt, mégsem szabadulok. Másfél órát szenvedtem egy cellában, egy száraz hugyozóban, majd később hahotázva megjelent a börtönőr, hogy csak megviccelt. Hát, én nem nevettem. A kijárat felé menet közben azt mondtam neki: maga lesz az első, akit szándékosan meg fogok ölni, ha még egyszer vissza kell jönnöm.

- Megöleltem a szeretteimet, majd elmentünk a tizennégy éves kislányomért az általános iskolához. Nem hitte el, hogy az apja várja az iskola előtt.

- Mennyiért feküdne be az ellenségeivel egy cellába egy másodpercre? Na, ezt szorozza be hat év kilenc hónappal, és vegye hozzá, hogy az öt gyerekem és a feleségem idegei is rámentek a velem történtekre. A panzió bevételkieséséről nem is beszélve.

- Az egész világra.

- Nem fizetném ki ma sem, mert nem szabad fizetni. Aki fizet, a saját torkára teszi a kést, mert a bűnözők cinkosa lesz. Ha ma megjelennének nálam bűnözők védelmi pénzért, akkor teszem, amit tennem kell. A rendőrség nem véd meg, így megvédem magam. Ha kell, fegyverrel. Ezek után mitől félhetnék?

Kapcsolódó: Hét év fegyház ártatlanul - várjuk a cigányok áldozatát börtönbe juttató bírók adatait