Kik voltak a második világháború legfontosabb részvevői? A történelemoktatásnak álcázott propaganda állításai szerint a rossz oldalon álltak a „náci” németek, a magyarok, egy ideig az olaszok, és a tengelyhatalmakkal szövetkező más kisebb nemzetek. Az „igaz ügyért” pedig az amerikaiak, az oroszok, a britek, a franciák küzdöttek, és persze mindenki más is, aki felvette a harcot a „barbár nácizmussal” szemben. A zsidók szerepét pedig úgy állítják be a különböző propagandakiadványokban, mintha ők nem is aktív résztvevői, hanem kizárólag ártatlan áldozatai lettek volna a „nácik gyilkos őrületének”.
 Hans Jonas |
„Ez a mi óránk, ez a mi háborúnk. Eljött az óra, amelyre kétségbeesetten vártunk, és szívünk mélyén reméltük is eljövetelét ezekben a rettenetes években: íme, itt a pillanat, amikor megadatik nekünk a lehetőség, hogy a szégyen és gyalázat reménytelen korszaka után, a népünket sújtó annyi sok fizikai nélkülözés és erkölcsi megaláztatás után, végre szemtől szemben álljunk az ősellenséggel, fegyverrel a kézben, megtorlást követelve. A nagy leszámolás idején aktívan kivesszük a részünket az egyetemes ellenség térdre kényszerítésében, amely mindenekelőtt a mi ellenségünk volt, és az is marad a végsőkig.
Ez az a háború, amelynek során az ördögi ellenség ismételten kiűzhető ebből a világból. Ha azonban nem diadalmaskodunk felette, féktelenül erősödik tovább, és a mi megsemmisítésünk lesz tevékenységének a végeredménye. Ezért tehát az a háború a mi háborúnk. Nem csupán jogunk van benne részt venni, de kötelességünk is. Fel kell vennünk a küzdelmet, mivel értünk folyik a harc. És a saját nevünk alatt, zsidóként kell fellépnünk, mivel a háború kimenetele fogja ismét visszaadni a becsületünket.
A mi puszta létezésünk összeegyeztethetetlen a nácizmus létével. A kibontakozó konfliktus mitológiai méretűvé válik, és csakis az egyik vagy a másik fél teljes megsemmisülésével végződhet.
Számunkra ez a háború nem más, mint a bellum Judaicum (a zsidó háború), a szó legmélyebb értelmében – az első azóta, hogy az államunk megszűnt létezni. Ez a háború a bellum Judaicum, és ez a tény az őrhelyünkre szólít minket.”
(Hans Jonas: Our Part In This War: A Word to Jewish Men 1939. szeptember. A vonatkozó részlet az alábbi könyvben olvasható: Hava Tirosh-Samuelson Christian Wiese, Christian: The Legacy of Hans Jonas: Judaism and the Phenomenon of Life. Brill, Netherlands. 2008. 194-202. old.)
 |
Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni: természetesen a zsidóságnak ugyanúgy „joga” volt részt venni és a kitűzött céljaiért harcolni a kibontakozó háborúban, mint bárki másnak. De a fenti sorok és a történelmi tények fényében aligha tartható az a kőbe vésett dogma, mely szerint a zsidóság pusztán csak elszenvedője, nem pedig aktív résztvevője volt a második világháború gigantikus küzdelmeinek. Szeretném megjegyezni még, hogy Hans Jonas idézett szavai (főleg, amikor „mitologikus méretűvé” váló küzdelemről, élet-halál harcról beszél) emlékeztetnek a nemzetiszocialista vezetők kijelentéseire. Amennyiben pedig Hans Jonas ismertetett gondolatai tényleg nem az ő elszigetelt egyéni véleményét tükrözik, hanem a zsidóság körében akkoriban általános érzületet fejezik ki, akkor a második világháború történetének hivatalos értékelése tarthatatlanná válik.
Perge Ottó
