A hollókoszt legendájának magyarországi változatában van egy tétel, ami stabilan tartja magát még napjainkban is, azaz a holohívők minden körülmények között ragaszkodnak hozzá. Eszerint pedig a II. világháború alatt a "gonosz" nácik a szintúgy "gonosz" magyarok hathatós segítségével a teljes vidéki zsidóságot kiirtották Magyarországon.

Azonban azok, akik ezeket az ostobaságokat hangoztatják, annyira biztosak abban, hogy szent és sérthetetlen a holobiznisz, hogy a részletekre már igazán nem képesek figyelni. Így történt ez 2009 januárjában is, amikor Debrecenbe látogatott az ún. Auschwitz Album kiállítás, minden revizionista nagy örömére.

Az "ünnepi" alkalomra a szervezők kiadtak egy rövid kis tájékoztatót, és szerveztek egy kiállítást kortárs holokausztművészek "alkotásaiból" is. Bizony, ma már létezik holokausztművészet is, hiszen fejlődik az üzletág.

Az albumkiállítás tájékoztatója maga a tömény holokamucáfolat, hiszen elismerik benne, hogy a Debrecenből elszállított zsidók nagy része vissza is tért oda (annak ellenére, hogy ugyanazon az oldalon még azt hazudták, hogy zömüket azonnal gázkamrákba küldték - a szerk.), valamint szerintük a holomese legnagyobb bizonyítéka az Auschwitz Album. Az Auschwitz albumról annyit érdemes tudni, hogy állítólag csodás körülmények között egy Jákob Lili nevű deportált találta meg a fotógyűjteményt, amiben egyetlen különösebben izgalmas kép sem található (egy kárpátaljai transzport érkezését mutatja be, valamint az auschwitzi hétköznapokról villant fel néhány, egyébként unalmas pillanatot). (És - mily meglepő! - "érdekes módon" a képekről "éppen az elgázosítások, hullaégetések fotói hiányoznak" - ismeri el a szöveg, ami nem kis önleleplezés, mivel az előző mondatban azt írják, hogy az SS két tagja "engedélyt kapott a gyilkosságok lefényképezésére a koncentrációs tábor egész területén". És éppen a legfontosabbat, az "ipari megsemmisítést" ne örökítették volna meg? Ugyan már... - a szerk.)

Üdvözlettel: