Nagy György budapesti fiatalember tavaly október 23-án „A holokauszt nem volt” tartalmú héber nyelvű táblát emelt a magasba Budapest Belvárosában az úgynevezett „millások” kormányellenes tüntetésén. A rendőrség és az ügyészség szerint ez a cselekedet kimeríti a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadását, amiért három évig terjedő szabadságvesztés is kiróható.

Pásztor Tibor

A Pesti Központi Kerületi Bíróságon lefolytatott első tárgyalási napon a terem tragikomédiába hajló héber szóértelmezési, etimológiai vitától sem volt mentes, s kiderült, hogy a több tízezer „millás” résztvevő közül csak a tüntetés helyszínére jókora késéssel érkezett Pásztor Tibor, az MSZP önkormányzati képviselője, korábbi polgármesterjelöltje tudott héberül. Ám amikor megérkezett, rögtön átadta a rendőrségnek a táblát magasba emelő Nagy Györgyöt.

Dr. Dénes Veronika, a tárgyalást levezető bíró elutasította a kirendelt ügyvéd és Nagy György kérését, hogy a bíróság, tekintettel a Biszku-perre, az Alkotmánybíróság véleményének kikéréséig függessze föl a büntetőper tárgyalását. (Biszku Béla nagy nyilvánosság előtt a kommunizmus bűneit tagadta – H. J.).

A bírónő a tárgyalás folyamán nem éppen dicsérő hangon többször is kifejtette véleményét a Kuruc.infóról, miután a vádlott a hírportál pólójában jelent meg a bíróságon. (Részletek később.)

Hering József – Kuruc.info

(Videó: olvasónktól)

A nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása az, aki nagy nyilvánosság előtt nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiségellenes bűncselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, lekicsinyli, az bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető. Pásztor Tibor, Budapest-Belváros MSZP-s önkormányzati képviselője, a választások idején polgármesterjelöltje a fenti magyarországi törvény értelmében és szellemében hívta föl a rendőrök figyelmét a 2011. október 23-án megejtett „millás” tüntetésen Nagy Györgyre, aki rossz időben és rossz helyen egy héber nyelvű transzparenst emelt a magasba. A táblán a következő szöveg volt olvasható: „A holokauszt nem volt”. Később kiderült, hogy a több tízezer „millás” tüntető közül csak a helyszínre jócskán megkésve érkezett Pásztor Tibor tudta elolvasni a héber fölírást.

Magyarország első holokauszt-tagadási perének tárgyalása kedden reggel volt a Pesti Központi Kerületi Bíróság Markó utcai épületében. Nagy György vádlott és a védelmére hivatalból kirendelt, ám a feladatát nagyszerűen ellátó ügyvéd a kommunizmus bűneit nagy nyilvánosság előtt tagadó Biszku Béla ellen indított, hasonló természetű perre való hivatkozással, az Alkotmánybíróság véleményezéséig kérték a per fölfüggesztését. „Nem ok, hogy más bíróság, más ügyben hogyan döntött. Ahány eljáró bíró létezik Magyarországon, annyi módszer létezik”, indokolta meg dr. Dénes Veronika bíró a per felfüggesztésére vonatkozó vádlotti kérés elutasítását.

Nagy György a vádlottak padján

Nagy György, aki szerintünk nem éppen szerencsés módon mindvégig igyekezett önmagát védeni a tárgyalás folyamán, a Biszku-ügyre hivatkozva kijelentette, hogy részrehajlást észlel a bíróság részéről. „Tagadom, hogy a nemzeti szocializmus bűneit cáfoltam volna”, jelentette ki a vádlott. Arra a bírói kérdésre, hogy miért éppen a Nem tetszik a rendszer elnevezésű tüntetésre ment ki, és miért pont héber nyelvű táblát emelt a magasba, Nagy így válaszolt: „Mert ott emelték föl szavukat a szólásszabadságért, s teljesen mindegy, hogy milyen nyelven alkot véleményt az ember”, majd hozzátette, hogy részéről ez a cselekedet jogtechnikai kísérlet is volt a jogegyenlőség próbára tétele érdekében.

Az ügyész ezután azt szerette volna megtudni a vádlottól, hogy tudta-e, mit jelent az általa magasba emelt héber szöveg. Nagy György elmondta, hogy a táblán megjelenített héber „soá” (שואה) szót az elmúlt évtizedekben a görög „holokauszt” szóval szokás lefordítani idegen nyelvekre, ám a héber (a gyengébbek kedvéért: ivrit – H. J.) „soá” szó ennél sokkal régibb, előfordul például az ószövetségi Példabeszédek és Jeremiás könyvében, s a mai nyelvben jelent katasztrófát, végpusztulást, rombolást. Egyik jelentése a zsidók második világháborús megpróbáltatása. „A palesztin polgári lakosság elleni foszforbombás izraeli katonai támadást is lehet holokausztnak nevezni”, jegyezte meg a vádlott, majd hozzátette: nagyon helyesen állt a táblán, hogy a holokauszt nem volt, hanem napi szinten ma is tart, tehát van, például Palesztinában. „Holokausztnak lehet nevezni még a Drezda német város polgári lakossága elleni angolszász terrorbombázást is, amit nyugodtan lehet tagadni, s tetteikért a bűnösök a mai napig nem adtak számot”, jelentette ki a vádlott, aki szavaival láthatóan nem győzte meg a bíróságot.

Pásztor Tibor, az MSZP önkormányzati képviselője, a vád tanújaként kérdésre válaszolva kijelentette: nem tudja, hányan értették meg a héber nyelvű tábla szövegét, ám az biztos, hogy a környezetében senki sem, hiszen ő fordította le nekik magyarra. A bírónő és az ügyész ezek után folyamatosan azt firtatták, hogy vajon hányan láthatták, illetve értették meg a transzparens üzenetét. Innentől egyértelművé vált a laikus számára is, hogy a bíróság a nagy nyilvánosság ténye felől érdeklődik. Pásztor szerint a vádlott provokációnak szánta a héber nyelvű táblát, mert azt föltételezte, hogy a tömegben biztosan sokan tudnak héberül, s lincshangulatot kívánt teremteni a tüntetésen. Ügyészi kérdésre az MSZP-s politikus kijelentette, hogy 1945 után a héber „soá” szót kizárólag a zsidóság második világháborús vészkorszakára használják. (Csak kérdezzük: mit keres akkor a mai héber nyelvben például a „soá ekologit” - שואה אקולוגית , azaz az „ökológiai katasztrófa” kifejezés? – H. J.)

Hosszas vita folyt ezután arról, hogy a vádlott hány percig tartotta, és milyen magasan a héber föliratos táblát. Baranyi Krisztina, a vád másik tanúja azt mondta, hogy legalább 35 percig állt mozdulatlanul a táblával, míg végre megérkezett a tüntetés kezdetéről elkésett, héberül tudó Pásztor Tibor, aki lefordította, mire hangos, durva vita alakult ki a környezetükben. Harminc plusz tíz percig tartotta a vádlott a föliratot, miközben több ezer ember láthatta, sok videós, tévés rögzítette, mondta tanúvallomásában Baranyi Krisztina, aki arra a kérdésre, hogy a vádlott miért pont héberül, s például miért nem japán nyelven írta föl a közlendőjét, a tanú így válaszolt: „Föltételezte, hogy ott sok zsidó van, ezért írta föl héberül”.

Pásztor Tibor a róla szóló ismertetők szerint két esztendőt töltött Izraelben, ahol tanulta a héber nyelvet. A tárgyalóteremben „A holokauszt nem volt” fölirat kapcsán már-már tragikomédiába hajló kis színesként hosszú percekig olyanok folytattak etimológiai, nyelvi, szóértelmezési és betűírási „szimpóziumot” a héber nyelvről, akik ehhez annyit értenek, mint tyúk a (héber) ábécéhez. A nyelvészkedés egyetlen értékelhető mozzanata az volt, hogy Nagy György vádlott elmondta: sokallja a rendőrség által megbízott fordítónak kifizetett összeget, már csak azért is, mert nem megfelelően fordította magyarra az általa magasba emelt tábla szövegét. Valóban, a fölirat fordítása helyesen: „A holokauszt nem volt”, míg a vádlott szerint méregdrágán dolgozó fordító „A holokauszt nem történt meg” változatot közölte a hatóságokkal.

A tárgyalóteremben az is terítékre került, hogy végül is Izrael hivatalos nyelvét ivritnek vagy hébernek kell mondani. A bírónő végül is az ivrit mellett tört lándzsát, mondván, hogy így nevezik a mai, beszélt, modern héber nyelvet. (Magyarul, magyar szövegkörnyezetben hébert kell mondanunk, hiszen az ivrit (עברית) héber nyelven jelenti azt, hogy héber. Ez éppen olyan komikus, mintha például magyarul azt mondanánk: A manapság beszélt irodalmi eutsch.) A bírónő a maga részéről annyit tett hozzá az emelkedett nyelvészeti vitához, hogy a héber határozott névelő „h” betűje pontosan olyan, mint nyakban is hordott „háj” (חי – élet) szó egyik betűje, mire Pásztor Tibor sietett kijavítani, hogy az a „h” egy torokhang, míg az ominózus transzparensen olvasható „h” nem az.

A héber nyelvészkedésen kívül a tárgyalás további érdekessége volt a bírónő többszöri, furcsa és érthetetlen véleménynyilvánítása a Kuruc.infóról, amely úgy került szóba, hogy a vádlott a hírportál pólójában jelent meg a bíróságon. Nagy György a tárgyalás bizonyos szakaszában kijelentette, hogy Pásztor Tibor „fröcsögő” stílusú bejegyzéseket ír a blogjában. A megjegyzés hallatán dr. Dénes Veronika bíró erélyesen, dinamikusan rendre utasította a vádlottat, mondván, aki nem éppen a toleranciájáról híres internetes portál pólójában jelenik meg, az ne állítsa a más politikai nézeteket vallóról, az MSZP-s Pásztorról, hogy fröcsögő. „Nem Pásztor Tibor, hanem a Kuruc.info a fröcsögő. Ezért nem jó a konnotáció”, mondta dr. Dénes Veronika.

Pásztor Tibor valóban nem fröcsögő stílusáról csak azt a megtörtént esetet említenénk föl, amikor 2006-ban a Nagy György által szóba hozott blogján az MSZP-s politikus Deutsch Tamást nemes egyszerűséggel „a Fidesz kettes számú díszzsidójának” nevezte. Azt ugyan nem árulta el, hogy ki az első vagy a harmadik számú, ám ez az egyáltalán nem fröcsögő beszólás még az MSZP-ben is kiverte a biztosítékot, s Pásztornak annak rendje-módja szerint bocsánatot kellett kérnie.

Nagy György perének következő tárgyalása 2012. június 12-én 8,30 órakor lesz a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.

Hering József – Kuruc.info

Korábban írtuk: Két tárgyalás az "új országban": egy állítólag rendőrökre támadó nénié és egy holocáfoló fiatalemberé

Kapcsolódó: Jogász olvasónk írása: Ezért nem lehet büntetni a holokauszt "tagadását" a jelenlegi szabályok alapján