A korábbi franciaországi gazdasági miniszter a múlt évben lett az IMF ügyvezető igazgatója, miután kegyvesztett honfitársa, Dominique Strauss-Kahn lemondásra kényszerült, mert azzal vádolták meg, hogy egy New York-i hotelben molesztálta az egyik szobalányt. (A vádat később ejtették.) Az 56 esztendős Lagarde fizetése és egyéb juttatásai révén összességében többet keres, mint Barack Obama amerikai elnök, aki adót is fizet a jövedelme után.Egy nemzetközi intézmény hivatalnokaként Christine Lagarde-nak semmiféle adót nem kell fizetnie a keresete (467 940 dollár + 83 760 dollár juttatás évente) után.

Ugyanez a szabály vonatkozik az Egyesült Nemzetek Szervezetének lényegében majdnem mindegyik hivatalnokára – a diplomáciai kapcsolatokat szabályozó, 1961-ben született és 187 állam által aláírt bécsi konvenció 34. paragrafusa ugyanis kimondja: „A diplomáciai testület tagja mentes minden illetéktől és adótól, legyen szó személyi, nemzeti, regionális vagy önkormányzati illetékről és adóról.”

Lagarde szerződése értelmében ráadásul minden év július 1-jén fizetésemelésre is jogosult hivatali idejének öt esztendeje alatt.

Az alapfizetések (az ENSZ-ben) 46 000 és 80 521 dollár között mozognak. A vezetők 95 394 és 123 033 dollár között keresnek, amit azonban megfejelnek az egyes országokra jellemző megélhetési költségeknek megfelelően. Egy Genfben dolgozó ENSZ-alkalmazott például alapfizetésének 106%-os megemelésére számíthat, de ha Bonnban él, akkor a növekedés 50,6%-os, Párizsban az alapbérénél 62%-kal, a (pakisztáni) Peshawarban pedig 38.6%-kal kap többet. De még Jubában, Dél-Szudán fővárosában is a világ egyik legszegényebb térségében tevékenykedő ENSZ-alkalmazott 53.2%-kal többet kap kézhez az alapfizetésénél.

Más juttatások is léteznek, így például lakásbérleti hozzájárulás, családi pótlék a házastárs és a gyermekek részére, az iskoláskorú gyermeknek járó oktatási támogatás, valamint utazási és hajózási kedvezmények, továbbá az egészségügyi biztosítás költségeinek átvállalása.

A bírálók hosszú évek óta vádolják azzal az IMF-et, a Világbankot és az ENSZ alkalmazottait, hogy az adófizetők pénzéből élnek olyan nagy lábon.

Az 1944-es Bretton Woods-i gazdasági konferencián, ahol az IMF megszületett, az amerikai és a brit politikusok nem értettek egyet a hivatalnokok jövedelmeit illetően. A britek képviselői, köztük a neves közgazdász, John Maynard Keynes, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az amerikaiak „szörnyűségesen magas” összegeket javasoltak, azonban a vitát elvesztették.

A különböző szervezetek tisztségviselői régóta hangoztatják: a magas jövedelmek biztosítása az egyik módja annak, hogy a magánszektorból tehetséges embereket elcsábítsanak. Valójában azonban a legtöbb vezető kormányzati pozícióból érkezett.

Perge Ottó - The Guardian nyomán