Kisléta szűk 2000 főt számláló kistelepülés Szabolcs megyében, néhány kilométerre a híres kegy- és búcsújáróhelytől, Máriapócstól. 2009 nyarán a cigányok ellen elkövetett gyilkosságok kapcsán került az elektronikus és az írott média vezető hírei közé a falu neve, amikor ismeretlen tettesek rálőttek egy cigányasszonyra, s annak leánygyermekére. Miként az közismert, az anya életét veszítette a támadás során, a leánya súlyos, életveszélyes sebesülést szenvedett, de azóta felépült sérüléseiből. Akkoriban a hatalmon lévő szocialista-neoliberális erők nagy politikai felhajtást és csinnadrattát kavartak az ügy körül, az egészet a Magyar Gárda, illetve a Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg nyakába igyekezvén varrni, teljesen eredménytelenül. Persze az már három évvel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy titkosszolgálati erők állnak a zavaros hátterű sorozatgyilkossági-ügy háttérben, nem pedig holmi „rasszista” szervezetek, fegyveres alakulatok gerillaakciójáról van szó. Jelen írásunk témája azonban nem ez a bűnügyi történet, hanem egy másik, és ettől némileg eltérő jellegű büntetőeljárási aktus.

Újabban ugyanis másfajta, sajnálatos módon hazánkban korántsem kivételesnek tekinthető események tartják izgalomban Kisléta lakosságát. Történt, hogy a 2010-es választásokon – miként szinte minden magyarországi településen – a Fidesz által támogatott Madácsi Imre nyerte el a polgármesteri széket. A falu első emberének politikai előéletét ismerve ez azonban korántsem jelent valamiféle szilárd elkötelezettséget a mai kormányzó párt politikája, illetve annak elvi programja iránt. Korábban ugyanis Madácsi a kislétai képviselőtestület „független” státuszú tagja volt, ami – miként akkoriban az ország többi településén is az esetek túlnyomó többségében – azt jelentette, hogy MSZP-s támogatottságot élvezett, s jó viszonyra törekedett a falu az idő szerinti polgármesterével, Veres János üzlettársával, a későbbiekben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Pénzes Sándorral. Mindezek ellenére a falu lakóinak többsége szívesebben emlékezik Pénzes településvezetői ténykedésére, mint utódjáéra, hiszen, amint sokan vallják, Veres üzleti partnere magas kapcsolatait a helybéli polgárok javára is kamatoztatta. Madácsi pedig korunk antihőseként mindenkor ahhoz a politikai erőhöz találta meg a boldogulását elősegítő damaszkuszi utat, amely éppen hatalmi pozícióban volt, illetve jó esélyei mutatkoztak záros határidőn belül ennek megszerzésére. Miként az a községben ismert, Madácsira a legnagyobb jóindulattal sem mondható, miszerint képviselő-testületi munkáját hangyaszorgalmú buzgósággal végezte volna, hiszen az önkormányzati üléseken olyan ritkán jelent meg, hogy annak négyéves számbavételére egyetlen kezünk ujjai is soknak bizonyulnának. No, de az ilyen jellegű álláshalmozások is tipikus nemzeti társasjátékká vált mára Magyarországon, nincs benne semmi meglepő. Az ország mintegy 3200 önkormányzatában találkozhatunk vele szinte mindenhol, nap mint nap.
Tehát a jelen pillanatban éppen Fidesz-színekben politizáló Madácsi meglehetősen különös, kissé extrém jellegű polgármesteri politikai filozófiát vall. Némileg ironikusan mondhatnánk, hogy ezen sem igen kell csodálkoznunk, hisz Magyarhonban így volt ez, mióta világ a világ, legalábbis Mátyás király kora óta bizonyosan. Gondoljunk a nevezetes gyevi bíróra, aki a gondjaira bízott – a térképen konkrétan, földrajzilag ugyan nem létező – Gyevi népét rettegésben tartotta, zsarnokoskodott felette, a neki nem tetsző, illetve kellő alázattal nem hódoló személyeket tömlöc fenekére vettette, alázatosan hódoló lakájait pedig különféle hivatalokra, tisztségekre emelte. Aki azt hiszi, hogy a lényeget illetően bármi is megváltozott hazánkban azóta, az alaposan téved.
Ezen írásunk főszereplője is a hatásköre alá tartozó, önkormányzati fenntartású intézményekben fenyegetett, megfélemlített vagy kirúgott minden létező személyt, alkalmazottat, aki nem az ő nótájára ropta a táncot, s hogy képzelt „diadalmenete” még gyönyörűségesebb legyen, még emberi méltóságukban is jól megalázta őket, éreztetni kívánva velük, ki az úr a háznál. Megalomániás ámokfutásában odáig merészkedett, hogy egyik vélt haragosára többedmagával rátámadt, s a nyílt utcán bántalmazta őt, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozva neki. No de Isten nem ver bottal, s Madácsira hirtelen rossz idők köszöntöttek. Épp egy éve kezdődött egy büntetőpere – jelenleg egyébként részben ezzel összefüggésben, részben ettől függetlenül több ügyben is folyik nyomozás ellene – a Markó utcában a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. 2011. június 14-ére idézték be először Madácsi Imrét „jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette miatt” vádlottként az említett törvényszék elé. Az ügy jelenlegi állása szerint annyi bizonyosan tudható, hogy a korábban vállalkozóként ismert és tevékenykedő jelenlegi polgármester cége százmilliós nagyságrendben kapott állami normatívát rokkantak foglalkoztatására, de az összeggel valamilyen fatális véletlen közbejötte folytán nem tudott elszámolni. Nos, a soron következő tárgyalási forduló épp nemzeti gyásznapunkon, június 4-én kilenc órai kezdettel tartják a Markó utcai igazságszolgáltatási objektum második emeleti szintjének 211-es helyiségében. Hírportálunk egyfajta missziót teljesítve – legjobb tudomásunk szerint – a magyarországi médiában elsőként közkinccsé is teszi az ominózus idézést, elősegítendő ezáltal is a tisztánlátást érdeklődő olvasóink számára a legszélesebb nyilvánosságra tartozó közügyben.
Legfrissebb információink szerint a Szabolcs megyei településen ügybuzgó településvezetői fullajtárok már most azt híresztelik, miszerint a polgármester úr nemzeti gyásznapunkon „halaszthatatlan közfeladata teljesítése miatt” nem tud majd megjelenni hivatalában. Ezen hír igazságtartalma kétszeresen is valós. Íme, az „igazolás”, a hivatalos dokumentum korunk gyevi bírója mulasztásának okáról:

Lipusz Zsolt – Kuruc.info