Gad Beck nyilvánosan is felvállalta „másságát”, mi több, homokos szervezetekben is aktívan ténykedett. Rendszeresen részt vett a berlini buzifelvonulásokon, ahol mindig lelkesen lengette az… izraeli zászlót. Állítólag rendkívül humoros ember volt, amit az is bizonyít, hogy amikor egy talk show-ban azt mondták róla, hogy egy nagy hős, ő tiltakozott, és közölte: „ő csak egy kis hős.”

A fickó nagy holokausztos sztorija az, hogy magára öltötte a Hitlerjugend egyenruháját, és kiszabadította Manfred Lewin nevű szeretőjét a deportálásra összegyűjtött zsidók közül. A gaz nácik Lewin családjának mindegyik tagját Auschwitzba hurcolták, ahol mindegyiküket bestiálisan meggyilkolták.

Ha valaki homokos is, meg holokauszt-túlélő is, akkor számíthat rá, hogy sokszor hívják meg szerepelni a médiába, és sok pénzzel is jutalmazzák. Sőt életét Steven Spielberg meg is filmesíti. A The Life of Gad Beck egy játékfilm, de egy dokumentumfilmmel is tisztelegtek előtte, melynek címe Paragraph 175. (A német büntetőtörvénykönyv 175. paragrafusa rendelkezett a buzikra kirótt büntetésről.)

Valójában Beck félzsidó volt, édesanyja ugyanis német származású, azonban felvette a judaista vallást. Apját a háború alatt egy gyűjtőtáborba vitték, amikor is meglepő eset történt: a tomboló náci diktatúra borzasztó körülményei közepette az őrizetbe vett zsidók nem zsidó feleségei tüntetést szerveztek, férjeik szabadon bocsátását követelve. Beck ekkor döntött úgy, hogy nem várja meg, amíg őt is deportálni fogják. Ha hihetünk a szavainak, akkor csatlakozott a Chug Chaluzi nevű cionista ellenállási mozgalomhoz, amely állítólag sok berlini zsidó életét mentette meg.

Gad Beck azzal is dicsekedett, hogy nemcsak zsidókat, hanem homokosokat is mentett a „nácik terrorja” idején. De 1945-ben az egyik Gestapónak dolgozó zsidó kém beárulta őt és bajtársait, így azután Berlinben letartóztatták. A német főváros egyik börtönében vészelte át a borzalmakat – sorsa valóban jól példázza, hogy az összes zsidó, aki így vagy úgy túlélte a háborút, holokauszt-túlélőnek minősül, és jogosult mindenféle kárpótlásra, és teljesen természetes, ha filmeket készítenek róluk, és sztárolják őket a médiában. 1947-ben Palesztinába emigrált, de 1979-ben valamilyen okból elhagyta Izraelt, és azóta a németeket boldogította.

Perge Ottó - JPost nyomán