Amikor a Budapesti Nyomozó Ügyészségen kedden ismét kihallgatták a Zuroff által háborús bűntettel megvádolt Csatáry Lászlót, a 97 éves férfi cáfolta, hogy gettóparancsnok lett volna. Ügyvédje azt is elmondta, védence nem írt alá ilyen titulussal semmilyen dokumentumot.

Látszólag ellentmond ennek az Index birtokába jutott, 1944. május elsejei keltezésű hirdetmény, melyet névtelenséget kérő kutató forrásuk az Országos Széchenyi Könyvtár aprónyomtatvány gyűjteményében talált. A dokumentum a Páva utcai Holokauszt emlékközpont anyagai között is megtalálható, igaz, nincs kiállítva.

A hirdetmény elrendeli Kassa területén a zsidófajú egyedek elkülönítését, és megállapítja a gettó területét – ez volt a többször hivatkozott téglagyár.

Felhívja a gettó területén élő keresztény fajú lakosság figyelmét arra is, hogy azonnal költözzenek ki, mert a gettóparancsnokság személyi- és vagyonbiztonságukat nem garantálja tovább.

"Elrendelem, hogy a Gettó területén lakó keresztény fajú egyedek az ott lakó zsidó fajú egyedekkel nem érintkezhetnek" - olvasható a szövegben, mely kiköti azt is, a gettóban lévő üzletek, iparosok, üzemek zsidókat nem szolgálhatnak ki, lakásába senki nem fogadhat be zsidókat, és élelmiszert sem adhat nekik.

A hirdetmény alapján a zsidók a gettóban nem tartózkodhatnak az utcán, lakásuknak csak az udvarra nyíló ablakait tarthatják nyitva. "Minden zsidó fajú egyén köteles állandóan a lakásán tartózkodni!" Megtiltja azt is, hogy zsidók csomagokat, pénzt vagy levelet fogadhassanak a gettóban. Keresztények kérelmeikkel közvetlenül is fordulhatnak a gettóparancsnoksághoz, zsidók viszont csak a zsidótanácson keresztül. A hirdetményt 1944-ben kiplakátolták a kassai utcákra, és az újságokban is megjelent.

A plakát alján felelős kiadóként (f.k.) Csatáry László rendőrfogalmazó, gettóparancsnok neve látható, igaz, saját kezű aláírás nélkül.

A hirdetmény 1944. május elsején jelent meg, az ezt megelőző napok hírei után viszont már semmiképpen sem volt újdonság. Egy április 27-ei felvidéki újságcikk szól arról, hogy zsidók a téglagyári területen kívül nem tartózkodhatnak, kivéve a mentességet élvezők, április 28-án pedig pontosították azt is, a világháborús zsidó hadiárvákra és hadiözvegyekre sem vonatkozik a kivétel – mondta az Indexnek Gellért Ádám nemzetközi büntetőjogász. A belügyminisztériumi utasítások alapján gettósításokat jellemzően a rendőrség irányította, a csendőrségnek inkább védelmi feladatai voltak.

Csatáry a Magyar Hírlapnak adott interjúban arról beszélt, tipikus közigazgatási munkát végzett, például útleveleket állított ki rendőrségi fogalmazóként 1942 és 1944 között. Némettudása miatt pedig egyfajta összekötő lett a németek és a rendőrség között. Az ügyet kutató Gellért Ádám korábban azt mondta, ez utóbbi önmagában igaz, de Csatáry "valójában rendkívül fontos ember volt".

A deportálást végrehajtó hatóságokat egy hármas bizottság vezette, melynek a helyi csendőr- és rendőrparancsnok mellett egy SS-százados volt a tagja. A bizottság Gellért megfogalmazása szerint élet és halál ura volt Kassán, és a parancsait Csatáry közvetítette a tényleges parancsvégrehajtók felé. Csatáry szervezte a gettó lakóinak áttelepítését a téglagyárba, a bevagonírozások idején pedig ott állt a rámpán, és ő döntött, hogy ki, mikor, milyen ütemben kerüljön be a vagonokba. Több tanúvallomás is arról számolt be, hogy "kegyetlen, szadista ember volt" (mint mindenki, aki nem a zsidók szekerét tolta - a szerk.).

Csatáry cáfolta azt is, hogy kegyetlenkedett volna a kassai gettóban. Ügyvédje szerint elképzelhető, hogy a tanúk a védencét összetéveszthették valakivel. Szerinte erre utal az is, hogy a tanúvallomásokban szereplő fekete egyenruhát a német hadsereg katonái, és nem a magyar rendőrség tagjai hordtak.

(Index nyomán)