A külpolitikai szaklap cikkének két szerzője – Richard Haass, az amerikai Council of Foreign Relations (CFR) kutatóközpont emeritus elnöke és Charles Kupchan, a CFR főmunkatársa, valamint az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának korábbi európai ügyekért felelős igazgatója – úgy látja:

A szerzők szerint az a célkitűzés, hogy az orosz erőket minden, nemzetközileg elismert ukrán területről kiűzzék, beleértve a Krímet, „jogilag és politikailag továbbra is támadhatatlan. Azonban stratégiailag elérhetetlenek, a közeljövőben egész biztosan, de lehet, hogy még azon túl is.”

A cikk szerzői úgy vélik, hogy épp ezért

„Az Egyesült Államoknak tárgyalásokat kell kezdenie Ukrajnával és európai partnereivel egy stratégiáról. Ennek középpontjában kell legyen az, hogy Ukrajna hajlandó a tűzszünetről tárgyalni Oroszországgal, és ezzel párhuzamosan a katonai hangsúlyokat a támadásról a védekezésre kell áttenniük. Kijev nem adná fel a területi integritás helyreállítását, vagy azt, hogy Oroszországot gazdaságilag és jogilag elszámoltassa az agresszióért, de elismernék, hogy a közeljövőben az újabb területek felszabadítása helyett a védelemre és az ország fennmaradó több mint 80 százalékának megjavítására kerülne a hangsúly” – foglalták össze elképzelésüket a cikk szerzői.

Könnyen elképzelhető, hogy a Kreml elutasítja Ukrajna tűzszüneti ajánlatát, de ebben az esetben továbbra is fennáll az a tétel, hogy a támadás helyett a védekezésre kell koncentrálnia. Szerintük ugyanis ez lehetővé tenné, hogy megóvják az ukrán hadsereg élőerejét, és több forrást szánhatnának a hosszú távú védelmi célokra és az ország újraépítésére. Ezen túl Ukrajna a Nyugatnak is pozitív üzenetet küldhetne azzal, ha egy olyan stratégiát mutatna fel, amely elérhető célokat tartalmaz.

A szerzők úgy látják, hogy egy ilyen stratégiával Ukrajna Oroszország számára is egyértelművé tehetné, hogy a mostani, a Nyugat és Ukrajna kifárasztására építő stratégiájuk hosszú távon kudarcra van ítélve.

Ez esetben elképzelhető, hogy végül mégis a tárgyalóasztalnál kötnének ki a felek, ami – a szerzők szerint – végső soron Ukrajnának lehetne előnyös, mivel úgy látják: Ukrajna számára a diplomácia nemcsak a háború véget vetéséhez, hanem az oroszok által megszállt területek visszaszerzéséhez is a lehető legjobb út.

„A jelenlegi harctéri területszerzések helyzete egy félig tele, félig üres pohárhoz hasonlítható. Egyrészről Ukrajna hihetetlen kitartásról és képességekről tett tanúbizonyságot, és nemcsak kivédték Oroszországnak az ország leigázására irányuló kísérletét, hanem a tavaly elvesztett területeik jelentős részét vissza is szerezték. Másrészről viszont ott van az, hogy milyen mérhetetlen emberi és gazdasági költségekkel járt a háború, és az a realitás, hogy Oroszország – legalábbis egyelőre – erőszakkal sikeresen megszerezte Ukrajna területének egy jelentős részét.

Ukrajna sokat híresztelt ellenoffenzívájának dacára Oroszország gyakorlatilag több területet szerzett a 2023-as évben, mint Ukrajna. Mindent összevetve azonban egyik fél sem hajtott végre jelentős előrenyomulást. Az ukrán és orosz erők gyakorlatilag patthelyzetbe kerültek, beállt az állóháború – összegezte a két szerző.

A Nyugat előtt több lehetőség áll. Az egyik az, hogy folytatják azt, amit eddig csináltak, vagyis jelentős fegyverszállítmányokat adnak Ukrajnának abban a reményben, hogy ez segíthet legyőzni Oroszországot.

A probléma az, hogy Ukrajna hadereje nem mutatja a jelét annak, hogy képes lenne átjutni Oroszország védelmein, akármeddig és akármilyen keményen küzdenek is. A védők rendszerint előnyben vannak a támadókkal szemben, és az orosz erők mérföldnyi hosszú aknamezők, csapdák, árkok, erődítések mellett ásták be magukat.

A Nyugat küldhet több harckocsit, nagy hatótávolságú rakétákat, és végül F–16-os vadászgépeket is. De nincs olyan ezüst pisztolygolyó, amely segíthet megfordítani a helyzetet a csatatéren – írták a szerzők, akik szerint lényegében ezt Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok is elismerte pár hete a The Economistnak, azzal a kijelentésével, amely szerint nem lehet komoly áttörésre számítani most a fronton.

Kitértek arra is, hogy az idő a mostani felállásban Oroszország oldalán áll: az orosz gazdaság és hadiipar jóval nagyobb Ukrajnáénál, valamint ők is segítséget kapnak Észak-Koreától és Irántól. Oroszország bármikor küldhet erősítést Ukrajnába, van ehhez élőereje, és az oroszellenes szankciók sem érték el a kívánt eredményeket, és az orosz energiaexport is talált magának piacot azután, hogy Európa felé leálltak a szállítások. Putyin pedig biztosnak tűnik a hatalomban, és a biztonságpolitikától kezdve a médiáig bezárólag mindent irányít Oroszországban.

Ezzel szemben Ukrajnában katonák és civilek halnak meg, az ország fegyverkészlete gyorsan apad, a gazdaság egyharmadával zsugorodott (bár az utóbbi időben már a növekedés jeleit mutatja), és a Nyugat kezd belefáradni az ország támogatásába, miközben Donald Trump a 2024-es elnökválasztás fő esélyese. Aki – ha megválasztják – a feje tetejére állíthatja az ország külpolitikáját, és eltávolíthatja az Egyesült Államokat Ukrajnától.

Ha ez megtörténik, akkor Ukrajna európai támogatói közt is zavarokat okozhat, és az ország nehéz helyzetbe kerülhet, ezért kell erre a forgatókönyvre még most, az elnökválasztás előtt felkészülnie Washingtonnak – fejtették ki véleményüket a szerzők, miközben arra is utaltak még, hogy most már az izraeli háború is eltereli a figyelmet Ukrajnáról, és emiatt újra kell gondolni az Egyesült Álamok teljes védelmi politikáját, költéseit is.

Sem Ukrajna, sem a Nyugat számára nem lesz politikailag könnyű szembenézni ezekkel a kijózanító stratégiai realitásokkal. De sokkal kívánatosabb Kijevnek és a támogatóiknak is az, hogy egy olyan új stratégiát tegyenek magukévá, amely egyensúlyba hozza a célokat és az eszközöket, mint hogy folytassák azoknak a céloknak az űzését, amelyek zsákutcába vezetnek – és amelyek miatt – rövid időn belül – jelentősen bezuhanhat Ukrajna nyugati támogatása – foglalták össze véleményüket.

A cikk végén megismételték korábbi állításaikat, hozzátéve azt is, hogy szerintük annak sem most van itt az ideje, hogy Oroszországot a Nyugat elszámoltassa az okozott emberi és anyagi károk miatt. A tűzszünet életeket menthet, segíthet az újjáépítésben, és lehetővé teszi Ukrajnának, hogy nyugati segítséggel kiépítse hosszú távú biztonságpolitikai stratégiáját ahelyett, hogy egy állóháborúban élné fel a fegyverkészletét – írták.

Ha Oroszország ezt mégis elutasítaná, Ukrajna akkor is magához ragadná a lépéssel a politikai kezdeményezést, és onnantól kezdve a Nyugatnak is még több oka lenne arra, hogy kitartson Ukrajna mellett, és újabb oroszellenes szankciókat léptessen érvénybe.

Annak fényében, hogy igaz ügyért harcolnak és sok mindent feláldoztak, Volodimir Zelenszkij elnököt és az ukrán közvéleményt nem lesz egyszerű meggyőzni arról, hogy változtassanak. De a realitás az, hogy ami egy szükségből – a túlélésért – zajló háborúként indult Ukrajnában, az mostanra egy választáson alapuló háborúvá alakult át, amelynek célja a Krím félsziget és a Donbász jelentős részének visszafoglalása. Nem egy megnyerhetetlen háború, de fennáll a veszély, hogy Ukrajna a nyugati támogatások elvesztését kockáztatja – írták a cikkben, amelynek végén megjegyezték: Ukrajna számára most járhatóbb út az, ha a megmaradt területeken egy „virágzó és biztos”, önmagát megvédeni képes demokráciát épít ki a NATO lehetséges tagjaként, ami már önmagában véve egy vereségként lesz értelmezhető Oroszország számára.

(FT - Index)