Mint számos korábbi példa bizonyítja, elegendő pénzzel és médiahátszéllel bármilyen szerény képességű, sőt kifejezetten félnótás vagy éppen korrupt politikust „fel lehet építeni”, és a kormányfői vagy elnöki székbe lehet ültetni. Bajnai „felépítése” már megtörtént, hatalomra juttatásának forgatókönyve készen áll. Az MSZP 2010-es választási vereségét követően két évig jegelték a fickót, vagyis kivonták a nyilvánosságból, részben azért, hogy a választók elfelejtsék vele kapcsolatos rossz emlékeiket, részben pedig, hogy megkíméljék a politikai ellenfelek „lejárató kampányától”. Közben mindenféle „felkészítő tréningeken” fejleszthette „kommunikációs képességeit”, és fejébe verték a követendő stratégia apró részleteit. A „nagy visszatérés” előkészítéseként eleinte sejtelmesen lebegtették „esetleges politikai szerepvállalásának lehetőségeit”, majd alig több mint másfél évvel a választások előtt immár nagy tömeg előtt nyilvánosan fel is léptetik a gazfickót a Milla október 23-i megemlékezésén. A forradalom mártírjai pedig forognak a sírjukban.

A továbbiakban a cionista-liberális sajtó Bajnait „gazdasági kérdésekben járatos, kormányzati tapasztalatokkal is rendelkező, pragmatikus szakemberként”, „eredményes válságkezelőként” fogja népszerűsíteni, aki ugyanakkor még „fiatal”, no és persze „európai gondolkodású”, „modern”, „Európában és Amerikában is megbecsülésnek örvendő, tekintélyes személyiség”. A Fidesz a maga roppant leleményesnek gondolt, visszafogott, valójában erőtlen és szerencsétlen módján igyekszik majd megtalálni a „Bajnai-jelenség” ellenszerét. Eleinte úgy tesznek, mintha nem is létezne, nem beszélnek róla, majd népszerűségének folyamatos növekedését látva, óvatosan kritizálni kezdik - no persze nem a személyét, hanem mindig csak az „elgondolásait” és „programját”. A kampány véghajrájában aztán, látva, hogy a „mérsékeltség” és az „úriemberség” sem segít, kapkodni kezdenek, és Bajnai orra alá dörgölik libás múltját, valamint a Gyurcsány árnyékában eltöltött éveket. Akkor azonban már késő lesz. Csak remélni tudom, hogy a Jobbik nem fog taktikázni és sunnyogni Bajnai Gordon ügyében, hanem minden lehetséges fórumon világgá kürtöli a színtiszta igazságot arról, ki is ez az ember valójában, és miféle idegen érdekeket képvisel.

Természetesen a Bajnait a magyar gyarmat kormányzójává előléptetni szándékozó zsidó pénzügyi körök és pr-tanácsadóik azt is tudják, hogy „mozgalmat” is kell szervezni a „vezér” mögé. Így született meg az Egymillióan a magyar sajtószabadságért! elnevezésű „Facebook-csoportból” a Millia nevű képződmény, mely a régi szép népfrontos időket felelevenítve egyesíti majd a „demokratikus ellenzék” különböző csoportjait. A népfront létrehozása persze némiképp döcögősen megy, végtére is a „demokratikus látszatra” is ügyelnie kell a magát „demokratikusnak” nevező ellenzéknek. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy nem mindenki van beavatva a „nagy stratégia” részleteibe, arról nem is beszélve, hogy mások is vezérkedni akarnak (Szarházy, El Qró, Szanyi). Úgyhogy az „ellenzéki egység kialakulásának folyamatát viták kísérik”, ami persze nem baj, mert mint majd szépen elmagyarázzák nekünk, a „viták a demokrácia természetes velejárói”. Egyébként is van még idő a választásokig, a lényeg, hogy legkésőbb 2013 tavaszán-nyarán megszülessen az egység, és elosszák szépen a pozíciókat a millások, az MSZP, a DK és az LMP pénzre és hatalomra éhes csirkefogói között. Talán addigra a hülye Gyurcsánnyal is sikerül megértetni végre, hogy Bajnai az új vezér, ő pedig örülhet, ha pártját egyáltalán beveszik a buliba.

Szép kis szövetség lesz, melyről a liberális média ódákat fog zengedezni, hangoztatva, hogy egy „minden ízében demokratikus”, „szociálisan érzékeny”, „európai” pártkoalíció született, amely „sokszínűségéből fakadóan mindenkit képes megszólítani”. Tény, ami tény, lesznek benne az MSZP és a DK révén bolond kommunista nyugdíjasok, az LMP és a Milla révén pedig megjelennek a drogos, buzi és „laza” fiatalok is. Nyilván a túlmunkába belefáradt és jövőjüket kilátástalannak érző középkorúakat sem lesz nehéz lépre csalni az üres lózungokkal, miként a zsidó pénzoligarchia remekül ért ahhoz is, hogyan állítsa érdekei szolgálatába a legszegényebb rétegekhez tartozó személyeket. Azokat, kik nem értik meg, hogy saját balsorsuk okozóiért rajonganak.

Semmi kétség, a Fidesz kormányzása is iszonyat, de semmi szükség rá, hogy 2014-ben egy újabb rémálom vegye kezdetét. A választások talán az utolsó lehetőséget nyújtják a magyarság számára, hogy demokratikus úton takarítsa el egyszer és mindenkorra a nyakára telepített bűnöző oligarchiát. Nem lesz könnyű, már csak azért sem, mert a hazánkat uraló cionista gyarmatosítók és a médiát felügyelő bérenceik mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a Fidesz egyedüli „alternatívájaként” a Bajnai vezette „millás” pártszövetséget tűnjön föl. A Jobbiknak a borzasztó hazugságözön és a „fősodratú” média elképesztő manipulációi közepette kell világossá tennie az igazságot: a magyarságra teljes rabszolgasors és nyomor vár, sőt hazáját is elveszítheti, ha nem lesz képes kiszabadulni a cionista pénzhatalom halálos szorításából.