A produkció hétfő esti adásának legvégén Erdős Miklós műsorvezető szóba hozta Dániel Pétert, annak apropóján, hogy a magyargyűlölő cionista az izraeli hadseregben szeretne szolgálni. Az „események összefüggéseinek” boncolgatása céljából meghívott két újságíró azonban ezúttal eltekintett az „elemzéstől”, ugyanis egyikük rögvest közölte, hogy nincs miről beszélgetni, mert végtére is „ki az a Dániel Péter”, semmi jelentősége nincs annak, amit ő csinál. A vitapartner ezzel egyetértett, a műsorvezető pedig engedelmesen berekesztette az eszmecserét, és elbúcsúzott a nézőktől.

A Hír TV-re és általában a fideszes médiára oly jellemző sunyi módon tértek ki a beszélgetés résztvevői ennek a valójában kulcsfontosságú kérdésnek az alapos megvitatása elől. Mert lehet persze Dániel Pétert jelentéktelennek feltüntetni, azonban az ő ténykedése aligha elszigetelt eset. Hazánk jövője múlhat azon, vajon hány hozzá hasonló fanatikus cionista van az országban. Ráadásul Dániel Péter közéleti tevékenységet fejtett ki: tüntetéseken jelent meg, magyar történelmi személyiség szobrát tette tönkre, facebookos bejegyzéseit idézte a sajtó, nyilatkozatokat adott a médiának, és politikusokkal (köztük pl.Gyurcsánnyal) barátkozott.

Dániel Péter eddigi viselkedése és Izraelbe alijázása kapcsán igenis fel kellene tenni a hazánk nemzetbiztonságát is érintő súlyos kérdéseket. Például azt, hogy vajon a hazai „zsidó közösség”, valamint a zsidók szolgálatába szegődött egyes vallásfelekezetek (kiemelten a Hit Gyülekezete) soraiban hány olyan magyargyűlölő cionista lehet, aki akár fegyverrel is hajlandó szolgálni imádott Izraelét? Mi lesz, ha közülük valakinek az agyát olyannyira elborítja a magyargyűlölet, hogy erőszakos cselekményt követ el? Kérdés továbbá az is, hogy a közélet szereplői között, a politikusok környezetében, a gazdasági élet vezető posztjain és a média világában mennyien lehetnek a zsidó állam érdekében ténykedő személyek. Vajon nem jelent veszélyt Magyarország nemzeti érdekeire, hogy egy idegen állam mellett elkötelezett közéleti szereplők – köztük izraeli-magyar kettős állampolgárok – gyakorolnak jelentős befolyást hazánk szellemi, politikai és gazdasági életére?

A HírTV „elemző műsorában” fellépő újságírók természetesen azért nyilvánítják „lényegtelennek”, „megvitatásra sem érdemesnek” Dániel Péter egyébként örvendetes alijázását, nehogy véletlenül ki kelljen mondani az igazságot. Mert ha kimondanák az igazságot, vagy akár csak óvatosan boncolgatni kezdenék a fentebb felvetett kulcsfontosságú kérdéseket, véget érne a gyönyörű újságírói karrier, és elesnek szép kis fizetésüktől is. De mit várhatunk vajon azoktól az újságíróktól, akik nem az igazságot kívánják a közvélemény számára közvetíteni, hanem saját egzisztenciális érdekeiket szem előtt tartva igyekeznek elhallgatni azt, és megfelelni a nem éppen Izrael-ellenes hatalom elvárásainak? Mennyiben tekinthetők hitelesnek az ilyen gyáva talpnyalók?

Az igazság pedig, melynek kimondásától az egész magyar újságíró-társadalom és a politikai-gazdasági elit úgy fél, mint az ördög a tömjénfüsttől, a következő: Magyarország a cionista zsidók vezetése alatt álló birodalom jogfosztott gyarmata. Az újságírókat (akiket inkább propagandistának kellene nevezni) pedig azért fizetik, hogy ezt az egyre nagyobb tömegek számára nyilvánvaló tényt elhazudják.