Ő ugyanis nem valami ulibuli párt által delegált, négy évre választott miniszterelnök. Ő a katolikus egyház spirituális vezetője, Krisztus földi helytartója, akinek nem jár le a mandátuma. Lemondásával arra a szintre degradálja a pozícióját, ahol egy államtitkár vagy iskolaigazgató van. Roppant veszélyes precedenst teremt; ettől kezdve akár zsarolhatóvá is válik. Ha bármi olyat tesz, ami nem tetszik a liberális médiának, a politikusoknak, az EU-nak, bárkinek, jöhet a követelés: mondjon le! Eddig csak kacagtunk ezeken a bágyadt kísérleteken (II. János Pállal szemben is bepróbálkoztak, teljesen eredménytelenül), ha viszont egyszer lemondott a pápa, akkor érdemes botrányokat kavarni, belekötni a szavaiba (pl. ellenzi a buziházasságot? Mondjon le!). A katolikus egyház maradék tekintélye is megszűnik.

Ha egyszer valaki pápa lett, haláláig az marad, akkor is, ha nem ül egészségben a palotájában, hanem mondjuk valamelyik római császár az oroszlánok elé küldi vagy magatehetetlenül fekszik egy kórházi ágyon. (Az nem érv, hogy a mindennapi adminisztratív teendőkhöz szükség van egy egészséges vezetőre; még Erzsébetváros is elvolt két évig polgármester nélkül, amikor Hunvaldot lecsukták, hát hogyne működne az egyház, ami egy kicsit szervezettebb és jobban kitalált társaság, mint egy budapesti kerület önkormányzata.)

Amikor az egységes olasz állam létrejöttével a pápa elveszítette világi hatalmát, bezárkózott a Vatikánba, kvázi fogolyként, IX. Piusnak eszébe sem jutott lemondani. (Hogy ez tetszett az Úrnak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő lett minden idők leghosszabban uralkodó pápája.) Egy apa sem mondhat le az apaságáról azért, mert öreg, fáradt, beteg. A pápa a katolikusok „atyja”, a neve is ezt jelenti. De nem mondott le Mindszenty József, sem a börtönben, sem az amerikai követségen. Ezzel sokkal többet használt a magyar egyháznak, mintha lehetőséget teremt valami békepapnak, hogy betöltse a pozíciót. És minden gúnyolódás dacára holtáig kitartott a lengyel pápa is, aki szentként távozott, hívek millióinak szeretetétől kísérve.

Én, mint a hatalmas katolikus egyház kicsinyke tagja, kérem a pápát, gondolja meg magát, és vonja vissza ezt a gyáva, méltatlan döntését. Kérem a többi katolikust is, imádkozzanak ezért. Függetlenül attól, kinek mennyire szimpatikus, karizmatikus az adott egyházfő, nekünk ő Krisztus helytartója, akit ezért szeretünk, tisztelünk.

Megértem, hogy beteg, fáradt. Csakhogy a pápai szolgálat nem élvezet, nem habostorta. A szentatya servus servorum dei, Isten szolgáinak szolgája. I. János Pál állítólag azt mondta a konklávén, amikor megválasztották: „Isten bocsássa meg nektek, amit velem tettetek.” De vállalta a feladatot. (33 nap múlva halott volt…)

Sokan az egyház „modernségét, megújulást” látják ebben a gesztusban. Csakhogy mindaz, amit ma a „modernség” jelent, távol van a krisztusi elvektől. Ha tehát az egyház „modern” lesz, nem lesz keresztény. Persze, tudjuk, valakiknek éppen ez a célja.