Annak idején a német nemzetiszocialisták között is voltak hívei a cionizmus támogatásának, mert abban reménykedtek, hogy talán sikerül a zsidókat távozásra bírni Európából. (A „zsidó bankárok tudatosan támogatták Hitler hatalomra jutását”-féle buta mendemondák mellett a nemzetiszocialisták és a cionisták második világháború előtti és alatti szórványos együttműködése az alapja annak a hazug és ostoba propagandának, mely szerint a „nácizmus” a cionista zsidóság „találmánya” volt.) Úgy gondolom azonban, súlyosan tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ha Izrael nem érezné többé fenyegetve a palesztinok feletti uralmát és általában a Közel-Kelet népei felett gyakorolt hegemóniáját, akkor a zsidóság döntő többsége a hazájának tekintett államba költözne, és ezzel megszűnne a magyarságot és a Nyugat más népeit fojtogató cionista elnyomás.

A félreértés elsősorban abból adódik, hogy sokan a nemzeti oldalon sem látják világosan a cionizmus – és általában véve a zsidó nacionalizmus – valódi természetét. Amikor ugyanis a 19. században a nyugati világban mindenütt szárba szökkent a nacionalizmus eszméje, a zsidóság körében is megjelent az újfajta nemzeti érzés. (Az újkori zsidó nacionalizmus tabu téma mind az „értelmiségi közbeszédben”, mind pedig az iskolai oktatásban. Ugyanis ha szót ejtenének róla, az értelmesebb emberek elkerülhetetlenül levonnák a helyes következtetést: a zsidóság és az európai nemzetek többségének nacionalizmusa összeegyeztethetetlen egymással. Ezért azután a cionista propagandisták a zsidók nacionalista célkitűzéseit az „emberiség érdekeivel”, a ”történelmi haladással”, a „humanizmussal”, a „demokráciával” azonosítják.) Csakhogy amíg a nyugati népek számára a nacionalizmus a saját nemzetállam megteremtését, függetlenségének biztosítását, illetve (elsősorban a gyarmatosítás révén) erejének növelését jelentette, addig a szétszórtságban élő zsidóság kettős célt tűzött maga elé: egyrészt a nyugati civilizáció feletti uralom megszerzését (melynek stratégiáját és konkrét lépéseit oly hűen mutatják be a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, teljesen függetlenül attól, kik is írták valójában), másrészt a palesztinai zsidó állam megteremtését. A zsidó nacionalisták – rejtegetni akarván világhatalmi törekvéseik létét és megvalósulását – mindig csak a cionizmusra hivatkoznak, holott Izrael megteremtésével párhuzamosan zajlott a globális zsidó birodalom rendszerének kiépítése is.

Márpedig a kétféle törekvés – a zsidóság uralta birodalom és Izrael megteremtése – nem csupán párhuzamosan zajló, de egymást feltételező folyamat során valósult meg. Magyarán: Izrael véres eszközökkel történő létrehozásának és fenntartásának feltétele a nyugati hatalmak erőteljes támogatása, amely csakis akkor biztosítható, ha a zsidók uralják a nyugati világot. (Ha nem állna szilárd zsidó befolyás alatt a Nyugat, akkor az USA is, az európai államok is meggondolnák, érdemes-e a közel-keleti izraeli hegemónia megteremtésének érdekében végképp a Nyugat ellen hangolni az arab-iszlám világot, és megvívni a súlyos véráldozatokkal járó és hatalmas összegeket felemésztő háborúkat.) A zsidó birodalom létezése hívta tehát életre a cionizmus pusztító eszméjét, ugyanakkor a cionizmus létezése és főleg „eredményei” elképzelhetetlenek a zsidóságnak a nyugati világ feletti (demokratikus mezbe öltöztetett) diktatórikus uralma nélkül. Izrael tehát addig fog fönnállni, amíg létezik a zsidók irányítása alatt álló „globális” birodalom.

Így tehát teljesen értelmetlen arról álmodozni, hogy „ha Izraelben a zsidók biztonságban éreznék magukat, akkor elmennének innen”. Nem feltétlenül szükséges ugyan, hogy valamely birodalom kiváltságos és uralkodó népe minden egyes alávetett tartományban jelen legyen (például a rómaiak sem telepedtek meg birodalmuk összes provinciájában), ugyanakkor azért az óvatos „választottak” mégiscsak lényegesnek tartják, hogy a „zsidó közösségek”, a „zsidó emberek” minél több tagállamban „közelről” felügyeljék az irányításuk alatt álló helyi elöljáróságok működését és a fasizmussal folyton kacérkodó „bűnbakkereső” gój alattvalók tevékenységét. (Vannak azután olyan helyek is, ahol előszeretettel telepszik meg tömegesen a birodalmat irányító kiváltságos népcsoport. Sajnos ezeknek a helyeknek az egyike hazánk, Magyarország is.)

A zsidók semmiképpen sem tehetik meg tehát, hogy mind egy szálig Izraelbe költözzenek, mert ebben az esetben meggyengülne – idővel talán meg is szűnne - a nyugati világ felett gyakorolt óriási befolyásuk, melynek nyomán a palesztinok földjét bitorló izraeli terrorállam fennállása sem lenne hosszú ideig biztosítható. Attól pedig nem kell tartani, hogy „Izrael összeomlása esetén a zsidók tömegesen hozzánk költöznek”. Ugyanis „Izrael összeomlása” csakis abban az esetben fog bekövetkezni (de akkor feltétlenül), amikor végzetesen meggyengül, vagy meg is szűnik a zsidóknak a Nyugat felett élvezett korlátlan hatalma. Akkor azonban már Magyarország (ha még létezni fog egyáltalán) is kiszabadul a globális cionista birodalom halálos öleléséből, és függetlenségét visszanyerve már nem lesz arra kötelezve, hogy befogadja a „közel-keleti menekülteket”.

Perge Ottó - Kuruc.info