Nem mondta ki a nevem, mégis – mint volt hallgatója – megszólítva érzem magam, ezért válaszolok. Tanár úr hálás lesz érte, ebben biztos vagyok. Hálás lesz, mert egyedül tőlem fog őszinte választ (vagy bármilyen választ) kapni arra a kérdésre, miért tudott megerősödni a „szélsőjobb” az ELTE bölcsészkarán.
Sokan megveregetik majd a vállát, hogy „Ez az, Péter, valakinek ki kellett már mondania, hogy elég volt a nácikból!”. „Meg kell húznunk egy vonalat, hogy eddig és ne tovább!” „A '30-as években is így kezdődött, el kell taposni a kis turulfiókákat, mielőtt kifejlődhetnének!” Ilyen és ehhez hasonló gratulációkat fog kapni, de az igazságot egyik kollégája sem fogja a szemébe mondani.
Mert az így hangzana: „Péter, a szélsőjobboldal megerősödésének mi magunk vagyunk az okai. Nem azért, mert túl demokratikusak lettünk volna, hanem mert soha egy percig sem gondoltuk komolyan demokráciát.
A Népszabadságban bevallotta, hogy a Jobbikot „a megszállott gyűlölet és a tébolyult antiszemitizmus paramilitáris alakzatának” tartja, akik a „nemzetiszocializmus gyilkos világnézetének követői, semmi mások”. Ez az Ön véleménye, amelyhez joga van, és én ezt tiszteletben tartom. Én a megfelelő szócserékkel ugyanezt gondolom az SZDSZ-ről, illetve a mögötte álló eszmeiségről, amelynek Ön és az egész ELTE-s média tanszék híve. Nyilván soha nem fogjuk meggyőzni egymást a magunk igazáról, mert ez nem észérvek, hanem világok csatája. Mindannyian tisztában vagyunk, és közvetve vagy közvetlenül naponta megéljük ezt a küzdelmet, amikor összecsap a nemzeti a liberálissal, a népi az urbánussal, – és igen, mondjuk ki – keresztény a zsidóval.
Mert ez az egész mostani ügy eltéstől, hököstől, jobbikostól, mindenestül csak erről szól, és ennek most Ön és kollégái nagyon örülnek. Úgy örülnek, mint a Jobbik, amikor Simon Peresz 2007-ben elmondta azt az ominózus beszédet Magyarország felvásárlásáról. Most már néven lehet nevezni az ellenséget, lehet zsidózni/neonácizni, meg lehet fújni a kürtöket, ott az ellenség, oda tüzeljetek! Ki lehet takarítani a jobbikosokat, be lehet sóval hinteni a hököket, a HaHa már fél lábbal bent van az ajtóban, most kell még egy kicsit megnyomni a médiát, aztán visszavehetjük a magyar közéletnek ezt a kis szegletét, ami még nem a miénk. Mert csak az számít, mindig is ez számított, igaz?
Azt írja, hogy az Önök által kínált oktatási program nem volt elég ahhoz, hogy „megvédjék diákjainkat a neonácizmus szellemétől.”. Ez valóban így van, de nem azért, mert túl összetett, túl apolitikus vagy túl demokratikus lett volna. Éppen ellenkezőleg: túl egyszerű, túl átpolitizált és túl diktatórikus volt. És a szavait nem tudom máshogy értelmezni, mint hogy ez a jövőben még inkább így lesz. Aki eddig 4-est kapott a Magyar Gárdáról írt dolgozatára, mert „túl objektív volt”, az most már csak 2-est fog.
„Tehetséges, okos diákjaink kerültek bele ebbe a világba (értsd: Jobbik): mert nem volt nekik elég a magyarázat, amit tőlünk kaptak a világról”. Tanár úr, a legőszintébben mondom, hogy a legtöbben azért kötöttek ki a másik oldalon, mert túl sok volt nekik ebből a világból. Abból a világból, ahol soha semmilyen fórumra nem hívják meg a másik felet, mert „demokrata nem áll szóba a szélsőjobbal”. Ahol a diákok csak egyféle interpretációt hallanak politikáról, társadalomról, kultúráról. Ahol nincs meg a választás szabadsága, de még a választás szabadságának illúziója sem, ahol csak a holokausztozás előtt nyílnak meg az ajtók, ahol senki sem veszi komolyan azt a liberális elvet, miszerint a szabadság a másként gondolkozók szabadsága.
Hogy mennyivel demokratikusabb a jobbikosnak mondott HÖK az Ön által vezetett tanszéknél, arra pont az Ön által felhozott (és véleménye szerint „radikális felülvizsgálatra” szoruló) gólyatábor a legjobb példa. Ahol a Kárpátia mellett Péterfy Bori számait is berakja a DJ. Mert a mi világunkban mindkettő megfér egymás mellett, és egyik létjogosultságát sem tagadjuk.
Úgy gondolom, fel kell tenniük maguknak a kérdést: miért hagyja el sok nemzeti gondolkozású fiatal a tanszéket? Miért nem érzik otthon magukat ebben a környezetben? Miért lengi be az autokrácia, a cenzúra és a kirekesztés áporodott levegője a Múzeum körúti épület földszinti folyosóját? Azért kell feltennie magának a kérdést tanár úr, mert Ön az egyik legnagyobb tudású, legbefolyásosabb tagja a kommunikációoktatásnak Magyarországon. De tudását és hatalmát nem az universitas szellemiségéhez méltóan használja, és most arról igyekszik meggyőzni magát (és kollégáit), hogy ezen a borzasztó rossz úton kell tovább menni. Kegyetlenül, kompromisszumok és együttérzés nélkül.
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy Önnek vagy bármely más korábbi oktatómnak tanácsokat adjak, mégis megteszem, mert hiszem, hogy az őszinte szónak van ereje. Amikor toleranciát, empátiát és előítélet mentes attitűdöt hirdetnek, ezt előbb saját maguk számára fogadják el kötelező érvényűnek, mielőtt másokon számon kérik.
Volt diákja és hököse,
Bencsik János - jobbegyenes.blog.hu
