A demokratikusnak hazudott rendszerben egyre több és több a tiltás. Törvényeink nem csupán a bizonyos etnikumok tagjai vagy vallási irányzatok követői elleni „gyűlöletkeltést” büntetik, de immár tilos a „nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek tagadása és kisebbítése”, valamint az „önkényuralmi rendszerekhez kötődő szimbólumok” viselése is. A hatalom pedig teljesen önkényesen tilt be felvonulásokat és rendezvényeket. Történik mindez egy állítólagos „liberális demokráciában”, a demokráciájára oly büszke USA, az EU, Izrael, valamint a magukat demokratikusnak nevező pártok és politikusok legteljesebb jóváhagyása közepette.

A szabadság gyors ütemben történő felszámolásának folyamata nem csupán magyarországi jelenség: az EU-ban szinte mindenütt léteznek már a „gyűlöletkeltést”, illetve a „holokauszt tagadását” büntető jogszabályok. Hogy mi számít „gyűlöletkeltésnek”, illetve a „holokauszt tagadásának”, azt pedig a hatalom cionista birtokosai döntik el. Holmi „demokratikus értékektől”, „törvények uralmától”, „liberalizmustól” pedig a legkevésbé hagyják zavartatni magukat. Az sem lep meg senkit, ha a globális birodalom egyes tagállamaiban pártok betiltására, vagy internetes weblapok fölszámolására tesznek egyre sűrűbben javaslatot – ráadásul éppen azok, akik a legtöbbet szónokolnak a „toleranciáról”, a „szabadságról” és a „demokráciáról”. De szaporodik azoknak a bátor újságíróknak és történészeknek a száma is, akiket nézeteik nyilvános kifejtése miatt bíróságon elítéltek, vagy állásukból elbocsátottak.
A tömegek pedig úgy nálunk, mint Európában meglehetős közönnyel szemlélik az új önkényuralom létrejöttét. De ami még meglepőbbnek tűnhet: hallgat az úgynevezett értelmiség többsége is. Ha ezen az úton haladunk tovább, akkor az Európai Unió polgárai lassan ugyanolyan szolgaságba jutnak, mint amilyen szolgaságban éltek az egykori kommunista világ lakói.
Ami napjainkban történik, emlékeztet némiképpen a principátus korára a Római Birodalomban. Az időszámításunk előtt 31-ben véres harcok nyomán uralomra jutott Augustus ugyanis egy olyan rendszert vezetett be, amelyben formailag működtek ugyan a köztársaság intézményei (szenátus, népgyűlések, léteztek a régi hivatalok stb.), a valóságban azonban minden lényeges kérdésben a cézár hivatala döntött. A principátusnak nevezett rendszer közel három évszázadon keresztül fennmaradt – habár az idő múlásával a köztársasági intézmények amúgy is csekély befolyása még tovább csökkent.
Több évszázad múltán a történelemkönyvek talán úgy fognak visszaemlékezni a globális birodalomnak a 21. század legelejétől számított korszakára, mint egy olyan időszakra, amikor a demokráciának nevezett rendszer paravánja mögött kiépült a kiváltságos cionista pénzügyi elit diktatúrája. A magyarországi tartomány helytartói pedig készségesen követik a birodalmi központ iránymutatásait, és rohamtempóban szűkítik Magyarországon a demokratikus szabadságjogokat. De hogy lehetőleg a közvélemény ne vegye észre, milyen irányban is haladunk, a globális önkényuralom kiépítésén munkálkodó „liberális” erők erőteljes kampányt folytatnak a „szabadságjogok védelme” érdekében.
Volt idő, amikor azzal vigasztalták a rendszerváltásnak nevezett folyamat nyomán még kilátástalanabb helyzetbe került társadalmi csoportokat, hogy ha az életszínvonal növeléséhez fűzött várakozások a többség számára illúziónak is bizonyultak, de legalább a szabadság áldásait élvezhetik. 23 évvel a kommunizmus bukása után elmondhatjuk: a magyar nép – Kelet- és Dél-Európa népeihez hasonlóan – nem csupán egyre nyomorúságosabban él, de szabadságától is meg kívánják fosztani. Mi marad még, amiért érdemes fenntartani ezt a rendszert?
Perge Ottó - Kuruc.info