A fentiekben jelzett három alapvető célkitűzést a cionista propagandisták a „rasszizmus és az előítéletek leküzdése”, a „gazdasági válság”, illetve a „terrorizmus elleni háború” jelszavai mögé rejtik. Sajnos milliók dőlnek be a hazugságkampánynak – annak ellenére, hogy nem túlságosan bonyolult feladvány megérteni a hirdetett jelszavak mögötti valóságos törekvések lényegét. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a három célkitűzés megvalósításától függ a zsidó vezetés alatt álló globális birodalom hosszú távú fennmaradása, illetve további terjeszkedése. A folyamatok pedig – kisebb-nagyobb döccenőktől eltekintve – megfelelő ütemben haladnak: az úgynevezett „gazdasági válság” csak nem akar véget érni, a „multikulturalizmus” él és virul, a „terrorizmus elleni háború” pedig tovább szedi az áldozatait.

A valaha magas színvonalú szociális ellátórendszer (a „jóléti állam”) felszámolása és a kevert fajú népesség létrehozása teljes összhangban áll egymással, hiszen a harmadik világból származó bevándorlók nyilvánvalóan sokkal csekélyebb fizetéssel és a gyengébb színvonalú állami szolgáltatásokkal is beérik, mint a magasabb igényeket támasztó őshonos európaiak. Másrészt viszont a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a „terrorellenes háború” hamis jelszava alatt folytatott újgyarmatosítás, valamint a multikulturalizmusnak az európai társadalmakra történő ráerőltetése nem áll összhangban egymással. Hiszen azok a térségek, amelyek meghódítását a Nyugat feltétlen szükségszerűnek tekinti, jelentős részben az iszlám befolyási övezetébe tartoznak. Viszont ha a cionista birodalom muzulmán országokat hódít meg, és muzulmánokat gyilkol, akkor számolhat az Európában megtelepedett muzulmán tömegek ellenállásával. Radikális nemzeti körökben régóta töprengenek azon a rejtélyen, hogy vajon miért erőlteti az Európát is uraló zsidó elit az iszlám vallású milliók beáramlását a kontinensre, amikor egyidejűleg iszlám államok térdre kényszerítése érdekében folytat háborúkat a Közel-Keleten?

A fajok és kultúrák tudatos összevegyítése kétféle haszonnal is jár a cionista oligarchia számára. Mert túl azon, hogy a „multikulti” révén megteremthető egy gyökereitől elszakított, csekély műveltségű, olcsó munkaerőnek és engedelmes fogyasztónak alkalmas, „kezelhető” tömeg, a bevándorlók segítségével az őshonos európaiak öntudatos, nacionalista erői is kiválóan sakkban tarthatók. (Nálunk egyelőre a cigánysággal tartják sakkban a magyarokat.) A bevándorló csürhe randalírozása leköti a nacionalisták energiáit, figyelmüket pedig a végzetes folyamatokat irányító cionista bankárelit elleni küzdelem helyett az ijesztő ütemben szaporodó idegenek megrendszabályozására irányítja.

Ma már egyértelműen kimondható, hogy a szemünk láttára kiépülő globális szörnyállam veszedelmesebb minden korábbi nagyhatalomnál, mivel történelmileg hihetetlenül rövid idő alatt az uralma alatt álló nemzeteket végképp felmorzsolhatja. Északnyugat-Európa valaha dicső népei vélhetően a még mindig viszonylag magas életszínvonalnak köszönhetően tűrik el az idegenek invázióját. Az cionista oligarchia az „oszd meg és uralkodj” elvét szem előtt tartva nem csupán az őslakosok és a muzulmán bevándorlók közötti ellentéteket használja ki a maga javára, de gondosan ügyel arra is, hogy a „válságtól” erőteljesebben sújtott dél- és kelet-európai tartományok népei a birodalom gazdagabb tagállamait okolják nehézségeikért. Nem csupán Görögországban, de másutt is hajlamosak az elkeseredett emberek a „németeket” okolni gazdasági bajaikért. Legutóbb Orbán Viktor is beszállt a hamis kórusba, amikor a Kossuth Rádióban arról beszélt, hogy a „németek küldtek már lovasságot Magyarországra”, de „nem volt jó ötlet, nem vált be”. Ugyanakkor teljesen érthető, hogy a globális birodalommal szembeni legerősebb ellenállás - vagyis az „antiszemitizmus” - éppen azokban a provinciákban alakul ki, melyekben sem a tisztességes életszínvonal eléréséhez szükséges lehetőségek, sem pedig a nemzeti lét megőrzésének alapfeltételei nincsenek biztosítva.

Csak remélni lehet, hogy idővel egyre több, elsősorban dél- és kelet-európai polgár szeméről hullik le a hályog, melynek nyomán felteszik végre a nyugtalanító kérdést: mi értelme is van a világ több pontján is hódító, véres háborúkat folytató globális birodalom létének (EU-nak, NATO-nak, IMF-nek stb.), ha az alattvalók milliói számára sem a megfelelő megélhetési feltételek, sem nemzeti identitásuk megőrzésének lehetőségei nincsenek biztosítva?

Perge Ottó - Kuruc.info