2013. június 21-én az Országgyűlés – jelenleg jogi vita tárgya, hogy törvényesen vagy nem – elfogadta a földforgalmi törvényt, amely jövő év május 1-jétől lép hatályba, akkor érkezik majd el az igazság pillanata, s kiderül, hogy a magát nemzeti pártnak álcázó Fidesz mennyire átverte a benne bízó szavazópolgárokat és Magyarország területének hányad része kerül majd idegen tulajdonba. A parlamenti végszavazáson a Jobbik látványos demonstrációval tiltakozott a hazaárulás újabb fejezete ellen – mindhiába. A kétharmad döntött.
 |
Természetesen a Fidesz egyre fogyatkozó példányszámú házi lapjában, a Széles-féle Magyar Hírlapban már másnap megjelent Bayer Zsolt publicisztikája a Jobbikot élesen támadva, s a Fidesz alkotta törvény mellett téve le a hűségnyilatkozatot. A Föld című cikkben Bayer a következőket írja:
„Lássuk a tényeket: a magyar földtörvény a dán földtörvény mintájára készült. Hároméves helyben lakáshoz, életvitelszerű földműveléshez köti a földvásárlást. S ezenkívül beiktat még egy akadályt: ha a külföldi mindezen előírásoknak megfelel, akkor a faluközösségnek is rá kell bólintania a vásárlási szándékra, és a faluközösség indoklás nélkül megvétózhatja a vásárlást.Nos, ha egy külföldi állampolgár három éve nálunk él valahol vidéken, és hivatásszerűen műveli a földet, s három év elteltével a helyi közösség is rábólint a földvásárlási szándékára, akkor az a külföldi nyugodtan vegyen földet minálunk. Egyrészt azért, mert akkor az az ember itt akar élni, másrészt azért, mert uniós tagként ez a legtöbb, amit megtehetünk. És nyugodtan próbálja ki bárki: menjen Dániába, feleljen meg ezeknek a feltételeknek, és vegyen utána földet ott magának.Ahogy a dán földeket sem fogják ilyen módon kivásárolni a dánok alól, úgy a magyar földet sem fogják kivásárolni alólunk. Mert nem lesz lehetséges. A másik tény: eddig a teljes magyar földterületre vetítve ötven százalék volt a nagybirtok aránya. Az új földtörvény ezt az arányt húsz százalékban határozza meg. Ezek után azt állítani, hogy a kormány eladja a magyar földet, illetve hogy a nagybirtokrendszert tartja fenn, egyszerűen hazugság.”
Nos, a Fidesz-politikusok, illetve Bayer Zsolt állításaival szemben a valós és egyben tragikus tények a következőkben foglalhatóak össze. A földtörvény szövege szerint külföldinek az minősül, aki nem az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség állampolgára. Ez utóbbihoz tartozik az EU-tagállamokon kívül Izland, Norvégia és Liechtenstein, továbbá különleges Svájc helyzete, amely ugyan nem tagja a térségi közösségnek, de az Európai Közösséggel és tagállamokkal kötött szerződések alapján a személyek szabad mozgása vonatkozásában azonos jogállású. Ezen túlmenően az Európai Uniónak ún. társulási szerződése van számos, a mediterrán térségben lévő nem európai állammal. Ezek között kiemelt helye van Izraelnek. A második Orbán-kormány még 2010. november 8-án keresztülvitte az Országgyűlésben a bilderberges Martonyi János külügyminiszter által beterjesztett 01473-as törvényt, amelyben Magyarország elfogadta Izraelnek az Európai Unióval való társulását. A jogszabály szövege hangsúlyozza, hogy megalkotásakor külön figyelembe vették „a Közösségnek és Izraelnek a szabad kereskedelem, és különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) Uruguayi Fordulójából eredő jogoknak és kötelezettségeknek való megfelelés iránti elkötelezettségét”, továbbá „meggyőződve arról, hogy a társulási megállapodás új légkört teremt gazdasági kapcsolataik, és különösen a kereskedelem, a befektetés, valamint a gazdasági és technológiai együttműködés fejlődése számára”, a társulás elfogadása mellett döntöttek a képviselők. Az eljövendő időszak fejleménye lesz, hogy az EU-Izrael kapcsolatok miként válnak majd mind szorosabbá, illetve hogy a társulási szerződésben foglaltak mit jelentenek majd konkrétan a magyar termőföld izraeli állampolgárok által történő megszerzése, felvásárlása tárgyában. A kettős állampolgárok földszerzését értelemszerűen semmi nem fogja akadályozni. Egy szó mint száz, nem igaz, hogy a most elfogadott földtörvény tiltja a külföldiek magyarországi birtokszerzését.
Miközben a Bayer Zsolt által említett Dániában – de Ausztriában, a Benelux-államokban és másutt is – erős a helybéli gazdálkodó paraszti társadalom, és a termőföldek valóban az ottani, autonóm közösségek kezében vannak, addig Magyarországon már most, a latin-amerikai birtokstruktúrára módfelett emlékeztető latifundiumrendszer létezik, a gazdálkodó magyar agrárnépesség birtokon kívülre szorult, egzisztenciálisan ellehetetlenült, s ennélfogva még csak esélye sincs arra, hogy földhöz, önálló kisgazdasághoz jusson a jövőben.
 |
A Nyugattal való összehasonlítás már önmagában véve is elhibázott, hiszen ott nincs is földpiac, minthogy akinek földje van, az megtartja, ellenben Magyarországon igen nyomottak a földárak. A nyugati és a hazai árak közötti eltérés az ötszöröstől akár az ötvenszeres nagyságrendig is terjedhet. Vagyis a földpiac liberalizálásával a magyar emberek óriási versenyhátrányba kerülnek a jövevényekkel szemben saját hazájukban. A külföldiek tömeges és gyakorlatilag korlátozatlan mértékű földszerzése megfosztaná hazánkat legértékesebb természeti kincsétől és jövedelemforrásától, s ennek logikus következményeként a stratégiai jelentőségű élelmiszerbiztonságtól és szuverenitásunktól is.
Az a Fidesz által sulykolt propagandaszöveg sem állja meg a helyét, miszerint a jövőben csak földműves vásárolhat majd földet. Az új törvény szerint ugyanis csak az nem számít földművesnek, aki nem akar az lenni. Földműves az, aki a földdel foglalkozik, illetve nagyon lényeges körülmény az is, hogy az előírások alól eleve felmentést kap az a személy, aki legalább 25%-ban a tulajdonában álló gazdasági társaság részvényese.
Ami a nagybirtok szerepének és részarányának csökkenését illeti, ennek a tételnek az elfogadásához a gyógyíthatatlan naivitás lelki betegségében kell a Fidesz-hívő állampolgárnak szenvednie. Kezdjük a jelenleg fennálló állapotokkal. Miként fentebb már utaltam rá, Magyarországon ma latifundiumrendszer van, ez bevégeztetett történelmi tény. A földtörvény viszont értelemszerűen, a hatálybalépése előtti időszakra és az akkor kialakult birtokstruktúrára nem vonatkozik és nem tartalmaz előírásokat, korlátozásokat. Ráadásul a jogi szövegbe épített számos „kiskapu” lehetővé teszi azt, hogy a nagytőkés oligarchák tovább folytathassák földharácsoló ténykedésüket, sőt az „egyenlők között a legegyenlőbbekre” az egész törvény nem is fog vonatkozni. A bankokról, illetve az ún. integrátorokról van szó, akik az egész mezőgazdasági termelés regionális összefogására és irányítására kapnak majd megbízatást a kormánytól, s hozzá természetesen zsíros állami földeket is. Mivel a jelenlegi földhasználóknak és a nagy állattartó telepek üzemeltetőinek a június 21-i törvény elővásárlási jogot is biztosít, még csak esély sincsen a hatályos jogi keretek között a birtokszerkezet érdemi megváltoztatására. Egyúttal a kényszerhasznosítás intézménye azt is lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság teljes kizárásával növelhessék nagybirtokaikat a politikailag privilegizált „kiválasztottak”. Ami pedig a „nem kiválasztottak” számára megállapított földlimitet illeti, magánszemélyek esetében a tulajdoni korlát 300 hektár. Igen ám, csakhogy nincs összeszámítás a családtagok esetében. Vagyis lehetséges lesz a földek „szétírása”, tehát egy családon belül több személy is rendelkezhet majd 300 hektár kiterjedésű birtokállománnyal, tekintettel arra, hogy a családtagok és részvényesek földjei nem adódnak össze. Ezen túlmenően a cégek esetében 1200 hektár a birtokhatár, a nagytőkés állattartók és vetőmagtermesztők számára pedig 1800 hektár a plafon. S emlékeztetőül: az integrátorokra és bankokra ez a megkötés sem vonatkozik majd.
Végezetül, mint lényegi problémát, meg kell említenünk a helyi földbizottságok összetételének kérdését. Nem igaz, hogy ezek a testületek a helyi gazdák soraiból fognak kikerülni, mivel mindenki tagja lesz a földbizottságnak, akinek a szóbanforgó településen földtulajdona van. Nevesítve, a Csányik, Nyergesek, Leisztingerek és a külföldi spekulánsok is aktívan részt vesznek majd a „helyi” földbizottságok munkájában, s az ő szándékaik lesznek majd a meghatározók a döntéshozatalkor. S itt említendő meg az a kritérium is, miszerint a tulajdonjog-szerzéshez szükséges a helyben lakás. Nos, ez adminisztratív-jogi trükkökkel könnyen kijátszható. Közismert az izraeli Joav Blum elhíresült sukorói ingatlanügylete, melyet azért tudott tető alá hozni, mert „helybéli” lakos volt, csak éppen köze nem volt a településhez.
 |
Röviden vázolva, ez a Fidesz földtörvénye, amely – a kormányzati kommunikáció szerint – a nemzeti kincsnek minősülő földet a nemzet tulajdonában tartaná meg. Csakhogy a történet teljesen másról szól. A globalista-nagytőkés körök hazai, idegenlelkű kollaboráns lakájaik hathatós közreműködésével a kegyelemdöfést készülnek megadni az egykor magyar nemzetnek nevezett közösségnek. Herder jóslata történelmileg belátható időtartamon belül könnyen valósággá válhat. Éppen ezért volt helyénvaló a Jobbik-frakció „rendbontása”, pontosabban obstrukciós kísérlete, hogy megakadályozza ennek a hazaárulás büntetőjogi tényállását kimerítő nemzetvesztő törvénynek parlamenti végszavazását. Ám ez a törvényhozási akció önmagában kevés: az egész nemzetnek kell összefognia, hogy elejét vegye ennek a nemzetellenes háború végkifejletét jelentő jogszabálynak a hatálybalépését.
Éppen ezért érthetetlen – vagy nagyon is érthető – az említett Bayer-cikkben olvasható Jobbik-ellenes kirohanás. A Magyar Hírlap vezérpublicistája szerint
„a Jobbik azért hazudik, mert már nincs is más lehetősége. Képességtelen, ostoba fajankók gyülekezete az egész, akik egy dolgot tudnak pontosan: ez a négy év volt életük első és egyben utolsó dobása. Ezért álltak oda az ülésteremben balhézni a pulpitus köré, hogy híveiknek megmutassák még egyszer magukat. Hogy a hiábavaló, ártó és hazug gyűlölködés csontját vessék azok elé, akik úgysem fogják soha életükben elolvasni, mi is van beleírva abba a törvénybe, mert nekik elég, ha látják az ostoba pofákat maguk előtt őrjöngeni. Hát ez sikerült.”
Nos, valóban sikerült. Csak nem úgy, ahogyan a szerző gondolja. Mert ezt a földtörvényt tollba mondták a budapesti helytartó-kormánynak, amelynek mameluk parlamentje mindent megszavaz. Akárcsak hajdan látatlanul és olvasatlanul a lisszaboni szerződést. Igaz, akkor még MSZP-SZDSZ-kormányzat regnált Budapesten. Ám ez sem különb. Azt pedig már most borítékolhatjuk, hogy a Fidesz-KDNP a kormányzat egyetlen felelősen és nemzetben gondolkodó egykori agrárállamtitkár tagja ellen mocskolódó stílusú, lejárató kampányba kezd. Pontosabban Bayer már megadta az alaphangot hivatkozott írásában:
„Ángyán pedig végre kilépett a Fidesz-frakcióból. Őszintén szólva éppen ideje volt. Én már egy éve kivágtam volna, hogy a lába se érje azt az immáron nem eladható földet. Most végre ment magától. És csak azon kell töprengenie, hogy a zsebjakobinusokhoz csatlakozik vagy a Párbeszéd Magyarországért eszdéeszeseihez. Ugyanis mindkét formációban tárt karokkal várják. Ami szintúgy elgondolkodtató.”
Attól a nem mellékes körülménytől azért ne tekintsünk el, hogy Ángyán József a jövőben egyetlen politikai pártba sem kíván belépni. Hanem mindenkivel összefogva, akinek ez fontos, meg akarja védeni azt a múlt hét péntek óta immár nagyon is eladható magyar anyaföldet.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
(Képek: greenr.blog.hu)
