A cionista-liberális sajtó leplezetlen örömmel vette tudomásul, hogy a Marine Le Pen vezette Francia Nemzeti Front, valamint „radikális jobboldali” testvérpártjai nem kívánnak együttműködni a „szélsőséges” és „neonáci” Jobbikkal. Természetesen a „fősodratú médiumok” ismételten csak megkerülik a lényeget: nevezetesen azt a tényt, hogy a nyugat-európai „radikális jobboldali pártok” az elmúlt évtized folyamán a cionista elit befolyása alá kerültek.
Hogy a nyugati birodalmat irányító zsidó oligarchia a jobboldali radikalizmus méregfogát is régóta ki akarta húzni, azzal kapcsolatban aligha lehettek kétségeink. Az Európa és Amerika népeire rákényszerített multikulturalizmusnak kezdettől fogva kettős célja volt. Az egyik, hogy a faj- és népkeveredés előmozdítása révén végzetesen legyöngítsék az őshonos nyugati nemzetek nemzeti öntudatát, és az idegen etnikumú bevándorlók segítségével a bennszülött népeket sakkban tarthassák. A másik cél pedig, hogy az európai nemzetek körében a jelentős részben muszlim vallású betelepülőkkel szemben feléledő ellenséges érzéket az iszlám világ egésze ellen lehessen fordítani. A cionista zsidóság egyik kiemelten fontos stratégiai célja ugyanis jó ideje (főként az 1967-es arab-izraeli háború óta) nem más, mint hogy a nyugati világ kormányait és közvéleményét maga mellé állítsa a palesztinok földjén létesített zsidó állam hegemóniájának megszilárdítása és kiterjesztése céljából folytatott háborúkban. A kilóra megvett kormányok és politikusok pénzért és hatalomért a cionista parancsoknak engedelmeskednek, de a „demokrácia” viszonyai között a nyugati közvélemény megnyerése is elengedhetetlennek látszott. Márpedig mi mással lehetne az alattvalók millióit a cionisták mögött felsorakoztatni, mintsem azzal a rémmesével, mely szerint létezik egy rettenetesen veszélyes „közös ellenség”, amely úgy Izrael, mint Amerika és Európa „elpusztítására törekszik”? A 2001. szeptember 11-i merényletek kiagyalóinak is pontosan az volt a célja, hogy elhitessék a Nyugat népeivel: az iszlám „terrorizmus” nemcsak Izraelt fenyegeti hanem Amerikát és Európát is, ideje tehát a Nyugatnak a zsidókkal összefogva megindítani a háborút a „muzulmán terrorizmus” ellen.
Döbbenetes átverés áldozatai vagyunk, ugyanis a zsidókat és a „nyugati civilizáció egészét” állítólag fenyegető „muzulmán terroristák” valójában Izrael, az USA és csatlósaik terrorja és hegemóniája ellen harcolnak a Közel-Keleten. Ha nem lennének iszlám vallású bevándorlók milliói a nyugati világban, és nem tűnnének föl időnként átkozódó és fenyegetőző radikális muzulmán hitszónokok Európában és Amerikában, akkor nem lehetne az „iszlám terrorizmus” ördögét a falra festve rémisztgetni a közvéleményt. Muzulmán bevándorlók millióinak és a köztük megtalálható radikális „mullahoknak” a hiányában a tömegek esetleg a vietnami háború idejére emlékeztető hatalmas béketüntetéseken követelnék a Közel-Keleten zajló mészárlás és az izraeli terrorizmus beszüntetését. Talán még a cionisták szoros felügyelete alatt álló médiumok propagandája sem lett volna képes teljes mértékben elfojtani a folyamatos terjeszkedő háborúkkal szembeni ellenállást.
A cionista oligarchia jól számított: a jelentős részben muzulmán bevándorlókkal szembeni fokozódó ellenszenv, valamint a szeptember 11-i merényletek nyomán megteremtett „iszlám terrorizmus” hamis mítosza együttesen sodorta az európai nacionalisták többségét a cionizmus karámjába. A nyugati radikális jobboldal vezetői közül persze jó páran akadhatnak, akik átlátnak ugyan a Dávid-csillaggal megjelölt szitán, azonban pénzért és hatalomért eljátsszák „nemzetük megmentőinek” szerepét – akiknek persze szövetkezniük kell a „közös ellenséggel szemben ” Izraellel.
Nem gondolnám ugyanakkor, hogy a „zsidóimádó szélsőjobb” hosszabb ideig lesz képes kábítani a nemzeti érzelmű tömegeket Európa egyes országaiban. Van ugyanis egy égbekiáltó ellentmondás, amelyet semmiféle média agymosással és mítoszgyártással nem lehet sokáig takargatni a hazájukat szerető gondolkodó emberek elől: nevezetesen az, hogy az Európát tényleg végveszélybe sodró bevándorlást éppen az a cionista oligarchia idézte elő (és nem mellesleg a „nyugati világot elpusztítással fenyegető iszlám terrorizmus” hamis mítoszát is ez az oligarchia híva éltre), amellyel a nyugat-európai „radikális jobboldal” egy része szövetkezni akar. A Jobbiknak tehát egyáltalán nincs miért sajnálkoznia: Marine Le Pen és cionista „radikális jobboldali” szövetségesei egy olyan képtelen ellentmondás hálójában vergődnek, amely lehetetlenné teszi számukra az eredményes politizálást.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
