Joggal ítélte el Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnöke a hálaadó istentiszteletet, illetve szoboravatást ordibálással, gyalázkodással megzavaró, a templom előterében őrjöngő „csőcseléket”. Több se kellett egyes doktriner, agymosott egyéneknek! Egyre küldik mocskolódó leveleiket az MVSZ-hez, pl. egy bizonyos Szele Tamás. („Válaszlevél-féle egy Világszövetségnek”)

Szelének halvány sejtelme sincs a gigászi küzdelemről, melyben az MVSZ - 2000 óta Patrubány Miklós vezetésesével -, mindent megtesz a fennmaradásért, bármiféle állami támogatás hiányában, lassan mintegy száz, ellehetetlenítését megcélzó, az uralkodó - legtöbbször nemzetellenes - körök által nyakába akasztott és valamennyit megnyert per közepette! Mindent megtesz, hogy támogassa a trianoni határok által levágott, az utódállamok beolvasztó törekvései közepette rohamosan fogyó tömb- és szórványmagyarságot kultúrája, önazonossága megtartásában. (Lásd a közelmúltban a Székelyföld önrendelkezéséért szervezett élőláncban történt részvételét!) Mindemellett hangját hallatja a magyarság minden hazai és más, akár tengeren túli diaszpóráit illető fontos ügyben. Mindezt főleg az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós napi 14 órányi, bármiféle javadalmazás nélküli odaadó munkájával!

Noha messze fél évszázadon túl egyetlen magyar kormány sem tette magáévá, hát még követte az MVSZ céljait és cselekedeteit, mégsem átallja azt írni Szele Tamás, hogy: „amint látom, sóhivatal lett belőle, tapsoncok szélsőjobboldali klubja vagy bolondok tornya...” Mint írja, itt akár „Hagynám, hadd múlassák az időt tetszésük szerint, míg kárt nem tesznek, magukban vagy másban…”, de Patrubány Miklós a történelmi hűség kedvéért a Horthy kormányzó védelmében és a libsi ellentüntetés zajongó csőcseléke - melyhez Szele is tartozhatott -, ellenében írt sorait nem tudja lenyelni.

Mi bántja Szelét - ha nem hascsikarása? Bizonygatja, nem volt szükség rá, hogy a megemlékező református gyülekezet szabad elvonulását biztosítsa a kivezényelt rendőri alakulat. Noha „biztosította az elvonulást – de ha nem teszi, akkor is mindenki hazamehetett volna nyugodtan. 2013 antifasiszta ellentüntetői nem 2006 gyújtogató aszfaltbetyárai, akik szintén a Szabadság téren végezték áldatlan működésüket, merő hazafiságtól indíttatva ostromolván meg a köztévé épületét.” (Kiemelés általam - Kurszán) Csak kibújik a szög a zsákból! 2006 hazugságtornyát, a magyar Bastille-t ostromlók Szele szerint: aszfaltbetyárok. – Valójában teljesen mindegy, „megrendezett” volt-e a tévé székház ostroma vagy sem. Az ottani ifjak és idősebbek indulata teljesen jogos volt, és az eseményeket órák hosszat tétlenül szemlélő ország saját erkölcsi bizonyítványát állított ki. Szele még most is ezt teszi!

Nem tudom, miből gondolja Szele, hogy „a Horthy-szobor avatása ellen tüntetők kilencven százaléka is keresztény volt!” („Elfogadhatatlannak és megengedhetetlennek tartjuk, hogy a 90%-ban keresztény Magyarországon szitkozódó csőcseléket vezényeljenek egy templomban imádkozó gyülekezet ellen” - írta korábban Patrubány Miklós.) Ha nem is gyakorolja keresztény vallását a magyarság 90%-a, a hagyományai útján, szülei, nagyszülei után örökölt reflexeiben jelentős része öntudatlanul is talán Jézus-hívő. Ez legkevésbé sem mondható el a „hitgyülis keresztényekről” vagy „cionista keresztényekről”, akikből legalább 20-30 milliónyi van pl. Amerikában. - Szele kissé szeles volt ezzel a 90%-ban „kereszténynek” mondott csőcselékkel… Persze az ő szótárában egy agyhalott hitgyülis is keresztény!

De valójában Horthy Miklós fáj a mi zsidónknak! Mert Szele végül is annak vallja magát. – Bocsánat, „zsidó magyarnak”. Hogy máig nincs megegyezés zsidó körökben a Talmud vagy a cionista-mazsihiszes tanítások zsidó identitásra, hovatartozási érzésre vonatkozó utasításai ügyében, az nem meglepő! – Így hát hogy is lenne, lehetne tárgyilagos Horthy Miklós személyét, szerepét illetően? Tisztázzuk, egyszer és mindenkorra, kedves Szele úr! Horthy Miklóst lehet és kell hibáztatni, de nem balról, s nem (abból) a zsidó alapállásról, mint ön teszi. Hibás volt a ’19 utáni elmaradt elszámoltatásért, az elmaradt földreformért, s hiába tépi haját: a zsidó túlhatalom meg nem reformálásáért is.

A zsidóság túlhatalma? A Horthy-rendszerben? Volt semleges megfigyelő, aki így vélte. Pl. a svéd Valdemar Langlet, aki Lóháton, Magyarországon keresztül c. 1935-ben megjelent könyvében (On Horsback through Hungary) a magyarországi zsidósággal foglalkozó fejezetben az alábbiakat írja: „az ország legnagyobb vidéki birtokai, hasonlóképpen a legnagyobb kereskedelmi és ipari vállalkozások zsidó ellenőrzés alatt állnak. Elméletileg... a nagy bankok 6%-8%-os kamatra adnak kölcsönt. De valójában nem kölcsönöznek pénzt ezen a rátán. Csak azok kapnak kölcsönt, akik kétszámjegyű kamatot tudnak fizetni... A sajtó, amelyik csaknem minden országban hangot ad a közvéleménynek, el van hallgattatva... A szellemi szabadfoglalkozásúak (liberal professions), orvosok, ügyvédek stb. – egyedül Budapesten háromezer ügyvéd van, ami óriási arányszám egy milliós lakosú városban -, legalább kétharmada zsidó….”

Ugye olvastuk József Attila versét? („Holtan lestem az őrt, mit érez,/ s a hallgatag vagónokon/ árnyát, mely ráugrott a fényes,/ harmatos szénre konokon.” Szenet lopott szerencsétlen a „teherpályaudvaron” - s persze Hatvany báró, ugye, nagykabátot adott neki! Hogy Langletet, aki meghökkentő adatokat szolgáltat ez ügyben is, idézzük a zsidó ellenőrzés alatt álló széntröszt hatalmáról: „A szén árát önkényesen állapítják meg, és nem elégszenek meg 40%-al, de legalább 1000%-os profitot kell csinálniuk.” (Kiemelés általam - Kurszán) Kell-e még adat arra, hogy Horthy kormányzó igen kesztyűs kézzel bánt a hazai zsidósággal? Pl. Bosnyák Zoltáné, akit a háború után - e soraiért is! -, kivégzett a zsidó-kommunista hatalom! „1935-ben az 1 millió pengőn felüli jövedelmet bevalló 126 iszonyatosan gazdag ember közül 105, azaz 83 százalék volt zsidó.” (Kiemelés általam – Kurszán)

A fenti példák, mint jéghegyet csúcsa, csak sejtetik a Horthy-rendszer zsidóság iránti - a III. Birodalom által megszállt országokhoz viszonyítva - mindenképpen kesztyűs kezű viszonyát. Dacára ennek, még ha el is ismernék a fentieket a szelék, a bogárdik, nem engednének a vádból, hogy a kormányzó „nem tett semmit az auschwitzi deportálás megállítása érdekében”. Patrubány Miklós is megemlítette a magyar kormány angol levéltári bizonyítékokkal is bizonyítható 1943-as folyamodványát, melyben kéri az angolszász hatalmak segítségét Magyarország háborúból való kiugrásához és a semlegességéhez. A kérés tárgyalásakor a Zsidó Képviselet nevében jelen levő Haimer professzor előadta a zsidó nagytanács kérelmét, miszerint a magyar kérelem teljesítése esetén bekövetkezhetne Magyarország német megszállása, ami az országban viszonylagos biztonságban élő, odamenekülőkkel együtt legalább nyolcszázezer zsidó megsemmisítését eredményezné. Megemlíteném: Horthy kormányzó, mint ahogy a magyar nép sem tudhatott a koncentrációs táborokba szállított zsidók végzetéről – értsük utóbbi alatt akár a legutóbbi évtizedek történelemkutatása tükrében előkerült, korábbiakat nagyban cáfoló tényeket. Az ellenséges országok, népek – márpedig a világ zsidósága, de mindenek előtt Amerikáé hadat üzent Németországnak és a vele szövetséges Magyarországnak is – polgárai, egyénei a hadviselő felek mindegyikénél internáló táborokba kerültek. Így volt ez Kanadában, Ausztráliában, Amerikában stb. A zsidóság deportálása is ennek jegyében történt.

Végezetül figyelmébe ajánlanám Szele Tamásnak egyik nagy gondolkodójukat. Hátha nem hallott – a jelek szerint! -, dr. Fejér Lajosról, a két háború közti időszak nagy zsidó gondolkodójáról, aki sajnálatos módon elpusztult a koncentrációs táborok valamelyikében. Dr. Fejér Lajos a Zsidóság c. könyvében inti fajtáját a befogadó társadalmon belüli antiszociális viselkedésének várható s jogos következményére: az antiszemitizmusra! Kimondja, hogy a zsidóság „az emberi összetartozás érzését a legsajátabb módon formailag és eredményében saját fajára korlátozta. Ezzel minden társadalmat, melyben élt, maga ellen provokált.” (Kiemelés: Kurszán) S bizony a Magyarok Világszövetsége elnökének Horthy Miklós kormányzó, a Szabadság téri Hazatérés Templomának református lelkésze, ifj. Hegedűs Lóránt és hálaadó gyülekezetének védelmében írt soraira küldött Szele hőzöngés megint csak dr. Fejér Lajos egy másik, sajnálatosan máig helytállónak bizonyuló észrevételét bizonyítja: „A zsidó faj vonása ma is, hogy véleményét, sőt világnézetét ráerőszakolja a világra.”

Budapest, 2013. november 12.