Ennél gyönyörűbb háborút már régen láttunk.
A szorító egyik sarkában a kormányzati zsidó Schmidt Mária holokausztluvnya, a másikban a még zsidóbb ellenzéki Karsai László holomegélhetési történész, és a 6,6 milliárd forintos Sorsok háza projekt többi irigyei.

Vezetői összefoglaló:
A magyar kormány az adófizetőktől 13 milliárd forintot vesz el azért, hogy az idei holoünnep évében rendezett programsorozattal csontig benyaljon a nemzetközi zsidóságnak és a zsidók által uralt nemzetközi sajtónak. Azért, mert úgy gondolja, azok meg fogják simogatni a buksiját.
„Lószart, mama!” - idézhetjük legalább egyszer azt a Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, akit a félkretén kormánynak majd’ négy éve nem sikerül lecsuknia. Persze ha akarná, sikerülne.
A hatalmas vita hetek óta tombol. Aki követni akarja, kapcsolja be a Klubrádiót a nap bármely órájában és percében: véletlenül pont ez lesz a téma.
E Klubrádióban szerepelt a még a jámbor történész Romsics Ignácot is korábban leantiszemitázó Gerő András, az Orbán-kormánynak egyik a Habsburg Intézet igazgatójaként kitartott ellensége.
Zoom
De hogy ez a Stürmer-karikatúra miért állt hirtelen és látszólag a kormány mellé, annak egyszerű története van. Néhány évvel ezelőtt ugyanis bemászott a semmitől - még saját magától sem - undorodó holokausztluvnya ágyába.
Zoom
A begerőzött Schmidt Mária sem volt mindig Orbán-párti. Noha az első Orbán-kormány idején főtanácsadó volt, az ellenzéki években egyszer azt hitte, a felcsúti prolinger a büdös életben nem tér vissza a hatalomba, és a Népszabadság címoldalán induló cikkében küldte el a jó édesanyjába azzal, hogy – szedte elő Orwell Állatfarmjának egyik főszereplőjét – „Jones gazdának mennie kell”.

Csakhogy nem Jones gazda ment az orjalevesbe, hanem Schmidt Mária, a Terror Háza, a XX. és XXI. Század intézeteinek igazgatónője, aki főként azután lett kegyvesztett, miután majdnem 7 évvel ezelőtt a Magyar Nemzet egyik cikkéből kiderült, új „jobboldali” pártot alapított Orbán ellenében.
A cselszövés nem sikerült neki. De az egykoron kultuszminiszteri ambíciókat ápoló többszörös milliárdos nő nem hagyta magát. Lázár János államtitkárnál – akivel édeskettesben korábban egy holokauszt-múzeumot alapítottak Hódmezővásárhelyt – a második Orbán-ciklusban naponta lobbizott egy újabb pozícióért.
A holokauszt-ünnep évében ezt meg is kapta. És a projektre 6,6 milliárd forintot, amelyből rutinos megfigyelők szerint mintegy 2 milliárdot tud leakasztani saját magának.
A hivatalos zsidó szervezetek gyűlölik a hatalmas pénzt tőlük elszipkázó Schmidtet. Akit nem csak a suskáért akarnak kinyírni, de azért is, mert így úgy érzik, a remélt kormányváltás után egy szoclib kormánytól az ő zsidó águk kapná nemcsak ezt a projektet, de a hatalmas egyéb koncot is.
A nemzetközi zsidóság az ő oldalukon áll azért, mert úgy érzik, az Orbán-kormány nem teljesít száz százalékosan. Például wassalbertezik, és nem óránként, csupán hetente kér bocsánatot, a magyarokat kollektívan elítélve a II. világháború dolgaiért.
Karsai László, akit vérig sért, hogy a Sorsok háza netán dögösebb hely lesz külföldi turistáknak, mint a saját bulijának tekintett Páva utcai holoház, és persze léhiányban is szenved, egészen biztosan nem fog nyugodni ezután sem. A nyugati zsidóság teljes farszelét a szája elé kapva igyekszik mindent megfúrni, amit csak lehet. A fúrás egyik ága annak követelése, hogy „társadalmi” vita legyen a Sorsok házáról. Hogy az milyen legyen, és csak azután építsék meg. Mármint azután, hogy egy esetleges kormányváltást követően abból Karsai is zsírosan részesedik.
Zoom
Nekünk viszont ennél van egy sokkal jobb ötletünk. Az amerikai dollárban kifejezve is ezerbilliókban úszó New York-i zsidóság bocsásson rendelkezésre elég összeget Zoltai Gusztávéknak, Heisler Andráséknak (a Mazsihisz régebbi és új elnöke), Karsaiéknak és a többi, Auschwitzba remélhetőleg retúrjegyet váltott csótánymutációnak, hogy építsenek száz, de akár ezer holoházat nálunk. Úgy, hogy minden zsidó irányzatnak meglegyen a saját ízlése szerint felépített holohodálya. És úgy, hogy még az avantgard művészeti irányzatnak is jusson belőle egy, amelyben netán kóser kocák (micsoda antagonizmus!) falnák fel röfögve a Talmud-pépet.
Ami igen jó befektetés lenne mindenki részéről, ugyanis az első időkben hatalmas turistabevételt gerjesztenének („Jöjjön az ezer holokauszt-emlékmúzeum országába!”), később pedig kiváló gyakorlóterep lenne a magyar tűzoltóknak. A Tóra-tekercsek ugyanis közismerten jó gyújtóanyagok.
Al-Zavahiri Rózsa