Ám... Nem lehet, és nem is szabad azonban szó nélkül hagyni azt a jelenséget, amelynek mérkőzésről mérkőzésre szemtanúi vagyunk: a magyar női vízilabda-válogatott tagjai közül senki nem énekli nemzeti imádságunkat a mérkőzés előtt. A szövetségi kapitány és a munkatársai sem, pedig éppen az utóbbiaknak kellene példát mutatni a játékosoknak.

Nem kizárt, hogy e sorok olvasásakor az érintettek egy része szélsőséggel vádol bennünket. Nem baj, ehhez mi már hozzászoktunk. Szerintünk viszont a világ legtermészetesebb dolga, hogy a magyar nemzetet, Magyarországot, a hazánkat képviselő válogatott játékosai nemzetközi megmérettetéseken a közönséggel együtt énekeljék a magyar himnuszt. A Margitszigeten az eddig lejátszott találkozók előtt más országok női és férfi válogatottjai büszkén énekelték hazájuk, nemzetük himnuszát. Így tették ezt legutóbb a brit lányok is, majd mindjárt következett a magyar himnusz, amelyet válogatottunk tagjai és vezetősége némán és békésen végighallgatott. (Egyébként a férfi válogatott tagjainak többsége és Benedek Tibor szövetségi kapitány rendszeresen énekli a Himnuszt.)

Hogy miért is kell, illik egy nemzeti válogatottnak elénekelni a magyar himnuszt? Nemzeti imádságunk eléneklése ugyanis nem csak a trianoni Magyarország polgárainak szól, hanem a többi között például a sepsiszentgyörgyi, a viski, a kórógyi, a zentai és a dunaszerdahelyi nemzettestvéreinknek is. Vajon mit gondolnak az elszakított területeken élő magyarok, amikor a tévé képernyőjén azt látják, hogy egy nemzeti válogatott, játékosostul, kapitányostul együtt szorítja a száját a magyar himnusz éneklésekor Budapesten?

Hering J. - Kuruc.info