A "Csak a Fidesz!" szlogennel kampányoló kormánypárt helyi és országos prominensei nap mint nap előállnak valami meghökkentő, groteszk kijelentéssel vagy botrányos közéleti bűvészmutatvánnyal. Minapi hír volt, hogy Kovács Luca egri jegyzőasszony közmunkásokkal csinosíttatja kis hajlékát, "természetesen" papíron a közmunkások a Városgondozás Kft. felügyelete alatt a köztereken dolgoztak, és nem a jegyzőasszony magánházánál. Ahogy ez már lenni szokott Fidesztánban.
A jegyzőasszony ráadásul példásan "korrekt" volt, ugyanis sem vizet, sem WC-használatot nem biztosított a munkásoknak heteken keresztül. Egerben tehát női testben reinkarnálódott a 15. századi gaz kolozsvári bíró, aki ingyen vágatta és hordatta a pórnéppel a saját maga számára való kis téli tüzelőfát, s amikor az álruhába bújt Mátyás király a fizetség felől érdeklődött, polgármesterünk egy hatalmasat húzatott a hátára házi hajdújával, az "ez a fizetség, te büdös paraszt" mondattal kísérve a "munkabér" folyósítását.
Kolozsvári bírók és bírónék tehát ma is léteznek, sőt Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára egykoron azt a kijelentést tette a Parlamentben, hogy a közmunkáért fizetett 47 ezer forintból tisztes beosztással igenis meg lehet élni. Hogyne. Emberünk csupán a valutanemet tévesztette el: HUF helyett ugyanis eurót kellett volna valutanemként feltüntetnie.
A korábban már "irodalomtörténeti botrányaival" és hírportálunk betiltására irányuló szisziphoszi erőfeszítéseivel elhíresült, a Hír TV riporterét megfenyegető L. Simon László is újfent hallatott magáról. A 2003-as kiadású "lírai" kötetében egyéb vulgarizmusok között "szétbaszott zsidó kurvák seggéről" gipszlenyomatot készítő L. Pocok kormánybiztos az elmúlt héten a Paksról szóló parlamenti vitanapon azt a lenyűgöző bölcsességet vágta a hallgatóság képébe, miszerint hazánk energiaellátását azért nem lehet nap- és szélerőművekre alapozni, mert "áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél". Fenomenális okfejtés!
Az embernek valóságos déja vu érzése támad, s rögvest a '70-es évek elejének klasszikus viccére asszociál. Eszerint az amerikaiak 1969. július 20-ai holdra szállásának másnapján Brezsnyev elvtárs összetrombitálja a Szovjet Tudományos Akadémia vezérkarát, és irgalmatlanul leteremti a szakma krémjét: "Elvtársak, tűrhetetlen, hogy az amerikai imperialisták megelőztek bennünket a világűr meghódításáért folyó harcban. Vegyék tudomásul, hogy a szovjet űrkutatásnak 10 éven belül le kell tennie főtitkári asztalomra a Napra szállás projektjét!"
A tekintélyes grémium tagjai percekig levegő után kapkodnak, mire feláll az akadémiai elnök, s ekképpen hebeg-dadog: "De... de... Leonyid... Iljics... Ez teljességgel lehetetlen... Elég, ha az expedíció űrjárműve néhány millió fényév (sic!) távolságra megközelíti a Napot, és menthetetlenül szénné ég." Mire a lángelme Brezsnyev elvtárs: "Semmi baj, kedves elvtársak, a szovjet tudomány előtt nincs lehetetlen, mindenre meg kell találnia a választ. Hajtsák végre a napra szállást éjszaka, akkor nem süt a nap!"
Naiv lelkek azt gondolhatták, hogy 1990-től az efféle – kellő valóságalappal bíró – viccek a történelem szemétdombjára kerültek. Miként fenti példánk bizonyítja, bizonyos fidesznyikek még az egykori paleobolsevik elvtársakon is képesek kreténségben túltenni. Végül L. Simon az IMF és a mostani Oroszország közötti különbségekről is nagyon lényeglátóan beszélt: "Nagyon jól tudjuk, hogy mit várt el az IMF, mindig be akartak avatkozni a belpolitikába, politikai elvárásaik voltak, szemben az orosz hitelkonstrukcióval". Ezek szerint az IMF a mai Szovjetunió, Oroszország pedig az egykoron általunk látni vélt szabad világ, a Nyugat. Legalábbis Pocok elvtárs szerint. Bár ő aligha így akarta mondani.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info