Mielőtt az országgyűlés meghozná a döntését a magyar katonák Észak-Irakba küldésével kapcsolatban, érdemes lenne megfontolni az alábbi szempontokat.
1. Az Észak-Irakba érkező magyar katonák egy olyan háborúban találják magukat, ahol nem két fél áll majd egymással szemben, hanem legalább három, vagy annál is több. „Honvédeink” ugyanis Izrael és a nyugati világ olyan „halálos ellenségeinek” az oldalán fognak harcolni az Iszlám Állam ellen, mint Irán, a Hezbollah és az Aszad-rezsim. Nem gondolnám, hogy okos ötlet katonákat küldeni egy olyan háborúba, ahol nem lehet tudni, hol húzódnak egyáltalán a frontvonalak, ki kivel van, és ki az igazi és legfőbb ellenség.
 A "világ legerkölcsösebb hadserege" al-Kaida-terroristákkal parolázik |
2. Az Iszlám Állam létrejöttének körülményei finoman szólva is gyanúsak. 2014 tavaszán szinte a semmiből bukkantak elő a szíriai-iraki határ térségében, úgy, hogy el voltak látva modern fegyverekkel és harci járművekkel. A semmiből nem jönnek létre hadseregek, főleg nem a világ talán leginkább ellenőrzött, legforróbb térségében. Hogyan lehetséges, hogy a világ majd minden pontját oly alapos megfigyelés alatt tartó amerikai és izraeli titkosszolgálatok nem vették észre a dzsihádisták feltehetően évek óta tartó szervezkedését, készülődését és fegyverkezését? Hogyan lehetséges, hogy mindent látó „Nagy Testvér” nem vette észre a fegyverszállítmányokat és a gyanús pénzmozgásokat?
 Szép új gépparkja van az Iszlám Államnak |
3. Amennyiben igaz lenne, hogy az USA-nak és szövetségeseinek hanyagsága és tévedései folytán került amerikai hadfelszerelés a „mérsékelt szíriai ellenzék” kezéből a dzsihádistákhoz, akkor ez egy olyan végzetesen nagy külpolitikai és katonai baklövés volt, amiért már régen fejeknek kellett volna hullania. De létezik-e akár csak egyetlen politikai vagy katonai vezető az USA-ban, vagy bárhol másutt a nyugati világban, akit az elkövetett végzetes hibákért lemondattak vagy felelősségre vontak volna?
4. Ha viszont nem stratégiai és taktikai hibák sorozata nyomán nőtt nagyra az Iszlám Állam, akkor csakis egyetlen lehetőség marad: a Nyugat hallgatólagos tudtával és beleegyezésével született meg az al-Kaida helyére lépő legújabb mumus. Számos információ kering arról, hogy az USA-val szövetséges Szaúd-Arábia és más Öböl-menti államok juttattak pénzt és fegyvert a dzsihádistáknak. Filmfelvételek, sőt ENSZ-megfigyelők jelentései is megerősítik, hogy a megszállt Golán-fensíkon húzódó szíriai-izraeli határon több alkalommal is kapcsolatfelvétel történt egyes szíriai lázadó csoportok és az izraeli hadsereg között. További intő jel, hogy Izrael az elmúlt hónapok illetve évek során csapást mért az Iszlám Állam ellen harcoló szíriai kormánycsapatok, illetve a Hezbollah állásaira, de soha nem támadta a szíriai dzsihádista lázadókat és a soraikból verbuválódott Iszlám Államot. Amennyiben pedig a Nyugat számára ténylegesen az Iszlám Állam megsemmisítése a legfőbb célkitűzés, miért nézi el az USA, hogy a NATO-tagsága révén a nyugati világhoz kötődő Törökország is menedéket adjon, sőt segítséget is nyújtson egyes dzsihádista csoportoknak?
 |
5. Illene végiggondolniuk a döntéshozóknak, hogy milyen következményekkel járhat az Iszlám Állam elleni nyugati katonai fellépés. Az amerikaiak és szövetségeseik 2001-es afganisztáni és 2003-as iraki agressziója nem csupán kudarccal végződött, de sok százezer ártatlan polgári személy életébe is került. A NATO 2011-es líbiai beavatkozása hasonlóképpen sok polgári áldozatot követelt az észak-afrikai országban, ahol teljessé vált a zűrzavar. Az egykor stabil és erős állam teljes káoszba zuhant, veszélyeztetve ezzel Európa stabilitását is. Miért gondolja bárki, hogy az Iszlám Álam elleni NATO-felvonulás békét és biztonságot hoz a térség népeinek a számára, amikor minden egyes korábbi nyugati beavatkozás csak súlyosbította a Közel-kelet népeinek szenvedéseit, és tovább növelte a zűrzavart?
6. Függetlenül attól, ki pénzelte és fegyverezte fel az Iszlám Államot, a dzsihádisták között sok ezer végsőkig elkeseredett iraki szunnita harcol. Az ő dühük onnan ered, hogy az USA 2003-as iraki inváziója nyomán hatalomra került bagdadi rezsim ölbe tett kézzel nézte, egyes esetekben pedig ösztönözte is a szunniták elleni bosszúhadjáratot. Az iraki szunniták nem csupán kiváltságos helyzetüket veszítették el Irakban, de síita fegyveres csoportok számos hajmeresztő bűncselekményt követtek el ellenük, és tízezreket kényszerítettek közülük menekülésre. Az Irakban élő szunniták kálváriájáról természetesen nem tudósított a nyugati sajtó. Vajon hol volt, és mivel foglalatoskodott a „nyugati értékközösség”, amikor a szunniták elleni bosszúhadjárat zajlott? Van-e bármiféle értelme magyar katonákat részesévé tenni a jelentős részben éppen a Nyugat által ösztönzött közel-keleti vallási és etnikai konfliktusoknak, melyek semmiféleképpen nem értelmezhetők a Jók és a Gonoszak küzdelmeként?
7. És amikor fölteszik a döntéshozók maguknak a kérdést, hogy miféle célok érdekében küldik a magyar katonákat Irakba, érdemes eltöprengeniük a „nyugati értékközösség” fogalmának valódi jelentésén. Mert vajon nem a „nyugati értékközösség” teljes egyetértésével gyilkoltak meg az amerikaiak több százezer afganisztáni, iraki, líbiai, pakisztáni, jemeni és szomáliai személyt az elmúlt évek folyamán? Vajon hol van, és miért hallgat a „nyugati értékközösség”, amikor Izrael időről időre vérengzéseket rendez a palesztinok körében, és gyermekek és nők százait öli meg?
Perge Ottó – Kuruc.info
Kapcsolódó:
