Minek nevezzelek, amikor egy olyan emberen kéred számon habzó szájjal, hogy hány gyermeket nemzett, aki azért mondott le a saját gyermekekről, hogy minél több eldobott gyermek atyja lehessen, s több gyermeket nevelt fel, mint ahányat élete során nemzeni tudna?

Minek nevezzelek, te „nyomor elöl” nyugatra menekülő, de ott éppoly önző és terméketlen véglény, aki „húszmillióért sem szül ennek a kormánynak”?

Minek nevezzelek, ha rád még a proletár jelző is bók volna, hiszen a római proletár legalább utódokkal (proles) hozzájárult az állam fennmaradásához, te viszont csak és kizárólag a sajátoddal vagy hajlandó foglalkozni?

Minek nevezzelek, majd ha önmagad körül forgó és csak önmagadra irányuló terméketlen életed alkonyán azt fogod remegő kézzel a – nem mellesleg: üres – hasadra írni, hogy te „nyugdíjat követelsz” (hiszen az neked jár!), amit éppen azok a mai gyermekek termelnének meg, akiket te nem hoztál a világra?

Más majd megszüli, felneveli helyetted, neked elég lesz a markodat tartani és követelni a „jussod”...? Te akkora érték vagy, hogy majd annak a társadalomnak kell eltartania, amelynek a továbbéléséhez nem járultál hozzá, viszont uszítottál ellene?

Domokos Endre János – Kitartás.net