Raoul Wallenberg a budapesti svéd akció vezetőjével, aki 1944-45 első napjaiban svéd menlevéllel látta el a budapesti zsidók egy részét, már sokat foglalkozott az egész világsajtó. Legutóbb Wallenberg egyik moszkvai börtöntársa írt a Hídfőnek meglepően újszerű, de abszolút hitelességű adatokat arról, hogy Raoul Wallenberg 1951 táján, barbár szovjet kínzások és keserves szenvedések után a Ljubljanka-börtönben pusztult el. Ezeket a tényeket megállapította különben a svéd külügyminisztérium is, amely az ötvenes évek elején biztos értesülést szerzett arról, hogy Wallenberget nem a németek, nem is a magyar jobboldali szervezetek, hanem a szovjet NKDW emberei hurcolták el és tüntették el Magyarországról.
 Raoul Wallenberg |
Sokaknak nincs tudomásuk arról a tényről, amelynek bizonyítékai most kerültek elő Argentínából, a Hídfő és barátainak irattárából. Ebből napnál világosabban kiderül, hogy a Budapestről elhurcolt és a szovjet által 1951-ig halálra kínzott svéd diplomata elpusztítása miatt hamis tanúvallomások alapján halálra ítéltek és kivégeztek egy magyar hungaristát: Dési-Dregán Miklóst, akivel együtt még 10 ártatlan hungaristát hurcoltak az akasztófákra.
A Képes Figyelő című hóhérújságban, amelynek azóta számos munkatársa disszidált a demokrácia kebelére, vérengző cikket írt Hámori László, 1948 október 8-án. Ebből a cikkből kitűnik, hogy a „Maros utcai tömeggyilkosság" ügyében 13 vádlott állt a népbíróság kommunista-zsidókból álló László Dezső-tanácsa előtt. A tárgyaláson hirtelen tanúként jelentkezett egy Müller Miklós nevű „fajilag üldözött" könyvkereskedő, aki természetesen eskü alatt vallotta, hogy Dési-Dregán Miklós fényképeket osztott ki csoportjának tagjai között, hogy ezt az „átkozott Wallenberget” körözzék és gyilkolják meg. A vádat minden vádlott tagadta, azonban a népbíróság a 13 vádlott közül 11-et ezeknek a bizonyítékoknak alapján halálra ítélt, és az ítéletet nyomban végre is hajtották.
Az ítélet indoklása így hangzott: „A népbíróság nyilvánvalónak (!) tartja, hogy Dési-Dregán kiadott parancsa alapján a nemeslelkű és hősi emberbarát ez alkalommal a nyilas orgyilkosok áldozata lett“.
Egyetlen tanú vallomása és puszta feltételezés alapján 11 ember halt mártírhalált a bolsevista bitófákon. Csak a svéd külügyminisztérium tudja száz százaléknyi bizonysággal, hogy Raoul Wallenberg nem a magyar hungaristák, hanem a bolseviki gyilkosok áldozata lett. Pontosan azoké, akikkel a svéd külügyminisztérium ma is diplomáciai viszonyt tart fenn.
Arról nem is beszélünk, hogy Hámori László, a gyilkosújság munkatársa, ma Svédországban él.
(Hídfő, 1962. január 10.)
Kapcsolódó:
