Aki azt kérdezi, mi köze van idegi alapon a szegedi MSZP-s polgármesternek a romániai miniszterelnöki állás lehetőségéből az utolsó pillanatban kitalicskázott szír-oláh nőszemélyhez, várjon egy picit. De már most megmondhatjuk: a közös nevező a faj.
Mint ismeretes, Botka László szegedi polgármestert jelölte az MSZP, hogy ő legyen 2018-ban a „demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltje”.
 |
Botka nem rossz jelölt a sok rossz közül. Ugyanis semmilyen országos szintű bűz nem tapad a nevéhez. Támadták már korrupcióval, de mutassanak egy hazai politikust, aki a korrupt valóságban dolgozva abból ki tudott maradni!
Erre mit nyivákol a DK? Közleményben azt, hogy nem érti, és majd később tud állást foglalni, ugyanis ellentmondást észlel az eddigi szocialista állásponthoz képest, mert a szocik eddig a képviselőjelöltek előválasztáson való kiválasztása mellett álltak.
 |
Hallgassunk bele a zsidó ballib szavazók lelkét megtestesítő Klubrádióba, ahol egyetlen jó szó, egyetlen betelefonálói hang nem hallatszik Botka mellett!
Hogy miért?
Mert pofázmányra, beszédhangsúlyra és egyebekre nézve Botka nem zsidó. Ténylegesen sem az.
Vagyis: kiszámíthatatlan. Nem fogja érezni a zsidó tam-tamot, mint ahogyan egy Majtényi, vagy akár a felesége által totálisan elzsidósított Gyurcsány érezné.
Képzeljük, mi lett volna, ha az MSZP ukkmukkfukk a magának elnöki székért pártot kreáló Moma-viccet, Bokros Lajost jelölte volna a balliberális ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének!
A „drágabolgárúr” Szent István parki és Pozsonyi úti betelefonálói az örömtől síró hangon puszilták volna e panamai csatornaterméket.
„Hogy juthatott az MSZP eszébe ez a forradalmi ötlet?” – kérdezgették volna a Kádár-korszak egykori párttagkönyves zsurnaliszta fenéknyalóját, Bolgár Györgyöt.
Csak hát a „demokratikus ellenzék” korábban oly sok lét eredményező faji hozzáállása ma már csak öngólra jó.
Már puszta öröm se érheti őket. Pedig hogy izgultak, amikor Romániában felmerült a muzulmán vallású Sevil Shhaideh volt regionális miniszter asszony jelölése az ország miniszterelnökeként!
A balliberális hangok reszkettek az örömtől és az izgalomtól. Szinte merkeli alélás volt kivehető. Lesz egy Magyarországgal szomszédos ország, amely majd megmutatja ennek a rohadt nyilas nacionalista-szálasista magyar csürhének, hogy mi a multikulti, kozmopolita módi!
A hangjukból volt érezhető, hogy már készültek mennybe meneszteni Európa talán legundorítóbb országát, mert választásukban messze túltettek az addig nekik mintakép, de ma már brexites Egyesült Királyságon és a trumpos USA-n is.
Aztán kiderült, hogy itt is vereséget szenvedtek. Aminek egyébként egyszerű oka van: az Amerika fenekét unortodox intenzitással nyaló román politikai gépezet nem akart egy olyan szíriai miniszterelnöknőt magának, akinek férje rokonszenvez a gázai Hamásszal, a megszálló, tömeges emberkínzó Izraelt a halálba kívánó libanoni Hezbollahhal, nem beszélve a férj korábbi szolgálatáról a szíriai Aszad-kormányban.
Totálisan faji alapú liberálisainkat ma már tényleg az ág is húzza. Kudarcról kudarcra, nyöszörögve haladnak a rájuk váró dögkút felé.
Már tényleg semminek sem örülhetnek.
Utolsó vigaszdíjuk Angela Merkel kancellár. Belé kapaszkodnak.
Ami önmagában bizonyíték arra, hogy a nő ha nem is egy valódi (humánusak vagyunk), de politikai vágóhídra feltétlenül érett példány. Itteni támogatóival együtt.
Alitea Guzmán - Kuruc.info
