De hívhatjuk neokommunizmusnak, neoleninizmusnak is. A lényeg: Egy tehetségtelen, buta, bedrogozott, dolgozni lusta, a szorgalmasabb, tehetségesebb emberek vagyoni helyzetére azonban nagyon irigy népcsoport szép eszmék mögé bújva teszi tönkre ezeknek a szorgalmasabb embereknek az üzleteit, személyautóit, lakásait, mely vagyontárgyakat sokszor nélkülözések, lemondások árán spóroltak össze, továbbá a város infrastruktúráját, középületeket, óvodákat, kórházakat. Ezek a vagyontárgyak most, a hamburgi őrjöngésben egy pillanat alatt váltak a tűz martalékává. A biztosító pedig széttárja karját, és rámutat a fehér papíron halványszürkével nyomtatott záradékra: "Kivéve erőszakos cselekmények, szándékos gyújtogatás esetén…"
 |
Ezt a söpredéket hívhatjuk baloldalnak, szélsőbalnak, kommunistáknak, autonóm csoportoknak, antifasisztáknak. Nem is ezzel van a fő probléma. Ezt a fajta embertípust mi, magyarok pontosan ismerjük.
Hogyan is mondta Szolzsenyicin?
A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.
A probléma ma, 2017-ben a német politika és a német főáramú sajtó viselkedésében van. Ez a politika sopánkodásával, ujjal mutogatásával teljesen hamis irányba tereli a közvéleményt, a kisembereket, a médiafogyasztókat.
 |
Ne áltassuk magunkat, a német állam nemcsak passzív szemlélője volt az eseményeknek, hanem Hamburgban pontosan az történt, amit az állam, vagy inkább a német politikai garnitúrát a markában tartó, a háttérben működő gépezet akart.
Először is: A randalírozóknak, anarchistáknak, szélsőbalosoknak eszük ágában sem volt a Hamburgban összegyűlt G20 politikusok ellen bármit is tenni, vagy ellenük tüntetni. Erre esélyük sem volt. A német belügyi szervek gondoskodtak róla, hogy a Hamburgban összegyűlt prominencia abszolút zavartalanul fogyassza el sokfogásos, pezsgős, kaviáros vacsoráit, látogassa meg a gálakoncertet az Elba Filharmónia új koncerttermében, és adja ki semmitmondó zárónyilatkozatát.
Másodszor: A német belügyi hatóságok pontosan tudták, mi készül Hamburgban. Ha a német titkosszolgálat ügynökein keresztül ott van minden szélsőséges vagy nem szélsőséges politikai csoportosulásban, akkor pont az ilyen eseményekről ne lenne tudomása? És a mentrendszerűen ismétlődő május elsejei gyújtogatásokból, autóborogatásokból, kirakatok betöréséből (amit az antifasiszták cinikusan üvegmentesítésnek neveznek), üzletek kifosztásából nagyon pontosan tudták a német belügyi hatóságok, mire lehet Hamburgban számítani. Miért Hamburgban rendezték meg a G20 csúcsot? A hatóságok a városban évek óta nem urai a helyzetnek, eltűrik a mindennapos szélsőbalos terrort. Pedig csak a pénzcsapot kellene elzárni, illetve csak élni kellene a törvény adta lehetőségekkel.
Harmadszor: A német média és politika igyekszik olyan képet festeni a történtekről, hogy a tüntetők túlnyomó része tisztességes, jó szándékú, a kapitalizmust bíráló baloldali tüntető volt, csak egy kis részük hajtott végre erőszakos cselekményeket. Csakhogy ezzel a látásmóddal komoly problémák vannak.
Az úgynevezett békés tüntetők eltűrték, hogy soraikban ott vonuljanak a szélsőbalos terroristák, látták gyújtogatásra és emberélet kioltására alkalmas eszközeiket. Tőlük el nem határolódtak, sőt, azoknak logisztikai segítséget nyújtottak.
Az események mérlege:
• 476 részben súlyosan sérült rendőr, egyéb közfeladatot ellátó személy. A főáramú sajtó egyszerűen letagadja, hogy lennének súlyosan sérültek. Az interneten keringenek hírek egy rendőr haláláról, ezek azonban jelenleg ellenőrizhetetlenek.
• 290 őrizetbe vétel, legtöbbjüket szabadon engedték, akiket nem, azok felfüggesztett börtönbüntetéssel fogják megúszni, a potenciális gyilkosok is.
• lakhatatlan belváros
• minimum 400 millió eurós kár, de könnyen lehet ennek a duplája is.
Eközben német politikusok nem szégyellik, hogy ilyen kijelentéseket tesznek: "Az erőszak a jobboldal sajátossága. Az erőszakos tüntetők nem baloldaliak voltak. Avagy: az erőszakos cselekményekből a szélsőjobb profitál." A pálmát Heiko Maas igazságügy-miniszter vitte el, aki szerint "a nácik a hibásak, hogy Hamburgban nem lehet békésen ünnepelni." Még nem vitték elmegyógyintézetbe.
 |
Negyedszer: Míg a kezdeti híradások megnevezték a terroristák politikai hovatartozását (szélsőbalos), a későbbiekben ez a jelző az egész német sajtóból mintegy varázsszóra eltűnt. Csak szélsőségesekről, erőszakos személyekről beszéltek.
Ötödször: A német politika évek óta táplálja és pénzeli ezt a semmittevő, lusta, dolgozni képtelen réteget. A "harc a jobboldal ellen" mottója alatt évről évre emelik a szélsőbalosok állami támogatását, amely ma elérte az évi 100 millió eurót. Kialakult egy alja réteg, amely ebből a támogatásból él, bármikor és bárhol bevethető kenyéradóik kívánsága szerint. Sokszor személyes összefonódásoknak is nyomára lehet bukkanni. Ralf Stegner közismert SPD-politikus fia a militáns antifa tagja.
2017 februárjában egy biztonsági konferenciát tartottak Münchenben, ilyen illusztris személyek részvételével:
Fink, Wolfgang - Goldmann Sachs AG
Forester de Rothschild, Lynn – Rothschild, New York
de Rothschild, Sir Evelyn – E.L. Rothschild, London
Heintz, Stephen – a Rockefeller Brothers Fund elnöke, New York
Soros, George – Open Society Foundations
Lipton, David – IMF vezető igazgató, Washington
Warburg, Max M. – M.M. Warburg & Co. Hamburg
Nye, Joseph – Trilaterális Bizottság
Bildt, Carl – European Council on Foreign Relations
Burns, William – Carnegie Endowment for Peace, Washington
Corker, Robert – Council on Foreign Relations
Forester de Rothschild, Lynn – Rothschild, New York
de Rothschild, Sir Evelyn – E.L. Rothschild, London
Heintz, Stephen – a Rockefeller Brothers Fund elnöke, New York
Soros, George – Open Society Foundations
Lipton, David – IMF vezető igazgató, Washington
Warburg, Max M. – M.M. Warburg & Co. Hamburg
Nye, Joseph – Trilaterális Bizottság
Bildt, Carl – European Council on Foreign Relations
Burns, William – Carnegie Endowment for Peace, Washington
Corker, Robert – Council on Foreign Relations
Mily érdekes. Ha valahol, hát ott, Münchenben jogos lehetett volna a baloldali indíttatású kapitalizmuskritika. Mégis, semmi tüntetés, semmi rendzavarás nem volt.
Ezek után csak az a kérdés maradhat, mi volt a célja az egésszel a német politikának.
Válaszunk: a hatalmi körök elérkezettnek látják az időt, hogy a német lakosság hozzászokjon a mindennapos utcai terrorhoz, jöjjenek azok akár szélsőbalos, akár iszlamista oldalról.
 |
Mivel Németországban belátható időn belül polgárháborús viszonyok fognak uralkodni, a rendfenntartó erőknek is kellett egy gyakorlat a tömegtüntetések kezelésére.
Németország 2017-re elérkezett egy olyan fordulóponthoz, ahol komolyan szembe kell néznie önmagával: Meddig mehet ez így tovább? A színesbőrűek terrorizálják a védtelen németeket, vitás eseteket emberöléssel zárnak le. A migránsok nevetséges büntetéssel megússzák a saját családtagjaik meggyilkolását, német nők megerőszakolását és egyéb köztörvényes bűncselekményeket. A baloldal a Hamburgban megismert módszerrel terrorizál, közismert jobboldali politikusok házát festékkel leöntik, autójuk kerékrögzítő csavarját meglazítják, munkahelyeket szólítanak fel, hogy bizonyos személyeket bocsássanak el, vendéglősöket terrorizálnak, hogy ne adjanak helyiséget úgymond jobboldali rendezvények számára, amit a hivatalos politika képviselői röhögéssel, odakacsintással nyugtáznak.
A védelmi miniszter asszony nevetséges ürügyekre hivatkozva lecseréli a régi megbízható katonatiszt gárdát. Az úgynevezett jobboldal legfőbb vétke pedig, hogy néha elővigyázatlanul tesz egy-két kritikus bejegyzést az interneten, netán honlapot szerkeszt, netán kételkedik a II. világháborúhoz kötődő egyes események valódiságában. A kisember pedig hallgat, választások alkalmával (legközelebb 2017 őszén) pedig választ jobb- és baloldali sírásói között, és mint a kígyó által megbénított egér, várja sorsa beteljesedését.
A védelmi miniszter asszony nevetséges ürügyekre hivatkozva lecseréli a régi megbízható katonatiszt gárdát. Az úgynevezett jobboldal legfőbb vétke pedig, hogy néha elővigyázatlanul tesz egy-két kritikus bejegyzést az interneten, netán honlapot szerkeszt, netán kételkedik a II. világháborúhoz kötődő egyes események valódiságában. A kisember pedig hallgat, választások alkalmával (legközelebb 2017 őszén) pedig választ jobb- és baloldali sírásói között, és mint a kígyó által megbénított egér, várja sorsa beteljesedését.
Quo vadis, Germania?
Szeged, 2017. július
Bálint József
Korábban írtuk:
