Természetesen "Gyuri bá", akiből az első számú nemzetközi rém lett, sohasem zavart túl sok politikai vizet. Egy viszonylag kisstílű tőzsdei spekuláns volt évtizedekig, amit nem csinált rosszul, de tőke hiányában nem tudott szintet ugrani. Többre vágyott ennél, kapcsolatokat keresett a nemzetközi elithez, amit végül megtalált, de támogatásának, felemelésének keményen megkérték az árát. Milliárdokat bíztak rá, de csak a kisebb részét használhatta a saját spekulációihoz. Nagyobb részével politikai szervező és befolyásoló munkákat kellett végeznie, vagyis inkább másokkal végeztetnie. Ennek bizonyos részleteit ma már ismerjük. Amit jobban ismerünk, azok a botrányba fulladt spekulációi, aminek következtében jó néhány országba nem teheti be a lábát. Amikor például a brit nyugdíjalapokat megkönnyítette pár milliárd fonttal, azt nehéz lenne párhuzamba állítani Róbert bácsi levesosztásával az Erzsébet téren. De elrepült az idő, és amióta a hamut is mamunak mondja, azóta már a pénzügyi hátteret sem ő biztosítja a liberálnyikok nemzetközi aknamunkája számára. Le kellett adnia a pénzt az alapítványok számára, neki csak a jutalék maradt meg.

De szükség volt valakire, akit homokzsáknak fel lehetett ajánlani az egyre inkább radikalizálódó nemzeti oldal számára. Püfölik is rendesen, holott minden kicsit is tájékozottabb konzervatívnak tudnia illene, hogy az egész csak egy árnyékbokszolás. Egy kirakatba tolt politikai hullát gyaláznak és csépelnek fáradhatatlanul, ahelyett, hogy a mögötte álló elit következő lépéseit, várható reakcióit figyelnék. Szemük mágikusan tapad az öreg múmiára, kikkel találkozik, miket mond stb., azaz kiválóan bekapták a csalétket. És közben mélabúsan konstatálják, hogy nem egészen úgy alakultak a svédországi választások, ahogy ők gondolták. Hogy a Sargentini-szavazáson nemzetinek gondolt emberek szavazták meg, ennek a szellemileg kissé visszamaradt hölgynek az irományát...

Miért kényszerültek őt kitolni a kirakatba, hogy eljátssza a homokzsák szerepét?

A migráció projektje a bankárkaszt számára is jól láthatóan kulcskérdés. Ennél hatékonyabban és rövidebb idő alatt más módszerrel nem lehetne elérni az általuk óhajtott multikulti világ létrejöttét. Minden más eszközzel évtizedekig tartana, és bizonytalanabb is lenne az eredmény. Érthető, hogy miért ragaszkodnak hozzá a végsőkig. A migráció elősegítéséhez, lebonyolításához a Soros-szervezetek látszottak a legalkalmasabbnak. A tervezés során nyilván számoltak a reflektorfénybe kerülés magasabb kockázatával és a várható ellenállással, de ezt be kellett vállalni. És a rosszabbik forgatókönyv be is következett. A migránsok szervezése, utaztatása, pénzelése kapcsán a globális sajtótermékek számára már nem volt járható út az összeesküvés-elméletes szöveget bedobni. Annyira nyilvánvaló volt az egész mögött szinte világító egységes szándék, finanszírozás és megvalósítás, hogy ki kellett találni valami figyelemelterelő dolgot. Azt mégsem lehetett mondani, hogy a mormon egyház van a dolgok mögött, vagy pedig egy busman vadásztársaság - amikor az előtérben jól láthatóan ott sertepertélt az egész Nyílt Társadalom bagázs, napi három műszakban az összes szervezetével. Gyuri bácsi teljes bandája szépen bebukott, és rántotta magával, a tőlük már rég elbúcsúzott kisöreget is.

Nem nagy ügy - gondolhatná bárki -, hiszen ezek az emberek és szervezetek könnyen pótolhatók, a dolgok átcsoportosíthatók, az ideológia módosítható. Hát nem egészen. Gyuri bácsi színre lépésével a liberális kaszt elvesztette a szavahihetőségét. Elvesztették azt a szüzességet, amikor mindenre mondhatták azt, hogy a jobboldal csak összeesküvés-elméleteket szajkóz, de igazából semmire nincs bizonyíték. Most napvilágra került egy ember, aki a háttérben munkálkodik, és ráadásul egy jól kiépített és szerteágazó nemzetközi hálózata is van, amelyik ezekben a dolgokban mesterkedik. Hoppá! Akkor nem igaz az a balliberálisok által eddig szajkózott egydimenziós világkép, miszerint ezen a földön csak jól szituált, pajkos demokraták és sötétben bujkáló náci tömeggyilkosok vannak?! És minden csak azon múlik, hogy demokrácia vagy diktatúra van. Magyarán szólva a balliberális oldal még saját hívei szemében is besározódott kissé "Gyuri bácsi" által. Megsérült a világképük. Hogyan lehet, hogy a demokraták is a sötétben bujkálva intézik ügyeiket? Nem is nagyon tudnak mit kezdeni a kisöreggel azóta sem, ha szóba kerül. Kínos feszengések közepette "sorosozásnak" nevezik ezt a témát, próbálják nevetségessé tenni – de eközben egyre inkább ők maguk válnak azzá. Egyszóval pofára esés volt ez a javából.

Apropó: "migránsozás". Elnézve a migráció jelenlegi trendjeit, az egyre erősebbé váló európai, sőt világméretű ellenállást, már most megjósolható a globális elit következő sakklépése. A migráció végsőkig való erőltetésének várható nagy és elsöprő indoka a következőkben a globális klímaváltozás lesz. Hiszen miféle humanizmus él ezekben a liberális demokráciákban, ha otthagyják ezeken a túlforrósodott területeken azt a rengeteg kecskepásztornak álcázott atom- és metafizikust?! Hogy lehetne elnézni azt, amint ezen szegény ördögök milliói pecsenyévé sülnek az afrikai nap izzóvá vált kohójában?

Biztosak lehetünk benne, hogy bankárék a migránsok elhelyezésére nem Szibéria szép tágas, kissé túl klimatizált területeit gondolják, hanem Európa és Észak Amerika frekventált vidékeit. Ezért megy a globális klímaváltozás olyan grandiózus túllihegése, erre való az a rengeteg nemzetközi klímaváltozási konferencia. Természetesen szó sincs arról, hogy ezek annyira aggódnának földgolóbisunk általános állapotáért – egy szimpla politikai előkészítésről van szó, amire a következő akciójukhoz van szükség.

És így tovább, ennek soha nem lesz vége. Ha netán ez a "klímaváltozósdi" sem fog sikerülni nekik (úgy, mint a kvótarendszer), akkor előállnak majd valami mással. Új és újabb ötleteik lesznek, és valamelyik előbb vagy utóbb össze fog jönni. És ennek csak egyszer kell sikerülnie, utána nekünk már harangoztak.

Ezen a ponton elérkeztünk a kialakulóban levő nemzetközi ellenállás (köztük Fidesz) általános stratégiájának egy alapvető hibájához. Azt gondolják, hogy az Európai Unió, vagy bármely más – a globális elit által létrehozott – szervezet belülről megújítható, átalakítható. Azt hiszik, hogy a föderalizálódó Európát majd ők átalakítják a "nemzetek Európájává". Hatalmas naivitás ezt gondolni! Ezt a rendszert nem arra találták ki, hogy Orbánok, Salvinik és egyéb szabadsághősök megreformálják azt. Ebben a rendszerben a saját játékszabályaik szerint, a bankárékat legyőzni nem lehet. (Egyébként ez volt az, amit még az "eredeti" Jobbik annak idején egész Európában először felismert, és ezért szorgalmazta a kilépést)

Alapvetően hibás az az Orbán-Kaczinsky-koncepció, amely úgy gondolja, hogy ez a rendszer belülről megreformálható. Ehhez ugyanis nem rendelkeznek a rendszer fő hajtóerejének számító, azt éltető elemmel: a pénzzel. Egy monetáris társadalomban az ő lángoló lelkük és szép szavaik nem fogják meghatni a lefizetett politikusok tömegeit, a megvásárolt országok hadseregeit.

A konzervatívok a jövő évi európai parlamenti választásokhoz rendkívül nagy reményeket fűznek. Azt várják, hogy áttörés lesz. Hogy a nemzeti erők áradata zúgva elsodorja a liberális gátakat, győzni fog az európai emberek akarata és az újjászületett unió felvirágoztatja a kontinenst. Hurrá!

Ehhez képest elég nagy pofára esés lesz az, hogy bár várható egy bizonyos jobboldali előretörés, de az korántsem lesz az elvárt mértékű (lásd svéd és bajor választások). És néhány hónap múlva az újonnan létrejött pártfrakciók vezetői és legjobb emberei már fel is lesznek vásárolva a nemzetközi elit által. Ugyanis ennek a mai rendszernek ez a logikája. Mint az, ami ennek a szupertehetséges és üdítően ifjú, és rendkívül "nemzeti" gondolkodású osztrák kancellár esetében történt. Sebastian Kurz "pubi" vasárnap még teljesen "nemzeti és konzervatív" volt, viszont a szerdai szavazásra valahogy alapvetően megváltozott a véleménye erről a magyarországi demokráciáról. Érdemes lett volna bekereteztetni Szijjártó Péter külügyérünk csodálkozó arckifejezését, amint hírét vette ennek a fejleménynek. Egyszerűen nem értette szegény, hogy ennek a "megbízhatatlan labancnak" miképpen változhatott meg egy csapásra a véleménye egy németországi telefonhívás következtében.

És az újonnan felvásárolt politikusok új Sargentini-jelentéseket fognak kreálni minden új renitens ellen... Ezzel a mechanizmussal lehetetlenít el a régi-új liberális demokrácia minden változtatási kísérletet. És az Orbán-féle naivizmus, amely "demokratikus választásokkal" próbálja érvényre juttatni a "kontinens népeinek akaratát" minden dugába dőlt kísérlet után a Szijjártó-féle "bamba csodálkozást" fogja produkálni.

Hiába no, aki irtózik a radikális változtatásoktól, az arra ítéltetett, hogy sokáig kell nézegetnie a régit...

Szende Péter - Kuruc.info