A hétvégén zajlott le a Mi Hazánk Mozgalom által szervezett felvonulás és megemlékezés, Horthy Miklós budapesti bevonulásának 100. évfordulója alkalmából. Bár történetileg nem ezen a napon, de szimbolikus értelemben mindenképpen tekinthető a magyarországi vörös rémuralom végének 1919. november 16-a.
Ebben az értelemben, bár a Mi Hazánk alelnöke, Novák Előd mondotta, lehet kritizálni Horthyt jogosan akár jobboldalról is, természetesen hozzátéve, érdemei elismeréseként mindenképpen jár neki egy köztéri szobor, vita nélkül konszenzusra alkalmas évforduló minden tisztességes és becsületes magyar ember számára. Mint ünnepnap.
Miképpen az égbolt kék, a fű pedig zöld, a baloldal pedig menetrendszerűen hozta a hisztériakeltést az esemény kapcsán. Az nem derült ki, ezúttal óhajtanak-e NATO-beavatkozást, mint ahogyan Cseh Katalin fogalmazta meg, de a Gyurcsány-párt (DK) képviseletében Gréczy Zsolt, országgyűlési képviselő kijelentette: "Az a feladatunk, hogy 2022-re a horthyzmus írmagját is kiirtsuk."
Molnár Zsolt, a szocialisták budapesti elnöke pedig úgy fogalmazott: "a Fidesz és szövetségese, a Mi Hazánk Mozgalom újhorthysta társadalmat épít." Végezetül pedig odáig mentek, kiadtak egy közleményt, ahol már egy új fogalmat is alkottak, ez pedig az „újhorthyzmus”, amit természetesen ki kell irtani.
 A díszes bagázs (kép: mszp.hu) |
A hangulatkeltésben mindig jeles baloldal ezúttal is adósa maradt a szabatosságnak, tehát nem fejtették ki, mit értenek új és régi „horthyzmus” alatt. Biztosan akadnak nálam képzettebb, a témában nagyobb tárgyi tudással rendelkezők, és ez így is van rendjén, azonban a történelemtudományban engem elsősorban az eszmetörténeti vonal, a történeti síkon fellépő különféle ideológiák tanulmányozása vonzott.
Ennek tükrében pedig ki kell jelenteni, „horthyzmus” elnevezésű ideológia nem létezett, ahogyan ennek „új” válfaja sem.
A Horthy-korszak, mert ezzel illetik helyesen a két világháború közötti korszakot, egy rendkívül sokszínű, sokszor ellentmondásokkal tarkított időszak volt. A „szegedi gondolat” jegyében fogant, s Horthy Miklós regnálása alatt kétségkívül fejlődő pályára állt az ország, nemzeti önbecsülését visszaszerezte, területi gyarapodásokat ért el, ennek ellenére, ez nem kritika, csupán ténymegállapítás, a korszakban fellépő, nemzetiszocialista és fasiszta jellegű, vagy éppen bolsevik ideológiákkal ellentétben a kormányzó nem lépett fel az ideológiaalkotó igényével.
Ezért hát igen bajos Kunhalmiék részéről a „horthyzmus” elleni fellépés. De nem is olyan bonyolult a válasz. A fent említett történések, a hazátlan, nemzetromboló vörösökkel való leszámolás, a hazafias oktatás vagy Klebelsberg Kuno missziója, a területi revíziók által megnövekedett nemzeti önbecsülés és így tovább, mind-mind olyan tényezők a mindenkori baloldal szemében, melyeket ki kell irtani. Ha lehetőségük van rá, teszik is. 1919-ben, 1945 és 1956-ban.
Summa summarum, amikor a „horthyzmus” és azok ellenében lépnek fel, kik tiszteletüket fejezik ki Horthy Miklós munkássága előtt, valójában zsigeri magyargyűlöletüket fröcsögtetik fel a csatorna mélyéből. Tegyük ezt tisztába, mert ez az igazság.
Lantos János – Kuruc.info
Kapcsolódó:
