Annak ellenére, hogy a kerek egészet nézve még jócskán a 21. század elején vagyunk, sokat alakultak és változtak a politikai törésvonalak, az ideológiákról már nem is beszélve. Ha pedig a száz évvel korábbi állapotokhoz szeretnénk hasonlítani a mostanit, levonhatjuk a következtetést, hogy a határok jóval elmosódottabbak, a közélet (és annak szereplőinek nagy része) jóval gátlástalanabb lett, a világnézeti kérdések pedig egyre inkább relativizálódnak, másodlagossá válnak, vagy teljesen hiányoznak, s semmiféle "regula" nincs megkövetelve a tagságon sem. Ez persze egy pillanatra nem jelenti azt, hogy ez így rendben van, vagy el kell fogadni a jelenlegi helyzetet, mert sok minden máshoz hasonlóan a (bel)politika sem a jó irányba tart. Természetesen hosszú távon létezik igazság, és a mulasztások megbosszulják magukat (ki fog emlékezni pár év múlva a Jobbikra?), és azok a politikai szerveződések maradnak talpon, amelyeknek szilárd hátországuk és koherens világnézeti alapjaik vannak.

Viszont szögezzük le, hogy másokkal foglalkozni persze fontos, de még fontosabb az, hogy a saját politikai és világnézeti (!) közösségünket és szerveződésünket minél inkább professzionalizáljuk, fejlesszük, növeljük befolyását. Mondhatnánk például azt is, hogy a '22-es választások ugyan még messze vannak, de ez egyrészt nem teljesen így van (gyorsan rohannak az évek), másrészt pedig a bölcs ember békeidőben készül fel a háborúra. A magyar nemzeti ellenállás – nem kertelek – jóval nehezebb helyzetben van, mint mondjuk 2010 elején volt, de a nehezebb helyzet nem egyenlő az előnytelenebb helyzettel, annak ellenére sem, hogy sajnos sokan rendre összekeverik a két fogalmat. Amíg az évtized elején a "nemzeti radikalizmus" gyűjtőtábora a Jobbik Magyarországért Mozgalom volt (s, gyűjtőtábor lévén, boldog-boldogtalan bekerült a pártba, sőt, sokan érdemtelenül kerültek pozíciókba, akár még az Országgyűlésben is, mind a mai napig milliókat keresve), ma egy sokkal letisztultabb, a szó jó értelmében modernebb és kiforrottabb szélsőjobboldali pártot lehet építeni, mint akkor, mert az emberanyag "új hullámmal" betört hasztalan része már nem terheli a vállunkat. Ennek az építkezésnek persze elengedhetetlen velejárója egy közös világnézeti egység megteremtése, amely táplálkozik a múltból, de egyszersmind előre is tekint és korunk problémáival foglalkozik. Persze sok esetben ugyanazok a problémák sújtják országunkat, mint akár 70-80 évvel ezelőtt, de megint mások épp ezekben az években keletkeznek vagy születnek meg. Ezekre pedig ugyanolyan ütőképes és hathatós válaszokat kell nyújtanunk, mind a régebbi problémákra.

A magam részéről egyébként én nem érzem magam túl jól ebben a végsőkig szabályozott, ugyanakkor az igazán fontos kérdéseket parlagon hagyó, szürke világban, annak ellenére, hogy eseménydús és kiváló évet tudhatok magam mögött. Kicsit olyan érzésem van, mintha a homoszexuális lobbi égetnivaló szivárványzászlaja elszívta volna a valódi színeket és amit maga után hagy, az egy deheroizált, minden téren relatív, a gátlástalan senkiknek vagy a középszerű gyáva napraforgóknak kedvező világ. A kultúrmarxisták jól tudták, hogy ha ténylegesen át akarsz formálni egy világot, azt nem egy kínzókamraként üzemelő ÁVO-pincéből, hanem egy mesterien, ám mégis ördögien pontosan levezénylett szemléletváltásból tudod megtenni. Így férkőztek be – sokszor az emberek tudta nélkül – az élet minden területére, még a szent családi kötelékekbe is.

Nem szokásom újévi fogadalmat tenni, mert teljesen felesleges. Ha valamit el szeretnék érni, vagy be akarok tartani, ahhoz nincs szükségem arra, hogy egy-egy évváltás alkalmával bármiben is fogadkozzak. Ellenben – mint a legtöbb ember – én is végzek egy alapos önvizsgálatot, számot vetek és új célokat jelölök ki magamnak. Ennek vannak magánéleti szegmensei, amelyeket itt érthető okokból nem részletezek, illetőleg vannak közéleti, közösségi részei. Ez pedig a publicisztikák írása és a történelemmel való foglalatoskodás mellett mindenképpen az lesz, hogy segíthessem egy hiteles, radikális jobboldali erő felemelkedését, ugyanis – ezt eddig még nem írtam – Európa, s így benne mi is, az utolsó utáni órákban vagyunk, ami a valódi ellenállást illeti. Új év alkalmából pedig mit is tehetnék mást, mint másokat is erre a közös építkezésre buzdítsak, hiszen az egyén boldogulása mellett a közösségépítés és a közösségi feladatok is ugyanolyan fontosak kell, hogy legyenek. Szóljon ne csak a 2020-as, de az egész "húszas évek" arról, hogyan emelkedett fel hamvaiból szeretett hazánk, Magyarország!

Ezúton kívánok minden kedves olvasónknak boldog és sikerekben gazdag új esztendőt!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info