Több hete már, hogy a koronavírus átszabta eddig ismert életünket és mindennapjainkat, s ez anélkül történt, hogy mind a mai napig különösebb konkrétumokat tudnánk a fertőzéssel kapcsolatban. Ember legyen a talpán, aki a sok egymásnak teljesen ellentmondó információból kihámozza a lényeget, vagy, hogy mit kell vagy nem kell éppen tenni. Ez már önmagában sugallja a tényt, hogy sokszor az egyes kormányok, hatóságok sincsenek tisztában a fertőzéssel, sőt, annak keletkezési körülményei is egyre ködösebbek, ahogy telik az idő. Az ember persze alap dolgokat betart, ennél többet jelenleg aligha tehet bárki "halandó" (maszk viselése zsúfoltabb helyeken, rendszeres kézmosás, lehetőség szerint másfél méter távolság másoktól). Mondjuk felvetődik a kérdés, hogy a kézmosás, illetve az, hogy nem állok 20 centire a másiktól eddig miért nem volt evidencia, de úgy hiszem, ez az eszmefuttatás messzebbre vezetne, mint akarnánk...
 Kep: regisegnet.hu |
Az elmúlt napokban olvashattuk, hogy számos európai országban lassan "újraindul az élet", ezt maga Orbán Viktor is meglebegtette már Magyarországgal kapcsolatban. Ugyan a "kilábalási tervet" még jótékony homály fedi (őszintén szólva én nem sok jóra számítok), mint ahogyan azt is, hogy az európai lazítások hosszú távon hová vezetnek. Mivel maga a vírus körül is rengeteg a kérdőjel, lehetetlen megjósolni, hogy kötetlenebb körülmények között újra agresszívebben fog-e terjedni.
A tavasz beköszönte, a jó idő a szabadba csábítja az emberek jelentős részét, amely olyan szempontból érthető, hogy egy-egy séta a kellemes tavaszi napsütésben tényleg feltölti és kikapcsolja az embert, a hosszabb túrákról nem is beszélve. A parkokat, népszerűbb kirándulócélpontokat sok helyen lezárták, e mellett vagy ellen pro-kontra lehet érvelni, jelen sorok írója azon a véleményen van, hogy pár hetet még igazán ki tud bírni az is otthon, aki amúgy a szabadideje minden percében megy vagy utazik valahova.
S így igazából el is érkeztünk oda, ami miatt eredetileg virtuális tollat ragadtam az elmúlt pár hét kapcsán. Naponta legalább 1 olyan ismerősömmel beszélgettem cseten, aki arról panaszkodott, hogy mennyire szenved a "karanténban" (karantén alatt értsd: csak dolgozni megy, esetleg egy rövid sétára, boltba) és nem tud magával mit kezdeni a négy fal között. Ezeket a történeteket én mindig elképedve olvastam, mert én az a személy vagyok, aki ugyan szeret ide-oda menni, de ha hetekre "otthon ragad", akkor is minden gond nélkül feltalálja magát, sőt még kevesli is az idejét. Erre persze, ahogy múltak az évek, egyre kevesebb lehetőségem volt, így az otthon töltött napok visszaadták ennek az értékét, amiről ugyan nem feledkeztem meg, de a rohanó világban "egyszerűen kicsúszott a kezeim közül".
Az ember mindig, minden helyzetből tanulhat valamit, sokat pedig még előnyére is tud kovácsolni. Egyáltalán nem bánom, hogy az élet "lelassult", és őszintén szólva én egyáltalán nem vágyódom vissza a "koronavírus előtti mindennapokba" (természetesen azt sem akarom, hogy a fertőzés eszkalálódjon, mielőtt valaki ezzel gyanúsítana). Sokan "normális" hétköznapoknak nevezik ezt a fertőzés előtti világot, és én nem értem, hogy miért nevezik "normálisnak". Egyre fokozottabb társadalmi elidegenedés, rohanó, szürke hétköznapok, atomizálódó társadalom stb. A problémák egy része (lásd pl.: cigánybűnözés vagy éppen a "nem koronavírusos" betegek ellátása csak még jobban romlott, ami felháborító) persze velünk marad, de számomra érthetetlen, miért vágyódik valaki vissza ebbe a véget nem érő mókuskerékbe. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy vannak olyanok, akiknek a munkájuk veszélybe került a járvány miatt, vagy az adott ágazat képtelen működni ezalatt az idő alatt. Nekik (és mindenki másnak is) azt kívánom, hogy minél hamarabb jöjjenek egyenesbe egy csipetnyivel jobb világban annál, mint ami ezelőtt volt.
Hogy mi lesz a globalizmussal, arról már kollégáimmal folytatunk egy korántsem lezárt vitát, de arról eddig még nem beszéltem, hogy mit tehetünk mi saját magunkért az otthon töltött idő alatt, és hogyan tudjuk azt a javunkra fordítani.
Itt az ideje például, hogy a "majd elolvasom" kategóriába sorolt, korábban beszerzett könyveket egytől-egyig elolvassuk, fejlesztve műveltségünket és tudásunkat. Jelen sorok írója számtalan ilyen kötetet sikeresen "kivégzett" az elmúlt hetekben, őszinte örömet szerezve ezzel elsősorban saját magának. Olyan könyvekről van szó, amelyek egytől-egyig "adnak valamit cserébe" a rájuk fordított időért, így ezúton is biztatok mindenkit a sok-sok olvasásra.
A "lelassult" élet kiváló alkalom továbbá arra is, hogy az ember kicsit elgondolkozzon korábbi cselekedetein, tettein, s úgy általában az életén, hogy egyáltalán jó úton halad-e. Erre az átlag, rohanó hétköznapokon aligha van lehetőség, pedig az önvizsgálat fontos része az egyén boldogulásának.
Végül pedig lehetőségünk van minőségi időt eltölteni a családunkkal, sokaknak erre is kevés ideje jut a mindennapokban.
A példákat a teljesség igénye nélkül soroltam fel, szem előtt tartva az önfejlesztés fontosságát még az ilyen nem mindennapi helyzetekben is. Egyszer majd mind a javunkra válnak!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
